Mexico City

Balogh Bertalan, cs, 02/01/2018 - 00:06

 

 

 

Mexikó Cityt előbb láttam, mint New Yorkot, és alaposan meglepett, hogy ez a város is a felhőkarcolók városa. A tájékozatlan magyar turista ugyanis a felhőkarcolóról automatikusan asszociál New Yorkra, hiszen a mozikban és csakis New Yorkkal kapcsolatban alkotott fogalmat ezekről az égig érő építményekről. Furcsa volt tehát a hipermodern városnegyedek csupa-üveg, csupa égbe szökő építészeti csodáit összeegyeztetni az alattuk hemzsegő helyi néppel, a sok kis görbe lábú mexikói indiánfélékkel. Pedig, az az igazság, hogy ezeknek a kis füstös képű emberkéknek a természetes produktuma ez a fajta építészet, akár hisszük, akár nem.

Azt mondják, az amerikaiak ide jöttek megtanulni, hogyan kell azt csinálni.

Alig tudunk valamit a mexikói lélekről.

*

Figyelni kezdtem a mexikói épületeket. A nagyváros legtipikusabb épületei meglepően mások, mint amit felhőkarcolóktól várna az ember. Valami ősi beidegződéstől vezérelve kerülik a számunkra oly természetes derékszöget, a kockát, a párhuzamosat, a függőlegeset. Akkor is, ha nyolcvanemeletes üvegpalotát emelnek, sokszor a piramis vonalai érződnek a formákon. Csonkapiramis, kissé ferde falak, és egyenesen lecsapva a teteje... Kerülik a boltívet is. Felfelé szűkülő ablaknyílások, és egy keresztbe tett homlokkő...

Szállodánk alaprajza például háromszögletű. És a több mint harmincemeletes épület három ijesztően vékony oszlopon áll, hogy szinte lebegni látszik a föld felett. Furcsa érzés átmenni alatta. Persze, ha valakik tudják, hogyan kell építkezni, azok éppen ők.

*

Több mint legendás a svéd gőgje. Svéd turistákkal utaztam együtt a buszon a hosszú mexikói partok mentén. Napokig tart, míg a Yukatán-félszigetre érünk. Mindennap más szálloda, más koszt, és persze, a félelmetes és hírhedt mexikói hasmenések oka: mindennap más ivóvíz.

Déltájban hirtelen megtelik a busz a hasmenéses emberi ürülék rettenetes szagával. Mindenki szimatol, feszeng, szitkozódik, kivéve egy svéd nőt. Az csak ül és mereven néz maga elé.

Van köztünk egy nagyon kedves és ugyancsak Svédországban élő, de bolgár orvos házaspár. Csöndben odamennek a szerencsétlen nőhöz, hiszen az orvos ösztönösen segíteni akar, ámbár ők sem tudnak mit tenni, ha már megtörtént...

Megállunk egy helyen, beküldik a nőt valahová, hogy tisztába tegye magát, mi meg szellőztetünk és szellőztetünk, és nem megy ki a szag.

Borzalmas blamázs! Különösen, hogy Svédországban élő idegenek előtt történt ez egy svéddel! Idegenek, úgynevezett űtlenningek előtt! Akiket a svéd képtelen önmagával egyenrangúnak tekinteni, amíg él.

Este, a szállodában, a bárban, hallom fél füllel, amint néhány svéd már arról beszél, - mintha önmagukat hipnotizálná egy végtelenül kínos mellébeszéléssel, hogy "...borzasztóak ezek az űtlenningek!... Orvos létükre ilyet csinálni! Nahát! Nem tudtak vigyázni magukra?!

Némelykor megértem, hogy tizenhárom évi, anyagilag egyébként meglehetősen jó élet után végül is otthagytam azt az országot. 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap