A moslékos ember

Bodó János, p, 03/04/2016 - 00:15

A napokban olvastam valahol, talán az interneten, hogy valami bődületes mennyiségű étel kerül a szemétbe. Millió, vagy milliárd tonnákról írtak. Ijesztő volt maga a számérték. Persze az ilyesfajta közleményeket nem szabad komolyan venni, főleg, ha konkrét számokat közölnek. Ezek becslések, és pár nulla ide vagy oda, mit számít, főleg, ha a szerzőnek valami érdeke fűződik hozzá. A környezetvédők amúgy is hajlamosak túlzásokba esni, az olvasót megijeszteni, hatást kelteni. Tény, hogy én magam is a szemétbe dobok olyasmit, ami nem odavaló. De, hát mit tehetek? Nem gyűjthetem a hulladékot csak úgy, előbb-utóbb túl kell adni rajta, amit nem eszek meg, mert megszárad, megromlik, vagyis fogyaszthatatlanná válik egy idő után.

Gyerekkoromban az ételhulladékból, a moslékból üzletelt egy ember, és nem is akármilyen sikerrel. Volt-e valami más foglalkozása, nem tudom, de hogy szépen keresett, azt a kertvárosban épített nagy háza jelezte. Meg egyéb dolgai is voltak, tudom, az egyik első ember volt, aki Zsigulival járt a kisváros utcáin, persze addigra a moslékos emberből kereskedővé lépett elő. A város legmenőbb emberei közé tornázta fel magát, a sétáló utcában volt trafikja, vegyeskereskedése, könyvesboltja. Azt beszélték róla, hogy a szép feleségét is pénzen vette, tény, hogy egyik napról a másikra termett a csodaszép nő, még mi gyerekek is megbámultuk, hát még a nagyobbak, pláne az igazi férfiak. Úgy hírlett, Pesten vette a szép nőt, milliókat fizetett érte.
Sikeres ember lett, pedig nem is olyan régen házhoz szállította vödörben a moslékot nekünk is, pontosabban a két kese disznónknak. Amikor apám tudomást szerzett a dologról, anyámmal így spekuláltak:
Hiába van kukoricánk a disznók etetéséhez, akkor is megéri a moslékot hozatni, mert azt fillérekért adja a moslékos ember, és amikor hízásra fogják az állatot, ráér akkor kukoricával etetni. Mert a hízóra fogott állatnak kukorica kell, amíg csak növekszik, addig jó a finom, tartalmas moslék is. És akiktől tudja ezt a lehetőséget, igen dicsérik a disznónak hozott eledelt. Nem valami híg löttyöt hoz, hanem igazi moslékot.
Talán egy forint lehetett egy vödör moslék, és ez tényleg nem volt sok.Egy kiló kenyér volt akkor 3.60 Ft. 
Szorgalmasan hozta mindennap az állati eledelt, vasárnap is. Lovas kocsival járt, a kocsin egy tartály volt, abból merített a kuncsaftnak amennyi disznója volt, amennyit megrendelt. Valami üzemi étkezde volt a moslék származási helye, de olyan étkezde, ahol vasárnap is főztek. A moslékot eredetileg az orosz laktanya hizlaldájába szállította, de addig szervezte a dolgokat, hogy neki is maradt valamennyi a moslékból, ezt adta el a hízót nevelő ismerősöknek, kuncsaftoknak. Lassan, óvatosan építette ki üzletkörét, hiszen katonai láncszem is volt benne, méghozzá a szovjet laktanya hizlaldája. Hogy mennyi moslékot lopott el a szovjet katonák disznói elől, azt senki sem tudta. Még mást is rendezett a disznók körül, takarította az ólakat, meg ilyesmi dolgokat rendezett, de szabad keze volt mindenben és annyit lophatott el a moslékból, amennyire szüksége volt az üzleti köre kielégítésére.
Nyilván valami olyan összeköttetése volt az orosz laktanyához, hogy meg tudta szerezni ezt a piszkos, kanász jellegű munkát. De nem volt számára kellemetlen ez a munka, és kapcsolt, hogy magának is juttatott ebből a szépen csordogáló moslék-pénz-patakocskából, és aztán ez a patak hozta számára a szép házat, feleséget, autót. Kikeresztelkedett zsidó ember volt, ahogyan a felnőttek beszéltek róla, nem vetette meg a munkát, és a moslékból gazdagodott meg. Bámulatos módon tudta a dolgokat úgy irányítani, hogy jól kerekedjenek ki, és a végén minden pénzzé váljon. Harminc éves lehetett, amikor megismertem, és ahogy hozta a vödör moslékot minden nap, volt valami megfoghatatlan benne, így nem tudta volna a moslékot más hozni, az biztos!
Mi lett ebből a moslékos emberből, a napokban tudtam meg, amikor hírt hallottam gyerekkorom városáról. Ő lett a Csendes Isten, a város teljhatalmú gazdája. Nem ura, hanem gazdája.
Minden, ami számít valamit a városban, az ő keze nyomát viseli, az ő kezei között van. Jelképes és vagyonjogi értelemben egyaránt. Szép gyermekei születtek, már felnőttek, egy-egy részterület gazdái, az egészet még mindig az öreg moslékos irányítja. Minden valamire való érték az ő kezeiben van a városban. Egy állami húsgyár volt, tönkrement, milliárdos tartozásai voltak a sertéstenyésztők felé. 
Helyette most a moslékos ember húsüzeme látja el a várost és a környéket húsáruval. Maga "termeli" az élőállatokat, sőt, anyakocái gyártják a malacokat is. A takarmányozást is maga termelte növények alapján, saját takarmánykeverő telepen állítják elő. A minőség kiváló, messzi földön híresek a termékei.
Az ő emberei sütik a környéken a legfinomabb kenyeret, az általa termelt búzából, az ő malmában őrölt búzalisztből. 
A város teljes mértékben elégedett az öreg birodalma birodalom építő törekvéreivel, a kultúra, a művészetek is színvonalasan működnek, a cég adja az anyagi bázist mindenhová.
A kereskedelem, a sport, a temetkezés, az építőipar a család kezében van. A városban soha ilyen jól nem mentek a dolgok, mindenki elégedett, gyakorlatilag nincs munkanélküliség, szárnyal a vendégforgalom, virágzik a város: aranykorát éli. Minden oké, mint a mesében. Emberünk már kilencven felé jár, de pattog, irányít, intézkezik. Nem politizál. Politizáljanak mások. Úgy, ahogy ő akarja.
Kormányok mennek és jönnek, de a város virágzik.
A család távol tartja magát a kényes ügyektől, de semmi sem történik a család akarata ellenében.
Csodát tett ez az ember, a munkája, az ügyessége, a ravaszsága segítségével.
Bár minden városban, faluban lenne egy moslékos ember.

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap