„Mint a mókus fenn a fán…” 3/3

Lukáts János, cs, 05/10/2018 - 00:06

 

 

 

 

 

„Mint a mókus fenn a fán…”

Általános iskolai tankönyveink világképe, 1957-1977

(Az 1947-1955 közötti tankönyvek világképével a „Példádból valóság legyen” c. tanulmány foglalkozik a Könyv és Nevelés 2009. 4. számában. Jelen írás ennek szerves folytatása, ezért itt a korábbi tanulmány megállapításait nem ismétlem meg, csak a változásokat, illetve a hiányokat említem.)

 

.............................................

 

Az ötödikes könyv kitekint a világirodalom felé, szerepel benne a Grimm-testvérek egy meséje, Phaedrus báránya és farkasa, La Fontainerókája és hollója, Dickens és Heine, Jeszenyin és Váci Mihály, sőt Jurij Gagarin is, az első űrhajós.

A következő évben népmondákkal ismerkedik a hatodikos diák, cseh, orosz, lengyel, valamint hun és magyar mondákkal. De Trója története, a görög mondák, Victor Hugo (Gavroach a barikád előtt) és Fekete István szintén bekerül a tananyagba, még ha csak a Függelékbe is.

A hetedikes könyv megmarad a XIX. századi történelemnél, irodalomnál, Petőfi és a külföld témakörében Gaucheron francia és Tyihonov orosz író szól a magyar költőről. Bronyiszláv Kezsun Petőfi budapesti szobráról ír, amely az ostrom alatt megsérült (a vers jó, az egyik katona-költő alaposan ismerte a másik katona-költőt). Lermontov, Turgenyev és Dickens zárja a kötetet.

A nyolcadikos könyv a XX. századdal foglalkozik, a szövegek között kortárs magyar festők képeit láthatjuk, - azért döntően szociális vagy kimondottan szocialista témájúakat: Dési Huber, Csontváry, Fényes Adolf, Derkovits (Kapudöngetők), Ék Sándor (Szovjet lovasok). A magyar közelmúltról tájékoztat Illés Béla, Nagy Lajos, a ritkán szereplő Radnóti, Fodor József, a szintén ritka vendég Jékely Zoltán. Dobozy Imre írása kapcsán igazít útba a tankönyv magyarázata: „Az 1956-os ellenforradalom hazánk addig elért szocialista eredményeit akarta megsemmisíteni. Az igazi kommunistákat azonban nem tudta eltántorítani az ellenforradalom propagandája”. A XX. század haladó külföldi irodalmából c. részben Solohov (Emberi sors), Szimonov (Várj reám), Nagibin (Téli tölgy), a csehszlovák Jan Drda (Magasabb szempontból) és a török emigráns Nazim Hikmet (Magyar föld) szerepel. A záró olvasmányok között olvasható Karikás Frigyesnek, a sokáig moszkvai emigrációban élő, 1919-es komisszár-költőnek az elbeszélő költeménye, a Korbély János című. Egy versszak belőle: „Idesanyám, ne tartsék kend vissza, / Én se vagyok rosszabb, mint a Pista. / Pista komám a szovjet katonája, / Húsvét óta Kun Béla huszárja”.

x     x     x

Ma már nehéz megállapítani, hogy az 1954-1955-ben meghirdetett kísérleti tankönyvtervezetnek mi is lett volna a célja: a túlzott méretű könyvek „karcsúsítása”, a hagyományos és a modern szemléletű olvasmányok új arányának a kidolgozása, vagy a tankönyvek világképének valamelyes egységesítése, konszolidálása? Mire azonban a kísérleti tankönyvek megvalósultak, az Idő, a nagy rendező, alaposan átszabta a követelményeket és a lehetőségeket, új feltételeket teremtett, új határokkal. Egy tankönyvet, amiként minden más írásművet is, két dolog jellemez: hogy mi van benne, és hogy mi nincs benne. Ha ezt a kettősséget szem előtt tartjuk, jól érzékelhető az 1956 előtti és utáni tankönyvek folyamatossága és a változtatás igénye.

1956 vajon hozott-e változást a tankönyvek világképében, vagy éppen elmélyítette a korábbi ideológiai szemléletet? A magyar történelemmel kapcsolatos torzítás és elhallgatás 1956 után is folytatódott, csakhogy most már az 1945-1956 közötti évtized is a központi irányítású amnézia áldozatául esett. Ennek csak egyetlen jelére utalok. A korábbi évtized tankönyveiben a magyar vezetők közül egyedül Rákosi Mátyás szerepelt (képpel, névvel, 1919-ig visszautaló történelmi érvénnyel). A szovjetek közül Sztálin, a korábbi vezér: Lenin, de még az eszme XIX. századi ideológusai, Marx és Engels is hellyel-közzel. Az 1957 utáni időre közülük kizárólag Lenin maradt meg, a negyven éve halott vezér szerepeltetése már nem tűnt kockázatosnak.

Az új magyar és szovjet politika szereplőiből egyetlen egy se került be a tankönyvbe, sem nevük, sem tevékenységi körük, sem arcképük. Még Kádár Jánosé sem, akinek pedig az egész korszak a nevét viselte. A magyarországi szocializmusnak csupán a vívmányairól és eredményeiről esett szó. A küzdelmekről és konfliktusokról semmi, pedig ezek sikeres leküzdése akár bizonyíthatta volna (?) a hirdetett ideológia hitelességét. Természetesen 1956 is tabutéma volt sokáig, később is csak az „ellenforradalom-sztereotípiába” csomagolva volt említhető.

Vegyük szemügyre, kikről is szóltak a tankönyvek olvasmányai? Milyen foglalkozású emberek alkották azt a társadalmat, amelyet az 1957 és 1977 közötti két évtizedben (vagy annak legalább is az első felében) a tankönyvek bemutattak? Az I. és a IV. osztályoknak készült tankönyvben mintegy ötven utalást találtam, amely munkára, munkahelyre vonatkozott. A városi munkahelyek: cipőgyár, kenyérgyár, cukorgyár, nagykohó, vasolvasztó, martinmű, - vagyis kizárólag nagyipari, lehetőleg nehézipari munkahelyek (egyetlen kivétel: az áruház). A foglalkozások: kovács, forrasztó, bányász, vasesztergályos, hídépítő, darukezelő, géplakatos, martinász, továbbá a tüzelőszállítók (szenesemberek néven) – de mindenképpen kétkezi munkások. Ha vidéken játszódik az olvasmány, akkor: Szabadság Termelőszövetkezet, Béke Termelőszövetkezet, Petőfi Termelőszövetkezet, gépállomás. Az ezekben dolgozók kivétel nélkül férfiak. És a nők? Gizi mamája varrógépen varr, írógépen ír, villanyvasalóval vasal, a konyhában főz, áruházi elárusítónő, pénztárosnő. Ha vidéken él, akkor a (Béke, stb.) Termelőszövetkezetben eteti az állatokat, veteményez, fejőnő (a gyermeknevelés evidenciaként járul mindehhez, külön hangsúlyozás nélkül). Vagyis a leghagyományosabb női szerepeket osztja a tankönyv a nőkre, amelyek ellen pedig maga a szocialista ideológia is folyamatosan föllépett, - szavakban legalább is. Családi viszonyokat éreztető mondatok: Béla édesapja cipőgyárban dolgozott, Gyári munkás gyermeke, Apja vasöntő volt (ezt a mondatot orosz nyelvi tanulmányainkban is megtanultuk egy életre: Jivó atyec bül kocsegárom). Egy nagyapa meséli unokájának: „Hadifogolyként kerültem a cári Oroszországba, de a nagy forradalom előtt már szabad munkásként dolgoztam a Putyilov gyárban”. Nagyapa a szovjet-magyar munkásbarátság korai példaképe, ráadásul nagy idők tanúja, - az unokának lesz mit beírnia az őrsi naplóba. A következő szöveget egy hídépítő munkás mondja: „A Horthy-rendszerben négy évig építették ezt a hidat. Mi két év alatt építjük fel.” Majd a munkás megnyugtató zárómondata: „Befejeződik a hídcsata”.

Nagyon kevés szó esik viszont egy másik munkaformáról. Orvos talán háromszor említődik a könyvekben, mérnök kétszer szerepel, egyszer pedig mezőgazdász (aki kimondja a korszak egyik varázsigéjét, a mezővédő erdősávokat). De őket a könyv mindannyiszor afféle szolgáltatóként mutatja be, akiket kényszerhelyzet esetén (lábtörés, fogfájás, árvíz) keres föl az úttörő. Orvos gyerek vagy családja nem szerepel a könyvben, lakását rajz nem mutatja. Végül pedig: „Az Országházban gyülekeznek népünk vezetői” - és átadják a Kossuth-díjat egy idős tanítónak. Igen, kapott idős tanító Kossuth-díjat, és tanító úrnak szólítódik, egyedüliként a könyvben. De miért nem kerül sor sehol „népünk vezetőinek” a megszemélyesítésére?

És milyen a jövő, a lehetőségek, amelyeket a tankönyv a diákságnak kínál? Milyen foglalkozások, munkahelyek perspektíváját vetíti eléjük? A tankönyvben egyetlen egyetemről, főiskoláról nem történik említés, egyetlen olvasmány kalauzol el múzeumba, könyvtárba, színházba (idegenforgalmi látványosságként). A 6-14 évestől időben még valóban távol esnek ezek az intézmények, de semmivel se távolabb, mint a martinacélmű, a vasöntöde, az emelődaru kosara. A választható szakmák, elérhető lehetőségek (mai szóval: jövőképek) között azonban csak ez utóbbiak szerepelnek.

Azért a történelemmel sincs minden rendben. Rákosi már nem vezetője a Tanácsköztársaságnak, helyette „kis kócosoké” a főszerep. A kávéházak rossz hírbe hozása ellen bizonyosan tiltakoznának olyan, a baloldalhoz közel álló magyar költők, mint Ady Endre, József Attila, Karinthy vagy Nagy Lajos, akik életművök jelentős részét a Japán, a Három holló, a New York, a Hadik, a Centrál, vagy Budapest más európai hírű kávéházában alkották.

A régi magyarországi iskolákról Gárdonyi, Móra lehangoló képet fest, csakhogy ezek az emlékek az 1880-as évek iskoláit idézik, - miközben a tankönyv azt sugallja, hogy az 1945-öt közvetlenül megelőző időszak iskoláiról írnak! A magyar oktatásügyben soha nem látott fejlődés ment végbe az Eötvös József-féle közoktatási törvény nyomán, amikor iskolák százai épültek szerte az országban, városban és vidéken, „a nép gyermekei” számára is – nem lehetővé, de kötelezővé – téve az iskolai végzettséget. A tankönyv minderről egyetlen szót sem szól, helyettük a földes, sötét és szegényes tanyasi iskolák emlékét eleveníti fel. Csak azt! A 6-14 éves ifjúság okulására szolgáló magyarázatok és értelmezések egy része pedig – mai fogalmaink szerint – kimeríti a közösség elleni izgatás és a gyűlöletbeszéd fogalmát. Meg a történelemhamisításét, meg a félretájékoztatásét…

A magyar irodalomról árnyaltabb és sokoldalúbb kép bontakozik ki a nyolc év folyamán. A magyar költészet és próza klasszikusai nagyrészt jelen vannak a tankönyvben, hiszen József Attila, Móricz Zsigmond, Babits, Radnóti az 1945-öt megelőző évtizedben haltak meg, emlékük még elevenen élt a kortársak között. Bár József Attilától is gyakran ugyanazt a néhány verset (és gyönge prózát) közölték, Radnóti életműve pedig alig szerepel az 1950-60-as évtizedben a tankönyvekben, - a sokkal igénytelenebb kortárs költők népes társaságában. Az új ideológiát támogató írók 1945 (de különösen 1949) után komoly szerephez jutnak a tankönyvekben. Devecseri, Karinthy Ferenc, Zelk, Benjámin egyértelműen és gyakran militáns hangon tesz hitet a szocializmus mellett. 1957 után a tankönyvszerkesztők úgy gondolják, hogy most már „lágyabb ének kell nekünk”, és olyan fiatalabb (bár a szocializmust hasonlóképpen támogató) költőket sorakoztatnak fel, akik nagy elvi nyilatkozatok és fegyverbe hívó kiáltványok helyett a szocialista élet mindennapjait és vívmányait dicsérik. Csak hát ez a törekvés az irodalom területéről egyre inkább a propagandisztikus szöveggyártás világába csúsztatja át az elkészült verseket. Még akkor is, ha alkalmanként kétségtelenül tehetséges költők művelik.

A tankönyvek világképében mindvégig és deklaráltan optimista hangvétel uralkodik, nem is lehet ez másképp az élettel most ismerkedő, kevés tapasztalattal rendelkező nemzedék esetében. Az optimista jelenhez azonban nyomasztó múltat és szűkhatárú jövőt társít a tankönyvek szemlélete. A múltat a valóságosnál riasztóbbra festi, ebben a fiatal aligha képes, és aligha akarhat példaképet találni magának. A múltat és a jelent valójában szembefordítja egymással, a jelent a múlt tagadásából bontakoztatja ki. Mindeközben a jövő kínálatában alig mutat fel más célt, mint a kétkezi munkát, a füstölgő gyárat, a szerény megélhetést, - valójában a nyomasztó kiszolgáltatottságot a társadalomnak. A társadalomnak, amelyet arcnélküli vezetők vezetnek, akik közé az olvasmányok szereplői közül senki sem kerül fel, a vezetők pedig a munkások közé soha le nem szállnak. Személyiségek (bármiféle alkotók, művészek, de még akár sportolók is) teljesen hiányoznak a jelen (a fiatalok számára: a jövő) lehetőségei közül. Az egyetlen, homogén és kikezdhetetlen világkép azt sugallja, hogy érdemi választás vagy komoly „kitörési lehetőség” ebből a körből nem szerepel a jövő kínálatában. Ennek pedig tessék örülni, mint a lehetséges világok legjobbikának. Ahogy a korabeli ének kezdőmondata szól: „Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám…” Természettudósok, erdészek tudják: a vonzó külsejű, vöröses színezetű mókus csak látszatra olyan barátságos lény, alkalmanként gondolkodás nélkül felfalja a saját kölykeit.

 

Lukáts János

2010. február

 

A Pedagógiai Könyvtár munkatársainak köszönetet mondok a nyújtott segítségért!

 

A vizsgált tankönyvek jegyzéke:

 

ABC olvasókönyvaz általános iskolák I. osztálya számára. Szerk.: Gerlóczi Lajosné és Makoldi Mihályé. Ill.: Demjén Zsuzsa, Reich Károly, Róna Emmy, Murai Róbert, Tövisvári Olga. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 175 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák II. osztálya számára. Szerk.: Bertalan Ferenc és Vágó Elemér. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 223 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák III. osztálya számára. Szerk.: Fényi András és Pálmai Kálmán. Ill.: Csohány Kálmán és Kass János. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 256 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák IV. osztálya számára. Szerk.: Faragó László és Vince Sándor. Ill.: Biai Föglein István, Sarkantyú Simon és Zádor István. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 272 oldal.

MAGYAR könyvaz általános iskolák V. osztálya számára. Szerk.: Kanazsai-Nagy Antal és Báti László. Ill.: Győri Miklós. Bp, 1957, Tankönyvkiadó. 144 oldal.

MAGYAR könyvaz általános iskolák VI. osztálya számára. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 123 oldal.

MAGYAR irodalmi olvasókönyvaz általános iskolák VII. osztálya számára. Szerk.: Kerékgyártó Imre. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 220 oldal.

MAGYAR könyvaz általános iskolák VIII. osztálya számára. Szerk.: Csabai Tibor, Ebergényi Tibor, Kiss Kálmán. Bp. 1957, Tankönyvkiadó. 262 p.

ABC olvasókönyvaz általános iskolák első osztálya számára. Szerk.: Bertalan Ferencné, Csoma Vilmos, Kovács Dezsőné. Makoldi Miklósné, Perjés Antalné. 2. kiad. Bp. 1963, Tankönyvkiadó. 175 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák második osztálya számára. Szerk.: Bertalan Ferenc, Csoma Vilmos, Kovács Dezsőné, Makoldi Mihályné, Perjés Antalné. Ill.: Reich Károly. Bp. 1963. Tankönyvkiadó. 190 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák 3. osztálya számára. Szerk.: Faragó László, Hórvölgyi István, Povázsai László, Seres József. Ill.: Rogán Miklós és Szabó Ágnes. 4. kiad. Bp. 1967, Tankönyvkiadó. 159 oldal.

OLVASÓKÖNYVaz általános iskolák 4. osztálya számára. Szerk: Faragó László, Hórvölgyi István, Povázsai László, Seres József. Ill.: Szecskó Tamás. 6. bőv. jav. kiad. Bp. 1969, Tankönyvkiadó. 259 oldal.

MAGYAR irodalmi olvasókönyvaz általános iskolák 5. osztálya számára. Szerk.: Horváth Gedeonné, Kulcsár Adorján, Vörös József. Ill.: Csergezán Pál. 5. kiad. Bp. 1966, Tankönyvkiadó. 269 oldal.

MAGYAR irodalmi olvasókönyvaz általános iskolák 6. osztálya számára. Szerk.: Horváth Gedeonné, Vörös József. Ill.: Görög Rezső. Bp. 1967, Tankönyvkiadó. 287 oldal.

MAGYAR irodalmi olvasókönyvaz általános iskolák 7. osztálya számára. Szerk.: Aszódi Lászlóné, Horváth Gedeonné, Magyar Szabolcs. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1966, Tankönyvkiadó. 279 oldal.

IRODALMI olvasókönyvaz általános iskolák 8. osztálya számára. Szerk.: Horváth gedeonné, Vörös József. Bp. 1966, Tankönyvkiadó. 317 oldal.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

 

 

 

 

 

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap