Mit ér....

Kalász István, p, 07/06/2018 - 00:08

 

 

 

Beírtam a YouTube-ba: Mit ér az irodalom? 

Jött egy találat, „hogyan lehet irodalmat újra…”, kialvatlan lány állt egy antikváriumban, a remegő kamerába nézett, kezében mikrofont tartott, ötvenhatan nézték meg a klipet, a lány T. urat, a bolt tulajdonosát kérdezte, hogyan is van az olvasott-használt könyvekkel, erre rákerestem T.-re, *-blogspot.com/Tárolt változatban ezt írta: Mert voltam. Valaki. Valami. Gondolat egy szerető fejében. Fájdalom egy anya szívében.
Írtam T.-nek, kérdeztem tőle, hogy akkor mit is ér az irodalom szerinte, a mi hungarian irodalmunk? Erre csak egy linket küldött. Egy videofelvételen ő trombitált, temetés volt, emberek álltak esernyővel, egy férfi énekelt. Beírtam a gugliba, temetés + trombita + irodalom + énekes! Erre Petőfi Sándor verse jött, gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág…, írtam a zeneszerző-énekesnek, petofi-nagy.kolto@gmil.kom címre levelet, hogy szerinte mit ér az irodalom, ha magyar? Az énekes azt írta, mindent és mindent megér.
Mert fátyolos zászlók kíséretével a hősöket egy közös sírnak adják, de kérdezzem meg azt az izés költőt, neki mit ér az irodalom?

A vészbukra mentem, kerestem a költőt, meg is lett hamar, szép nőt ölelgetett a képen, alantabb erotikus kalandjáról értekezett, ami egy taxiban esett meg, majd oldalt utalás volt a szájton, hogy aznap lesz költői estje egy mellékutcában. Elrohantam hát abba a kocsmába.

Lányok, fiúk ültek, ittak, beszélgettek, fel-felröhögtek. Késve érkezett a díjazott költő, ingerülten felolvasott két verset, aztán rám nézett és azt mondta, tudja miért jöttem, szóltak neki. Őt nem egy magyar gondolat bántja, hanem az egész világ, az irodalom amúgy meg szajha, és menjek innen ezzel a magyarral!

Mentem onnan, egy lány szaladt utánam az utcára, csókot adott, és azt mondta, már nincsenek dühös költők, csak nagyképűek, és gondoljam meg, ha félek, és eltemet a torkomig felömlő élvezet, őt keressem a neten, és vele az édes magyar irodalmat. 

Mentem haza, már 1867 e-mail várt, mert hallják, hogy mit is csinálok, legyen végre blog arról, hogy „mit ér a vengri irodalom?”, ezt javasolták százöten. És ott lehessen vitázni érdemben.

Valaki írt Pozsonyból, Stuttgartból is jelentkeztek, Bécsből, Isztambulból is jött levél, Ausztráliából írt egy nyugdíjas mérnök, magyarnak vallotta magát. M., a norvég műfordító azt javasolta, békésen intézzük a dolgot, mert: egy nép egy irodalom, nem? Kicsi országba zárva. Hegyek közé! Amit nem adnak vissza, szólt erre valaki csupa NAGYbetűvel, Szolnokról. Erre kukendr54@centram.sk címről valaki azt mondta, ez mekkora hülyeség, suttyó falusiak okoskodnak itt, nekik nem ér a városi irodalom semmit! Erre valaki küldött egy képet, azon Weöres Sándor sírja volt látható. Mellette egy létra állt.
Közben a vészbukon 4561 ember bejelölt, jelölt Leslie Gross, Attila Joseph egy jászsági faluból, jöttek a like-ok, jöttek a durva beszólások, hogy mire jó ez az egész, bejelölt Arany János és Johann Gold is, aztán meg jött ez: „Te idióta, menj és kezeltesd magad” , hörögte egy költő-frau Berlinből „onnan te semmit sem tudsz, dögölj meg”.
Ilyen is volt.
És estére a belvárosi Michel Fuqó Klub elhatárolódott a diskurzustól.

A YouTube-on közben linkelték a vészbukot, lett hatalmas subscribe, egy videón felbukkant két író, egy Bajza utcai pincében bokszoltak egymással, az egyik szeme vérzett, a másik író sántikált, közben azt üvöltözték: a kezedet fogom, s őrizem a szemed.

Aznap éjjel szólt a telefonom, mire felvettem, már letették, szerbiai szám volt, mentem a netre, tudakozódtam, kiderült, egy zombori telefonfülke száma. A telefonfülke a városi Kis könyvtár előtt állt, hívtam a számot, sokáig nem vette fel senki, végül egy nő jelentkezett. Mondta, nem ő hívott. Nem érti, ezt a fülkét már évek óta nem használja senki. Megkérdeztem tőle, neki mit ér az irodalom. Ha magyar? – kérdezett vissza. Kedvesen. Ha magyar, mondtam. A nő azt válaszolta, Újvidéken mindent megér. 
De ő csak a trafikban dolgozik, árulja a magyar újságokat, de úgy tudja, hogy két utcával odébb lakik egy szakállas ember, valami József, délelőtt szokott erre járni, vesz néha újságot, na, az az ember mintha irodalommal foglalkozna. Ő biztosan el tudja mondani okosan, hogy mit ér! Azt javasolja hát, hogy hívjam fel többször ezt a fülkét, hátha erre jár és hátha felveszi a telefont, és ki tudja, hátha kedve és ideje lesz beszélgetni arról egy ismeretlennel, hogy mit is ér az irodalom, ha magyar… 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap