Mindennapi Mérgek 3. rész

humattila83, k, 03/19/2013 - 00:11

Szög húzogató”

...avagy a mindennapi mérgek...

 

Az alábbi gondolatsorokat pusztán a sci-fi iránti korlátlan rajongásom ihlette. Leírásukkal semmiféle párhuzamot nem kívánok vonni avval a világgal kapcsolatban, melyben élünk! Bármiféle egyezés pusztán a véletlen műve...

 

3. rész: Közoktatás MTA-módra, avagy a Közoktalanítás és Nemzetrombolás Kézikönyve Haladóknak?

 

Minthogy a napokban emlékeztünk meg 1848-as szabadságharcról, illetve annak kirobbanásáról, mely a Magyarság szabadsághoz való ragaszkodásának egyik megnyilvánulása volt a sok közül, aligha lehet aktuálisabb a téma, mely szervesen kapcsolódik a szabadságharc leverését követő Habsburg intézkedések egy kevésbé közismert cselekményéhez, nevezetesen a Magyar Tudományos Akadémia megszállásához.

 

A Magyar Tudományos Akadémia mára Magyarország legmagasabb szintű tudományos testületévé vált. A tudományok művelésével, támogatásával és képviseletével, eredményeinek terjesztésével foglalkozó tudományos köztestület önkormányzati elven működik. Az MTA nemcsak a hazai tudományos kutatások szervezésében vesz részt, hanem a magyar tudomány nemzetközi kapcsolatainak erősítésében is, elősegíti a tudományos közélet tisztaságát, őrködik a szellemi munka és alkotás, a tudomány értékeinek elismerése felett, támogatja a fiatal kutatók tudományos tevékenységét.”

Jelen idézet eredetije az MTA hivatalos oldalán található, s talán ez áll legközelebb a testület elvbeli hivatásának, rendeltetésének, céljának meghatározásához. Vagyis ahhoz a szellemiséghez, amit a Magyar Tudományos Akadémiának, a magyar tudomány érdekében a legfelsőbb szinten valóban képviselnie kellene.

Segíteni a tudományos közélet tisztaságát, őrködni a szellemi alkotó munka értékei felett...- milyen szépen hangzik, s valóban, anno éppen ezért hozták létre eme nagy nívójúnak szánt tudományos társaságot.

Igen ám, de mégis az első, ami eszembe jut evvel kapcsolatban az az, hogy ha az MTA támogatja a fiatal kutatók tudományos tevékenységét, akkor miért kell egy tudományos siker elismertetéséhez külföldi fórumokhoz fordulnia a tudósainknak, miért kell eladniuk a találmányaikat és többé-kevésbé magukat is?

Akkor hogyan támogatják hát a Magyar Tudományt a kedves Urak és Úrhölgyek ott az a

Akadémia fellegvárában, mikor egy Hazájához rendületlenül ragaszkodó tudós végül eltűnik süllyesztőben, csak mert nem volt hajlandó külföldre vinni a szellemi munkájának gyümölcsét?

A munkájukat lehetne pocséknak is nevezni, már ha a fent jegyzett mottó-szerű irányelveket vesszük alapul. A baj azonban az, hogy az MTA nagyon is jó munkát végez idestova százötven éve, csak éppen nem ezeknek az elveknek a mentén, hanem éppen velük szemben. Legyen az akármekkora szemtelenség, vagy becstelenség avval a Nemzettel szemben, melynek a nevét viselik eme a „tudósok”, nem átallanak megkárosítani azt, nem riadnak vissza semmitől, még magától a tudománytalanságtól sem! Vagyis leginkább attól nem! Csak említsük a közelmúlt legismertebb ilyen eseteit: a finnugorizmus körömszakadtáig; Wass Albert, Tormay Cécil és más nemzeti érzelmű írónk és költőnk, a nemzeti egység és a Magyarság számára létfontosságú munkásságával szembeni gőgös, gyakran erőszakos és deviáns viselkedés; s most már egyértelműen ide sorolhatjuk Petőfi Sándor földi maradványai körül kialakult vitahalmazt is, melyben az MTA dilettáns módon ragaszkodik állásfoglalásához akár azokkal szemben is, akiket szolgálnia kellene. Sőt! Ha jobban belegondolunk az MTA állásfoglalása egyenesen azokkal az emberekkel megy szembe, akik egykoron kortársai, eszmeiségében támogatói voltak megalapításának, hát nem érdekes? Úgy hiszem logikus ezek után, hogy felmerüljenek az emberben bizonyos kérdések, s ezek közül is fajsúlyosan a következő(k):

Kit(kiket) és milyen célból szolgál a Magyar Tudományos Akadémia?

Aki foglalkozott már a Magyarság jelenlegi helyzetének témájával az bizonyára találkozott már jó néhány az éterben keringő elmélettel! Ezek közül vannak melyek igen érdekesek, ugyanakkor néha már-már paranoidak is, és vannak melyek messze túlmutatnak a magyar társadalom jelenlegi érzelmi szintjén, ezért feldolgozásuk masszív szkepticizmust vált ki a társadalom egyénjeinek többségéből. Akadnak azonban olyanok is, amik első lépésre könnyebben megérthetők. Ezek egyike szerint a '48-as Szabadságharc leverése után, melyet a Császárság önerejéből nem tudott volna megtenni (végül az Orosz Cár sietett a Habsburgok segítségére), a Habsburg-Ház egy olyan cselhez folyamodott, ami igen működőképesnek bizonyult hosszútávon, s katasztrofális hatásai egyre csak gyűrűznek, akár a vízbe dobott kavics hullámfodrai. Nevezetesen, hogy az MTA-t feltöltötte saját bérenceivel, és őket a hazai tudományos közéletet meghatározó alakjaivá tette. Innen már csak egy igen kis lépés vezetett a közoktatás kötelezővé tételéhez, mely gyakorlatilag elszakította a gyermekeket az örökletes tudástól (a nagyszülőről gyerekre szálló valós élettapasztalatokon alapuló tudás, amire az embernek sokkalta nagyobb szüksége lehet, mint a mai oktatás számtalan felesleges tananyagára, mert ezek sokkal inkább lexikonokba, enciklopédiákba való szellemi-porfogók), illetve ezáltal sikeresen eltávolította a generációkat is egymástól. Ezek a hasadások a családokon belül igen nehezen áthidalható bomlasztói a társadalomnak, átvitt értelemben a nemzettudatnak is, hiszen a Nemzet legkisebb közösségi egysége a család, s ha a családok nem tudnak megfelelően működni, akkor a Nemzet hogyan tudna?

A folyamat persze visszafelé is tökéletesen hat, a történelem hamisításnak, de nevezhetjük jelen esetben kultúra hamisításnak, ugyanis nem csak összességében a nemzeti identitásra van negatív hatása, hanem a családokra is, mert generációról-generációra egyre szegényesebb az egyének nemzeti kulturális tudása, mely szellemi hiányállapotot a globalizáció, a modern kor vívmányai és a média készséggel igyekeznek mindjobban feltölteni. Csakhogy szeméttel, kifogyhatatlan mennyiségű és értékelhetetlen minőségű szellemi hulladékkal teszik mindezt! Ez egy külön téma is lehet, ugyanakkor látnunk kell, hogy amíg gyermekeink oktatása nem a megfelelő minőségű tudáshalmazt adja, addig a szellemileg még sokkal nyitottabb korosztály hatványozottan ki van téve ezeknek az ártalmaknak. Az oktatásnak az ez elleni védelemben kellene oszlopos szerepet játszania, de valamiért úgy tűnik az lépten-nyomon a rossz oldalra pártol, és egyre inkább az általános elbutítás mezsgyéjén halad. Ha pedig megnézzük, hogy a rendszer táplálékpiramisának élén ki áll, nem fogunk különösebben meglepődni. Természetesen az MTA (persze nem minden Akadémikus áll a Sötét-Oldalon). Ugyanaz a testület, mely harcol Wass Albert ellen, harcol Petőfi csontjainak azonosítása ellen, harcol a valós magyar őstörténelem feltárása ellen! Miféle tudományosság az olyan, amelyiket nem a kíváncsiság, hanem az önös érdekek vezérlik? Nem Magyar, és nem Tudományos, az egyszer bizonyos...

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap