Minden Nő másfajta virág ( Nemzetközi Nőnap)

Kondra Katalin, p, 03/08/2019 - 00:10

Őt Rózsinak hívták. Ajka piros volt, mint a rózsa. Teste karcsú, mint a rózsafa szára, de a nyelve… a nyelve szúrt, mint rózsán a tövis. Pedig derék teremtésnek látszott! Sok férfi agyát megbomlasztotta különös bájával. Olyan kacér nézése volt, hogy annak nem lehetett ellenállni. Az anyja nem árult zsákbamacskát. Kerek-perec megmondta minden kérőnek, hogy szép a Rózsi, jó a Rózsi, de veszélyes. Akárki fia nem bír el vele. Kösse fel a gatyáját az, aki egyszer majd nőül akarja venni! Akarták. Szinte verekedtek érte a falubeli legények, mert mindegyik túl volt már Marin, Katin, Valin és a többieken, csak Rózsit nem sikerült becserkészni egyiküknek sem. Minél jobban nem sikerült, annál jobban akarták! Keresték hát az alkalmat, hogyan tudnának a kedvében járni. Nem lehetett leszólítani, se meghívni egy kávéra, mert Rózsi nem olyanfajta lány. A nemzetközi nőnapnál jobb alkalom nem kínálkozhatott volna arra, hogy a falu két legnépszerűbb legénye, Dezső és Rezső észrevetesse magát Rózsival. Dezső selyempapírba csomagolt vörös rózsát küldött futárral, a csomagban névjegykártya és egy báli meghívó is volt. Rezső a legdrágább orchideacsodát vette meg és remegő szívvel borult a lány lábai elé. Rózsi szemrebbenés és viszonzás nélkül fogadta a hódolat efféle megnyilvánulásait. Talán csak Jancsinak, aki tehéngondozó volt a közeli téeszben, nem jutott eszébe kikezdeni Rózsival. Ismerte őt, de csak messziről, közelebbről rá sem mert volna nézni. A sors keze egy napon mégis nyakon ragadta és akarva, akaratlanul bemutatta őket egymásnak. Az eset úgy történt, hogy Jancsi gyalog járt dolgozni, s azon a jeles Nőnapon, hazafelé tartva meglátott néhány szál hóvirágot az árokparton, Rózsiék háza előtt. Anyjára gondolt, az aszott öregasszonyra, aki rég nem hasonlít már a hajdani Nőre, aki lehetett. Eszébe jutott, hogy, biztosan örülne a virágnak, pénzében sem kerül… Ám Rózsi épp akkor fordult ki a kapun és meglátta a legényt. Nyelve tüskét növesztett s szúrni készült a letépett hóvirág láttán, de Jancsi ijedtében megelőzte. —Magának szedtem kisasszony. Szegény kicsi virágok fáztak, gondoltam jobb helyen lesznek magácska meleg szobájában… Nőnap van ma igaz-e…hát izé…boldog szép napot. Isten vele! —dadogta, majd a virágokat a lány markába nyomta és vöröslő arccal elmenekült. Rózsi is elpirult, de azt senki sem látta. Maga is meglepődött, hogy tetszett neki a legény zavart, esetlen viselkedése. Tudta, hogy a virágot nem neki szánta, mégis hízelgett, ahogy megoldotta a számára kényes dolgot. —Ez a fiú nem olyan bugyuta, amilyennek látszik— gondolta. Később, mikor már asszony volt, gyakran eszébe jutott az a Nőnap. Bárcsak Rezsőhöz, vagy Dezsőhöz mentem volna!—sóhajtotta.—Akkor talán boldog lennék. Jancsi csendes volt és hidegvérű. Szelíd viselkedése gyorsan megszabadította Rózsit a tüskéktől. Miként nincsen rózsa tövis nélkül, úgy Rózsi sem volt már olyan, mint virágzó korában. Gyorsan hervadni kezdett. Csábító tekintete megfakult, mert hiába nézett rá esténként parázsló szemekkel a munkától elgyötört férfira, az észre sem vette. A nő egy nap szép csendesen visszaköltözött az anyjához. Éppen Nőnap volt. —Mi történt lányom? Csaknem bántott az urad? —Az aztán nem! —Hát? —Érzéketlen, tahó paraszt! —Nem mondod? Mit csinált a szerencsétlen? —Este hazaállított egy halom drága ajándékkal. —Te… nem örültél neki? —De. Eleinte majdnem kiugrottam a bőrömből, aztán szólt, hogy holnap, ha boltba megyek, nem felejtsem el kifizetni a holmit, mert hitelre vette.

 

>Magyar Irodalmi Lap<

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap