Mikszáth Kálmán - Magyarország lovagvárai - 6. Likava vára

Szerkesztő A, v, 06/19/2016 - 00:15

 

 

 

 

 

 

 

 

Vér vízzé nem válik. I. Károly királyunkon is teljes életében meglátszott, hogy olasz: ahol csak tehette, mindenütt kitüntette az olaszokat. Hanem özönlöttek is be seregesen, mint légy az édes tejre.

 

Így jött be valami Douch nevű kalandor gróf, akit legott nagy birtokokkal ajándékozott meg a király Liptómegyében. A magyar urak úgyse törték oda magukat valami nagyon.

 

Ez a Douch építette a likavai várat. Jó ízlése volt az olasz úrnak, s pompásan választotta ki a regényes magas sziklatömböt, amelyre a likavai vár épült s amelynek háta mögött még magasabban meredezik a Chots hegy komor orma. Douch nem nagy hasznát vehette várának, mert nemsokára meghalt örökös nélkül; de annál nagyobb hasznát vette Lipótmegye, mert ez volt valamennyi várai közt a legerősebb.

 

Ott volt ugyan Hradek is de annak a falait nagyon is gyengéllették, míg ellenben a rózsahegyi várkastély csak arra való, hogy délceg várkisasszonyok sétáljanak a kertjében s esténkint kihajolva az ablakon, hallgassák a lantos mélabús kobzát...

 

Likava azonban jó menedék volt a törökök, tatárok beütései ellen. A negyedórányira lévő Rózsahegy városkából ide futottak a népek nagy veszedelem idején. Douch halála után a korona tulajdonába jutott a vár és a hozzá tartozó nagy uradalom.

 

Később Albert király özvegye behítta a cseheket kiskorú fiának, Lászlónak védelmére s ezeknek mindjárt átengedett asszonyi ésszel néhány felsőmagyarországi várat, köztük az erős Likavát. A híres Giskra, a csehek vezére, ült be most Likavára s onnan tőn rablóportyázásokat messze vidékekre. A likavai vár pincéiben halommal álltak a lopott kincsek. Hanem Giskra uramra is rájött a dér. Mátyás király kiverte Likaváról és mindenünnen egész pereputtyostul s a maga címerét (a gyűrűt tartó hollót) faragtatta ki a nyugati kapu homlokzatára.

 

A király gyakran fordult meg Likaván. A környező erdőkben és fenyvesekben sok volt a vad s a híres király szerette fölvenni béke idején a vadászruhát. Mátyás halála után természetes fiáé, a maradék nélkül kimult Corvin Jánosé lett a vár és uradalom, de azután megint kézről-kézre vándorolt.

 

I. Ferdinánd mint ellenkirály Pekry Lajosnak ajándékozta, aki most már a maga és felesége, az orosz hercegnő, címerét rakatta fel a belső várkapura 1534-ben. Aztán Krusith Jánosé lett, aki korán elhalt és csinos özvegyet hagyott maga után. Az özvegy, Pálffy Katalin hozományul vitte a várat új férjének, Illésházy Istvánnak. Azonban örökös ebből a házasságból sem született, minélfogva Illésházy István egyik rokonát, Illésházy Gáspárt fiának fogadta, s így lett Likava Gáspáré, aki megint a maga címerét vésette a kapuk fölé. Gáspárnak két fia maradt: György és Gábor. Gábor ült be Likavára gazdának, de nemsokára adósságokba keveredett s elzálogosította a birtokát Thököly István uramnak, aki akkoriban a leggazdagabb főúr volt a Felvidéken.

 

Most aztán fényes világ virradt Likavára. Thököly nem kímélt semmi költséget s igazi fejedelmi pompával ékesítette fel a várat. Kerteket csinált ott nagy költséggel. A külvárhoz gazdag forrást csatolt, odáig nyúló, három ölnyi széles és boltozatos bástyák szegélyével, mert bosszantotta, hogy vízhiányban szenvednek ott fönn a várban.

 

A bástyaépítésről csuda regék szállongnak a környéken. Thököly - úgy mondják - összeszedette az egész vármegyéből a tojásokat, s homok helyett tojás fehérét használt az építésnél s a cementet nem vízzel, hanem borral kevertette. Hanem hát én ennél okosabb embernek tartom Thököly István uramat. A tojást még nem mondom, de hogy a bort őseink is megbecsülték - arra van a históriában elég kútforrás. Annyi azonban bizonyosnak látszik, mert több író említi, hogy ez a forrást felvezető bástya hatvanezer rénusi forintba került, ami akkor roppant összeg volt s ebből aztán könnyű kimagyarázni azt a közmondást, hogy Likaván vétek a borba vizet önteni.

 

Még egy ura volt a várnak aztán, a híres Thököly Imre, de ettől elvette a királyi fiskus és azóta is mindig a kincstáré volt a likavai uradalom. Hát a vár? Azt lerontatta II. Rákóczi Ferenc, aki nem szerette a várakat győzelmi útjában, nemcsak maga előtt, hanem még meghódolva sem - maga mögött.

 

"Minden ilyen helyen inkább szeretnék egy kenderáztatót" - szokta mondani a fejedelem, többre becsülvén a síkon az ütközetet, mint a "szaporátlan munkát", az ostromokat.

 

 

Szerkesztés: Felber Zsolt

Fotó: Veress Zoltán

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap