Mikszáth Kálmán - Magyarország lovagvárai - 15. Szádvár

Szerkesztő A, szo, 07/23/2016 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

Az ablakai három vármegyére néztek valamikor. Borsod legszélén hevernek a romjai, ahol két megyével határos. A romok között baglyok huhognak, kígyó csúszik a buja fűben, amely az egykori palotatermek helyén nőtt. Akik felfáradnak oda, egy-egy ócska kengyelvasat találnak, vagy egy félsarkantyút ásnak ki a földből. Kincset gyanítanak ott a kapzsiak, kísértetet éjjel a pásztorfiúk, édességet a virágban az odatévedt méh, regét a poéta.

 

Ihol a rege. A vár hosszú ideig a putnoki és szádvári Patócsyaké volt, mígnem Patócsy Benedeket a rozsnyói vörös barátok kezdték sűrűn látogatni. Nagy barátkozásba estek egymással. Hol ő ment el Rozsnyóra a barátokhoz, hol a barátok jöttek Szádvárra. Barát-barátságnak rossz az alja. Itt is rossz lett. Annyira behálózták, mézes szavakkal a lábáról levették Patócsyt, hogy halálos ágyán mindenét rájuk testálta. Pedig neki is volt fia: Bálint. A barátok rávették; bízza a fiút rájuk, ők majd papot nevelnek belőle. Legyen Isten szolgája.

- Jó, legyen, - hagyta rájuk Patócsy. És mivelhogy pap lesz, nincs szüksége semmi földi vagyonra, hagyja hát a jószágait a vörös barátoknak.

 

Addig sürgették, biztatták, hogy végre erre is ráállott, csupán egy ellenvetése volt, hogy hátha a fiú a végén mégsem akar majd pap lenni - mi történjék akkor? Koldus legyen?

- Bízza reánk kegyelmed - mondta Márton, a barátok főnöke, - lesz rá gondom erre a nem várt esetre is. Aszerint látom el földi javakkal, amint céljaihoz és személyes tulajdonaihoz szükséges és célszerű lészen.

- Nem, nem, mégis körül kell a dolgot írni egy kicsit a testamentumban - mondta a beteg főúr.

- Tudja mit, tisztelendő atyám. Két részre osztom a birtokomat, az egyik rész Szádvár és a hozzá tartozó uradalom huszonkilenc faluval legyen az egyik része, fejedelemnek való birtok ez, - a másik része legyen a gombaszögi vadászházam a hozzá tartozó ötven kaszás réttel, és a kis erdőcskével a háta mögött - szegény embernek való menedékhely emez.

 

A barátok aztán azt adják a fiamnak, amelyiket ők akarják. Jó lesz-e? Jó lesz. Hogyne lenne jó. Nagy örömmel nyugodtak bele a barátok és imádkoztak a főúr egészségeért, jóvoltáért. De biz annak az imádságnak nem lett az égben semmi foganatja. Néhány nap mulva meghalt a főúr, miután előbb letette a jászói kolostorban az említett végrendeletet, amelynek ama nevezetes passzusa szóról-szóra így hangzott:

"Birtokomat két részre osztom, az egyik a szádvári uradalom, huszonkilenc faluval, a másik rész a gombaszögi vadászházam a réttel és két erdővel. Mindkettőt a barátoknak hagyom, úgy azonban, hogy a fiamból papot neveljenek, akit szintén az ő gondjaikra bízok. De ha valamely okból nem akarná a fiam a papi pályát, akkor a két birtok közül az legyen a fiamé, amelyiket a barátok akarják".

Persze, hogy eszeágában sem volt a fiatal Bálintnak pappá lenni. Mihelyt megnőtt, otthagyta a barátokat, Budára ment, beállott a király vitézei közé. Az való egy Patócsynak. A király (természetesen Mátyás király, mert minden jó ötletet őhozzá fűzünk négyszáz esztendő óta) csakhamar megszerette a délceg vitéz fiatal daliát s amint egyszer kikérdezte az otthon való állapotját, felbosszankodott az apa könnyelműségén, amellyel az örökséget olyan nagy uradalomtól elütötte, minő a szádvári.

 

Rendelte is legott, hogy abban az osztály-ügyben ő kíván bíró lenni. Jöjjenek fel a vörös barátok ekkor és ekkor Budára, egyúttal hozzák föl magukkal a testamentumot is. Minden úgy történt, ahogy rendelte. Összegyűltek a barátok, másrészről a fiatal Patócsy Bálint és a kíváncsi főurak, akiket szintén bántott az eset.

"Csodálatos, hogy az öreg Patócsy, aki olyan okos ember hírében állt, így be engedte magát hálózni." - Mindenekelőtt a végrendeletet akarom olvasni - kezdte a király. Márton barát, a főnök, aranyozott tokban átnyújtotta.

 

A király átfutotta egyszer-kétszer, közben gondolkozni kezdett, mintha kákán csomót keresne, de végül így szólt:

- Az egész világos!

- Úgy van fölséges uram, - felelte a barát - olyan világos, mint a nap.

- De hát mégis mivel vették rá kegyelmetek Patócsy uramat, hogy így a kegyelmetek kénye-kedvére bízza a fiát. A barát-főnök vállat vont.

- A saját akarata volt, fölség, amelyet az egyház iránti tisztelet sugallt neki. A főurak ajkain hitetlen mosolyok támadtak, de a király komoly maradt.

- Nincs immár egyéb hátra - így szólt - mint hogy kegyelmetek itt színünk előtt nyilvánítsák ki, melyiket akarják a két birtok közül.

- A szádvárit - felelte mohón, de jámbor arccal Márton főnök, - természetesen a szádvárit.

- Kegyelmeteknek is valamennyiöknek az a kívánsága? - kérdezte újólag a király a többi barátokhoz fordulva.

- Igen, fölséges uram, egy szívvel, lélekkel a szádvári uradalmat akarjuk.

- Derék emberek. Lássák ez igen szép cselekedet kegyelmetektől, és ritka önzetlenségre vall. A főurak csodálkozva tekintettek a királyra, a barátok is meghökkentek, hogy talán félrebeszél. De a király alig engedett időt a gondolkozásra. Szólította Patócsy Bálintot.

- Patócsy Bálint, a végrendelet értelmében ezennel birtokába helyezlek a szádvári uradalomnak, de ne feledd soha, hogy e derék férfiak önzetlenségéből kaptad vissza.

- Uram király - kiáltoztak ijedten a barátok - hiszen mi nem ezt mondtuk, hiszen a szádvári uradalmat mi akarjuk!

- Éppen azért, kedvelt híveim, mert a végrendelet itt van, szóról-szóra mondja, felolvasom: "a két birtok közül az legyen a fiamé, amelyiket a barátok akarják".

 

Nos tehát. Minthogy kegyelmetek a szádvári uradalmat akarják, hát akkor annak kell lennie a Patócsy fiáé. S egy kegyes kézintéssel távozást intett az egybegyűlteknek. Ez a Szádvárról szóló történet, amely bizonyítja, hogy Mátyás király nagyon okos ember volt és hogy az öreg Patócsynak is volt elég magához való esze.

 

Szádvár még sokáig volt ezután a Patócsyak kezén. II. Rákóczi Ferenc alatt Patócsy Zsófia védte hősiesen, mint valami második Zrinyi Ilona. A gombaszögi vadászkastélyból még most is ott meredezik egy csonka kőfal a Sajó partján. Az utasnak meg váltig így mutogatja a fuvaros: "Ez valamikor a vörös barátoké volt."

 

 

Szerkesztés: Felber Zsolt

Fotó: Veress Zoltán

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap