A moszkálokról II.

Bilecz Ferenc, cs, 07/03/2014 - 00:08

Az előzőekben láthattuk, hogy a krónikák elmondása szerint, a moszkal népnév, a mordva mokszel név hangcserés változata lehetett. A 9-10. században ez a nép, éppen a mai Moszkva környékén élt. Gyakori eset, hogy a települések a közeli folyó nevéről kapják a nevüket. A folyó meg a népről, amely a partjainál él. Moszkva esetében erről lehet szó. A nép, amely a területen élt, az ugor nyelvcsaládhoz tartozott. Az egyik törzs neve pedig moksza volt.

Mielőtt folytatnám a moszkva-moksza elemzésemet, úgy gondolom, hogy helyes, ha kitérek a finn-ugor kérdésre, legalább annak magyarázatáig, hogy miért nem használom a finnek nevét. Előttem már sokan elemezték ezt a kérdést, én is elmentem odáig, hogy a magyar-ugor helytállóbb lenne, a finn-ugor helyett. Azon kívül, hogy a finnek ma is szomszédosak az oroszokkal, nem sok érv támasztja alá azt, hogy az 5. századtól a 10. századig, azon az óriási földrészen, amelyet a mai történészek finn-ugorok lakta területnek neveznek, valójában finnek is éltek. Suoma (Fen land, Lápföld)[1], vagy suoniemi, (Fen cape, Láp-fok), a számik (saami) lakta Lappföld és a déli Häme (Tavastland) tartomány között – azok nevéből. Itt figyelemre méltó a magyar láp és a lapp szavak hasonlatossága, továbbá a finn Häme név svéd megnevezése: Tavastia (Tavastland), és a magyar „Tavas föld” azonossága! Meg kell jegyeznem, hogy a számik (sámit, sámi, saami) vagy lappok, a Lappföld (Sápmi) nevű terület finnugor nyelvű bennszülött lakói. (Wikipédia). A finnek nemcsak a lappokat, hanem minden vad erdőlakót lappalainen-nek neveztek. Az orosz krónikákban a 13. századtól tűnik fel a „lop” (лопь) név, a számikra vonatkoztatva. A mai lapp népnév szélesebb körű, és viselői sokkal északabbra élnek, mint akkor, amikor a nevüket kapták. Ez pedig a viking időkben történt, a 10-11. században. Ekkor még a vizenyős, mocsaras Ladoga tó partja volt az otthonuk, ahogyan azt A. A. Kirpicsnyikov bemutatja a 8-13. századi Ladoga földet ábrázoló térképén. /http://www.rusarch.ru/kirpichnikov8.htm/. A „sár”, a „láp” a „tav” pedig az a vizenyős, tavas vidék, ahol a „lápi” emberek élnek, és halomvárat építenek, halmok alá temetkeznek. Amennyiben a szlávok megjelenéséig (kb. 7. század) a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó vonalától a Balti-tengerig egy, a magyar nyelvhez leginkább hasonló koiné működött, akkor ezeknek a szórvány szavaknak a helynévvé válása teljesen logikusnak tűnik. Ez nem tételez fel semmiféle nyelvi, vagy faji rokonságot a finn, vagy lapp törzsekkel. Viszont a rusz, és az ugor népek szarmata-jazig keveredése a protoszlávokkal, erősen valószínűsíthető és kimutatható.

A finn tankönyvekben úgy szerepel, hogy a finnek ősei Dél-Franciaországból és Ukrajnából származnak. Finnország és Kelet-Karjalai első lakói azonban a Volga középső folyásától érkeztek. /Torsten Edgren, Merja Manninen, Jari Ukkonen: Eepos. Suomen historian käsikirja. WSOY 2003. Gimnáziumi tankönyv./ A finnek összességükben genetikailag közelebb állnak a skandinávokhoz, mint a keletebbre lakó finnugorokhoz: a svédek és a finnek közötti genetikai különbség kisebb, mint a finnek és az észtek közötti.

A fentiekból azt a következtetést vonom le, hogy a „finn” külső népelnevezésnél a magyar „lap/láp” sokkal ősibb. A Ladoga-tó partján élőket a déli népek lápinak, az északiak „fen”-inek (finnek) nevezték, ugyanazon okból (láp) eredően. A finnek önelnevezése (szerintem) szintén „törökös”. A Suomi ország megnevezés a területre jellemző „víz” jelentésű „su” és a „maa” (föld, ország) szavakból látszik logikusan levezethetőnek. A névadásban a vikingek és a szarmata-jász-szkíta-hun törzsek kapcsolatának van döntő szerepe. A nyelv, amiből fennmaradt, az a sztyepén honos – a mai magyar nyelvhez közel álló – koinéhoz tartozik. (Szerintem). Ezért a „finn” jelzőt én kizárólag a Ladoga-tó, és a tőle északra (észak-nyugatra) eső területeken élt népcsoportokra alkalmazom a 11. századig. Hogy miért hívták a magyarokat ugoroknak az orosz ős-krónikások? Ezt (most) meghagyom költői kérdésnek!

Visszatérve Moszkva nevére. Nevének eredetét, nagynevű szlavológusok még ma sem tudják kielégítően megmagyarázni. Annyit tudnak, hogy a Moszkva folyóról nevezték el. De mit jelent a „moszkva” szó – nem tudják. Vannak, akik az ó-finn nyelvből származtatnák: „mocsaras hely”, „fekete víz”, „szúnyog” ('marshy place',  'dark waters', 'gnat'; моск/муста — «чёрный, тёмный» в финском). A nyelvészeknek nincs egy egységesen elfogadható elméletük, ami van, nem bizonyítható. A moksa névből való származtatást én, -- mint ahogyan már írtam -- Vagyim Rosztovtól kölcsönöztem, aki ezt a Tatarica lapban jelentette meg. Ő még kiegészíti elméletét a Szláv Pantheon női pók-isten nevével, Mokossal[2], aki a mokos (moksa) törzs istene volt. (lásd N. M. Karamzinnál: «История государства Российского»).

Tehát megvan a magyarázat a moszk/moksz-ra. (három szótag esetén az „o” kiesik). A „va”, már könnyebb eset! Ismert „finn-ugor” szó, vizet jelent. Legtisztábban az udmurt nyelvben maradt meg. Va, jelentése: folyó. A helyet a folyónál az oroszok nevezték el „u Va”-nak. (u jelentése: -nál, -nél). Az ugor nyelvekben ez a szóösszetétel igen gyakori, így a magyarban is. (Szinva. Bódva, Ronyva, Bósva, Zagyva, Lendva stb.). Az oroszoknál például, Kungur városnál (57.4333, 56.9333), folyik a Szilva nevű folyó. Orosz magyarázat: szil – olvadó, va – víz. (Сы́лва от коми-пермяцк. сыл — талая, ва — вода). Az udmurtoknál a Sziva az 56.8181, 53.9016, a Buj patak pedig az 56.2105, 54.1928 koordinátáknál torkollik a Káma folyóba. De itt tömegével találhatók a „va” toldatú folyónevek: Tulva, Uszva, Koszva, Jájva, Inyva, Obva, Kolva, Pilva. Namármost, a Moszkva folyó és a Moksa folyó is a Kámába ömlik. Elképzelhető, hogy az Oka, két torkolat közötti részét, valamikor a Moksa részének tartották, így a Moszkva folyó a Moksa folytatása volt. Ebben az esetben a Moksza/Moszkva névalakulás teljesen logikusnak tűnik. Moszkva nevére a megoldás tehát: a „moksák folyója melletti település”, és ezt a nevet a nyugaton élő kijeviek adták, a mai orosz fővárosnak.

 

[1] The word "fen" is derived from Old English fenn Old Norse fen (quagmire), Gothic fani (mud), Dutch ven, German Fenn (fen, bog), from Proto-Germanic *fanja. Cognates include Gothic (fani), Old Frisian (fenne), Dutch (veen, ven) and German (Fenn(e), Venn, Vehn, Feen, Fehn)

[2] Mokos a sors, a kézművesség, a takácsok istene volt. Éppen e miatt, én feltételezem a kapcsolatot a görög mitológia Moiráival.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap