Mese? A kézműves a kalmár és a regős

Orosz T Csaba, v, 03/10/2013 - 00:10
Hol volt hol nem volt...

 

Egyszer volt, hol nem volt, még a Fábiánházi végeken is túl, arra Mérk felé, született egy csepp fiúcska. Amíg cseperedett, sok helyen lakott ez a fiú. Sodorta a háború, vitte magával a menekülés. Hogy, hogynem egyszercsak egy nagyvárosban megálltak. A fiúcska, aki már fiúvá cseperedett elhatározta, hogy nem él bele tovább csak úgy a nagyvilágba, mint a mezítlábasok vezetője, hanem kitanulja a maga által választott kézműves szakmát. Úgy is lett. Ezután már nagy segítségére volt öreganyjának és testvéreinek.

Történt egyszer, hogy meglátott egy égi csodát. Barna hajú kék szemű csoda volt. Hatalmas erők védelmezték, de a kézműveslegény elhatározta, hogy egy életre megszerzi magának ezt az égi tüneményt. Elhatározását tett követte. Átvágott a sárkányok földjén, amit éppeszű ember akkoriban messzire elkerült, hiszen ott lakott szíve választottja. Útján csak egy hatalmas fából készült táska volt minden fegyvere, és gyors, technikás lába, amit a helyi gömbkergetők között edzett izmosra. Ki is menekítette immár az asszonyává lett égi csodát.

Laktak itt, laktak ott, mígnem a király hadba szólította hősünket. Asszonya remegve várta hazatértét és keményen gyűjtött, közös életük kezdésére. A király egy idő után elbocsátotta hadban megfáradt fiúnkat, aki boldogan vágott bele egy másfajta harcba, aminek neve a család. Mindketten dolgoztak bomlásig, mígnem kicsiny váruk nem lett, amibe már utódokat is hozhat a gólya. S jöttek is sorban, kettőig meg sem állva. Megvolt hát az áhított család és a boldogság,  amire annyira vágytak.

Ekkor döbbent rá a becsületes kézműves, hogy ha két fiát fel akarja nevelni, akkor nem maradhat örökre kézműves. Elment hát a varázslóhoz és munkája mellett tanulni kezdte a titkos tanokat. Meglett a gyümölcse kitartásának, hiszen hamarosan főember lett a hercegek mellett. Sok embernek parancsolt, de becsülete páncélját soha nem engedte átszakítani. Nagyobbik fiát egyből a fővarázslónak szánta, de bár tehetsége volt, az asszonyi szemek ármánya miatt nem fejezte be a varázsképzést. Sokáig bolyongott heted hét határon, kipróbálva sok-sok mesterséget, elfeledni próbálva a hűtlen asszonyt.

Később társra talált és megtalálta életének értelmét is. Kalmár lett. Nem portékával kereskedik, magát adja el. Tudását megvásárolják gazdag királyok, hercegek. Élete jól alakult, csemetéi születtek, felcseperedtek, és nem ismerték a nélkülözést. A másik fiú is sokáig kereste útját, de őt elkerülték a hűtlen szemek, első társa mellette van még most is. Hogy miért, azt ő sem érti. Két szép gyermeke született, s cseperednek ők is, kisebb nélkülözések közepette. A becsületes kézműves és vezérlő csillaga ezt a második fiút próbálja segíteni. Katonája volt ő is a királynak, de fejére gonosz átkot szórtak, amitől hatalmas pocakot eresztett és már nem kellett a hadba. Sehová sem.

Regös lett belőle, írja régi korok krónikáit és várja, hogy munkáját egyszer elismeri a nép és nem fog többé nélkülözni két csemetéje. Reméli, hamarosan ő segítheti a becsületes kézművest és annak drága kincsét. Úgy látja, hogy e világ nem igényli a regös énekét és a régi korok krónikáit, de mint minden mesefigura, ő is vár a csodára. És addig is jegyzi szorgosan a történeteket. Vége? Még korántsem…

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap