A művészek

Balogh Bertalan, k, 01/22/2013 - 00:02

 

 

 

Baj van, amikor már formabontáshoz nyúl a művész. Az egész korral van baj, a kultúra általános állapotával, ha egyszer a HARMÓNIA, mint minden művészetek végső felismerése és vallomása vált elcsépeltté. Helyrehozhatatlan baj van, és nem bent, hanem "künn". Művészek sem és az Atyaisten sem bír megállítani egy hanyatló folyamatot, csak egy új Isten megjelenése és a természetes harmónia újrafelfedezése tudná.

Arra meg aztán várhatunk!...

*

A művek mögött bonyolult és érzékeny gépezet áll, amely létrehozta azokat: az ember, a személy, az egyéniség, a művész. A művész pedig egy értelmes fogalomrendszer produktuma, (ha nem valami perverz baromról van szó), aki az anyától, a családtól, a baráti körtől, a várostól, az anyaföldtől vált azzá, akivé vált.

Nem jöhet létre jó alkotás, amely képes lenne mindezekben a fokozatokban tiszta rezonanciát kelteni, (vagy a következő körben, a világban is), ha nem az tükröződne benne, ami teljes emberré tette magát a művészt. Minden nagy alkotóművész lelke központjában az anya és az anyaföld melegít. Nincs önmagában különállni képes lélek, nincs internacionális lélek sem, és nem lehet céltudatosan és egyből internacionális sikerre törekedni sem. Jó volna, ha a fiatal forrófejűek és üresfejűek tudomásul vennék ezt.

Egyszer talán lesz egy értelmes Világlélek is és egy egységes emberiség, amely képes lesz teljes testében rezonálni az egy szál Hangra. Ma azonban, éppen a világ a legzavarodottabb és legtudathasadtabb.

Addig is, internacionális zabigyerekkedés helyett, jobb az igazi anya, az igazi anyaföld, az egészséges és igazi lélek, ami nélkül végül is semmik vagyunk. Művészek sem és emberek se igazán. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap