Mikor a Pokol rád köszön

Orosz T Csaba, h, 11/13/2017 - 00:03

 

Albert szokása szerint magában motyogott.

-          Ma van 1955 április 18, ma lesz a napja, hogy teljesen titokban kipróbálom ezt az időgépet. Jól átverem a világot! mindenki azt hiszi, hogy a nagy Einstein már haldoklik! hatalmas ötlet volt, hogy itt Trentonban a betegágyam mögötti szobában létrehoztam ezt a titkos labort már csak Joe hiányzik!  Igaz is hol van Joe? – Einstein hátranézett a titkos szoba egy sötét szegletébe, és elégedetten nyugtázta hogy a dublőre a Joe nevű hajléktalan, piás csavargó  ott alszik a vaságyon amit neki állított oda! Odalépett az ágyhoz és  most is megdöbbent hogy a csavargó vonásai mennyire emlékeztetnek a saját arcára.

-          - Kiköpött Einstein  - kuncogott magában. Hetekig rendezgette  vagdalta a hobó hosszú , ősz haját, hogy az ismert frizura legyen belőle. Most , bár sajnálta a kimerült, beteg férfit, fel kellett keltenie, egy próbát megért. Megrázta a mélyen alvó férfi vállát és szólt neki

-          Joe, ébresztő!

-          Zur hölle fahren! – morrant az álmából felriasztott férfi németül. Albert elégedetten mosolygott. Hónapokig tartott amíg a szinte analfabéta férfinak megtanította, hogy a gépies káromkodásait németül tegye. Szinte beleverte a hajléktalan fejébe , bár a sulykolni szó jobban illik ide, hiszen Albert képtelen lett volna megütni bárkit is. Egyszóval rengeteg mindenre megtanította az újdonsült Einsteint amire szüksége lehetett abban a pár napban amíg  ő egy távoli világban jár, a múltban.

-          Tudod a dolgod igaz Joe? – kérdezte Albert? A fekvő férfi csak bólogatni tudott olyan belső fájdalmak gyötörték. Albert nem tudta mi lehet a baja a dublőrének, de csak remélhette, hogy kibírja azt a pár napot, amíg távol lesz!

Albert megveregette a férfi vállát, bíztatóan intette neki majd hátrament a letakart gömbhöz. Amikor lehúzta a leplet a gömbről elnevette magát, hisz úgy nézett ki mint a jósok kristálygömbje. Kinyitotta az ajtót és bepréselte magát a szűk nyíláson.

-          Relativitás? Ugyan Albert, magad sem hitted ezt a maszlagot! – motyogta izgatottan  - Nos akkor állítsuk be a gépet ! Legyen száz év! menjünk vissza száz évet!  - csavargatni kezdte a tárcsákat . nem vette észre hogy az év jelzőtárcsájának harmadik íve alá beszorult egy apró csavar amellyel az egyik műszert rögzítette a plafonhoz de kiesett. Így az a tárcsa nem érintkezett. Tehát az utolsó nulla nem volt bekódolva a 100 ból. A végzet ült abban a csavarban!

Mindig érdekelte a Krím-i  háború és annak eseményei, most saját szemével akarta látni az Oszmán csapatvonulásokat Oroszország keleti részén és ezért arra a területre kalibrálta a műszert. Tudta, hogy nem tökéletes a helymeghatározó, de remélte hogy nem téved túl sokat. -  - Induljunk – kiáltotta vidáman magában

Lecsapott a gombra és hirtelen úgy érezte iszonyú pörgésbe kezd a gömb, pedig csak beléptek a legközelebbi féreglyukba. Mikor megállt a pörgés egy kis ideig tartott amíg összeszedte magát, majd vidáman kilépett a gömbből! Egy pincében vagy raktárban találta magát.

-          Na ennyit arról , hogy száz évre megyek vissza! – gondolta keserűen pláne mikor az egyik polcon meglátott egy amerikai katonai oldalfegyvert.

-          Még az Államokat sem hagytam el! – Közben a feje fölül hallotta egy bombázógép összetéveszthetetlen hangját.

-          B-29 es!  - gondolta önkéntelenül a hangból ítélve – és pont felettünk van!

Ekkor kinézett a kis ablakon ami az utcafront padlószintjén volt  és a szemközti épület üvegeiben látta tükröződni az épületet aminek alagsorában állt! A látványtól megfagyott ereiben a vér és csak ennyit tudott motyogni

De hiszen…. lám saját szörnyszülöttem a végzetem!

A visszatükrözödő képben felismerte a Genbaku Dome épületét még épségben. …. Hirosimában!!!

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap