A múlt kísértete

Fedák Anita, k, 03/12/2013 - 00:11

    A nyolcvanas évein túl járó Idus nénivel (nevét etikai okokból változtattam meg) egy véletlen folytán ismerkedtem meg. Rendszeres olvasója volt írásaimnak. Egyik cikkemre reagálva felhívott telefonon.  Eszmecserénk során derült ki, hogy Kőrösmezőről származik, de már évek óta Ungváron él a lányánál. Ami érdekessé tette számomra az idős hölgyet, az az, hogy személyesen ismerte Horthy Miklóst. Sőt, az egykori kormányzó kárpátaljai látogatásai során, amikor többnyire a Felső-Tisza-vidék erdőiben vadászott, a szállásadói teendőket is ellátta. Nos, az újságíró szakmai ártalomból és persze kíváncsiságból is ilyenkor kap az alkalmon, és elhatározza: papírra veti a történetét. Annál is inkább, mert Idus néni nagy szeretettel és tisztelettel beszélt Horthy Miklósról, aki a magyar történelem kétségtelenül egyik legellentmondásosabb alakja. Aztán valamiért meggondolta magát. Beszélt a lányával, mondta, aki magas beosztású állami tisztviselőként attól tart, ha kiderül, hogy a mama az egykori náci Németország egyik szövetségesének alkalmazásában állt, azzal árthat a mostani karrierjének... Félt. Több, mint hat évtized után!
Míg ezen elmélkedem, eszembe jut egy hasonló eset. Tíz-egynéhány évvel ezelőtt, diplomamunkám megírása céljából Husztra kellett utaznom. Az ott élő németek társadalmi szokásait dolgoztam fel. A huszti Deutschestrassén azonban hiába kopogtam be az ott lakókhoz, mikor meghallották, hogy a "régi" dolgok felől érdeklődöm, a szó szoros értelmében bezárkóztak. Féltek... Mint később az egyik öreg sváb elmondta, annyit bántották és meghurcolták már ezeket az embereket a nemzetiségük miatt, hogy rettegnek minden idegen közeledéstől. A magyarokat sem kímélték, próbáltam érvelni, de ezzel sem jutottam előbbre. A mai napig élesen előttem van annak az idős beteg néninek a tekintete, aki végül kötélnek állt és mesélt a sváb közösségről: beszéd közben gyakran tekintett körbe, s halkan suttogott. Félt, több évtized után is.
A múlt nehéz lelki terhe sok idős ember életében még mindig jelen van. Olyan ártatlanokéban is, akiknek semmi takargatnivalójuk nem lenne, hiszen csak statiszták voltak egy elhibázott történelmi korban. Mégis félnek. Egy láthatatlan kísértettől, aki szerintük még nem talált nyugalmat.
Hány évtizednek kell még eltelnie, hogy végre bátran beszélgessünk a régi idők dolgairól? Lesz-e még, aki visszaemlékezne?

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap