Mérgelődöm...

Fehér József, k, 02/12/2013 - 00:10

Igen, mérgelődöm! Ez akár egy napilapos glossza címe is lehetne. Hogy miért nem egy napilapba írom?  Úgy vélem, hogy annál azért valamivel fajsúlyosabb a téma, amiről az alábbiakban szót kívánok ejteni, úgy is mondhatnám: mindannyiunkat érinti. Legalábbis azokat, akik kishazánknak az alsóbb régióiban, minden garast a fogukhoz verve élnek. Sokszor bizony még az is nagy csoda (mire kifizetik a közszolgáltatói költségeket, a banki törlesztőrészleteket – vagy írhatnám éppen fordítva is) valahogy el tudnak vergődni a hónap végéig.

Tavaly decemberben, amikor megtudtam, hogy rezsicsökkentés lesz, örömömben felkiáltottam:”Na, végre egy olyan év, amikor nekünk is jóbb lesz!” Mondták is az ismerősök:”Ne örülj te ennek annyira, mert ez választási fogás!” Bánom is én, rándítottam a vállamon, csak kevesebbet kelljen fizetni. Emlékeztem rá, hogy az elmúlt év februárjában, amikor az a nagy hó esett, akkora lett a gázszámlánk, hogy hirtelenjében elfelejtettem, hogy választékosan is tudok én beszélni.

Nos, akármilyen furcsának is tűnik, megörültem annak a tízszázalékos csökkentésnek is, mert eszembe jutottak azok az emberek, akiket közmunkára kényszerített a „sorsuk”.  …És bizony örülhetnek ők is, hogy egyáltalán van munkájuk. Mire futja belőle, amit hetente kézhez kapnak, az már más lapra tartozik! Hogyan is írta József Attila „Hazám” című versében? „S ha szombaton kezébe nyomják// a pénzt s a büntetést levonják:/ kuncog a krajcár: ennyiért/ dolgoztál, nem épp semmiért.//

Ennyi irodalmi kitérő után már vissza is térek a közszolgáltatókhoz. Bizonyára jó előre tudták, hogy a kormány bejelenti majd a tízszázalkos rezsicsökkentést. Ami rendjén is lenne (sőt szükséges!), elvégre erre a nagy feladatra fel kell(ett) készülniük.

Mint a legtöbb kötelességtudó ember, mi is mindig időben bejelentjük az internet segítségével az órállásokat. Mégis hiába vártuk decemberben a gázszámlás levelet, nem érkezett meg. Majd küldik, nyugtattuk magunkat. A hónap végén, és az új év első napjaiban egyre jobban nyugtalanított bennnünket a dolog.

Kimentem hát  az ügyfélirodába, hogy megtudjam, mi történt. Látom ám: akkora a sor, mint a hetvenes években, amikor kiderült, hogy déligyümölcs érkezett a boltokba. Mondogatják egymás szavába vágva az emberek, nem értik, miért nem kaptak számlalevelet.  …Vagy netán ingyenes lenne a gázszolgátatás? Az lenne igazán a jó!.. Amikor az első ügyfél lógó orral kijött, és azt mondta, hogy „ez disznóság”, akkor már gyanítottuk, nagy baj van.

Nekem például azt mondták, korábban diktáltuk be az óraállást, így aztán ne is csodálkozzunk, hogy nem kaptunk csekket tartalmazó levelet. Hogy-hogy korábban, néztem rá döbbenten; mindig így szoktuk! …Csakhogy, mondta az ügyintéző, megváltozott a „bediktálás ideje”. Ők bizony értesítettek mindenkit a korábbi számlalevéllel. Arról nem tehetnek, hogyha elkerülte a figyelmünket. Annyit azért elismertek, hogy eme közleményük a kisbetűs részben volt található, és számítógépes rendszer tartja nyílván a „leolvasásokat”. S amikor megtudtam, hogy 90 ezer forintot kell fizetnem e figyelmetlenségemért, azt hittem hanyatt dobom magamt az irodában. Családilag összedobtuk a rávalót (amit természetesen vissza kell fizetnem), de ez azért cseppet sem hiányzott! Se nekem, se másoknak, akik ott sorban álltak!

Még mindig a gáznál maradva, évek óta erősen kifogásolható a minősége. Emiatt kénytelenek vagyunk többet elhasználni belőle. Egy hónapja meg azt tapasztaljuk, félórával tovább kell sütni a tésztát, a húst, hogy ugyan olyan finom legyen, mint régen. (Így aztán hamar behozzák a rezsiköltség csökkentésből eredő kiesésüket!)  A családban az asszonyok úgy fogalmaztak, nincs ereje a gáznak. S ami még bosszantó, hogy az általuk kiküldött levelek potaköltségét is velünk fizettetik meg.

…Akárcsak a bankok! Néhány napja megkaptam az egyenlegértesítőt, amiből világosan kiderül, hogy az elmúlt évben befizetett pénzösszegnek csupán csak az egynegyedét szánták tőketartozás törlesztésére, ellenben az összeg háromnegyedét kamat és kezelési költségmegtérítésére fordították. (Mimásról, mint svájci frankos hitelről van szó!) S ami felháborító, hogy a postaköltséget is svájci frankban számolták el. Nem csoda, hogy a végén mindenéből kiforgatnak bennünket, ügyfeleiket.

Kikívánkozik belőlem, hogy mindenütt , ahol csak lehetséges megrövidítenek bennünket – ahelyett, hogy szolgáltatnának nekünk. A „Gázosok” minőségrontással, a bankok pedig szemérmetlen kapzsiságukkal. Ha jól tudom, más országban nem művelhetnek ilyen pénzügyi machinációkat, még csak hallgatólagosan sem a bankok. Ez utóbbihoz még csak annyit, hogy több olyan családot is ismerek, akik azért mentek külföldre dolgozni, hogy a svájci frankos adósságukat törleszteni tudják. Úgy néz ki, hogy már nem is kívánkoznak haza. Egy olyan országba, ahol nem védi meg őket senki a kiszolgáltatottságtól.

Ugye, jogosan mérgelődöm? …Mert van mire!

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap