Móricz Zsigmond Napok

Szerkesztő A, sze, 09/05/2018 - 00:16

 

 

 

 

Móricz Zsigmond nemcsak a 20. századnak, hanem az egyetemes magyar irodalomnak is az egyik legnagyobb prózaírója. Jókai és Mikszáth mellett talán ő a magyar nyelvű elbeszélő művészet kiválóbbja. Jókai a romantikus mesélés, Mikszáth az anekdotázás mestere, Móricz a magyar vidék, a magyar falu írója. Hitelesen, átéléssel, láttató, olykor megrázó erővel ad hírt a magyar népről – novelláiban és regényeiben ott van, benne lüktet, megérinti az olvasót a drámaiság, mely magának a népi életnek a sajátossága, fájdalmas, mégis iránymutató, figyelmeztető vonása. Móricz a magyar nép fia. Az édesapa, Móricz Bálint folyamatosan küzdő, próbálkozó ember volt, aki fáradhatatlanul dolgozott (számos kudarcot átélve) azért, hogy gyermekeit eltartsa, taníttassa. Mert a taníttatást fontosnak tartotta az édesanya is, Pallagi Erzsébet, a papleány. Móricz saját házassága nem volt békés, nem volt idilli. Felesége, Janka más volt, mint ő, s a sok vita, Móricz „nőügyei” miatt kapcsolatuk szomorú véget ért. Az író a Hét krajcár című novellával (a Nyugatban jelenik meg 1908-ban) lett országszerte ismert író, nagy munkakedvvel és sok-sok sikerrel dolgozott ezután. Móricz megújította a novella műfaját, az említett Hét krajcár, a Szegény emberek, a Tragédia vagy a Barbárok világirodalmi rangú alkotások; tömörségük, drámaiságuk, érett stílusuk, szabatos nyelvezetük novellairodalmunk első sorába emeli Móriczot. Regényeiben is a magyarságot ábrázolja, a népet és dzsentrit. A dzsentrit a maga sírva vigadásával, az úri murikkal, a mulatozással, miközben sorsuk elkerülhetetlennek látszik, közeleg feléjük feltartóztathatatlanul végzetük, melyről ideig-óráig megfeledkezhetnek a mámorban, de elkerülni nem tudják. Fontos regényei e tárgyban: Kivilágos kivirradtig, Úri muri, Rokonok. Nagy történelmi trilógiájában, az Erdélyben (Tündérkert, A nagy fejedelem, A nap árnyéka) a 17. századi Erdély világát-sorsát kutatja, miközben valójában saját jelene, a Trianon utáni magyarság lehetőségeit keresi. Melyik út a jó? A kockáztató, bátor-duhaj Báthoryé, aki romokat hagy maga után, vagy a nyugodtan építkező, bölcs Bethlené? Feledhetetlen regényeit csak megemlíteni tudjuk itt. Zsoltáros hangú fájdalomkiáltás az Árvácska, a szegény kislány szomorú, megdöbbentő története; a sajátos betyársors kalandos világát kínálja a két Rózsa Sándor-regény (Rózsa Sándor a lovát ugratja, Rózsa Sándor összevonja szemöldökét). A Légy jó mindhalálig című regény nemcsak egy gyerek sorsát tárja elénk, a kommün alatti magyarság látképe ez.  Az önmegvalósítás, a kitörés lehetőségeit példázza Turi Dani (Sárarany) története és a Fáklya főhősének, Matolcsy Miklósnak az élete is. A református pap nem tud fáklyája lenni közösségének, elbuktatják a körülmények és saját gyengesége, hogy aztán a tűzvészben segítve valamit beteljesítsen magasztos küldetéséből. A boldog ember, Joó György életkedvvel teli, humoros, megkapó története a magyar nép leleményes, élni s boldogulni akaró, a boldogságot az apró örömökben megtaláló fiának példáját állítja az olvasó elé. Nem véletlen, hogy Ady Endre méltó párjának tekintette Móricz Zsigmondot, hiszen céljuk közös volt, mindketten a magyarság, „a magyar ugar” hiteles krónikásai – Ady a líra, Móricz a próza egyik legnagyobbja.

 

 

 

 

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap