MÚZSAPUSZI - Komédia két felvonásban 8. részlet

Petrusák János, szo, 03/19/2016 - 00:12

9. Jelenet

A függöny elé jobbról Művész Jan jön be. Lehajtott fejjel, szomorúan baktat. Sóhajtozik. Meg-megáll, és mintha egy kavicsot rúgna el útjából. Arca lemondó. 

Kiáltás a színen kívülről. (Esztike hangja.)

„Hé-hahó! Most én...”

Esztike befut jobbról a függöny elé. 

ESZTIKE

...fussak utánad!

Művész Jan visszafordul. Arca felderül, de azért válla lent. 

A lány odafut a férfihez. Belékarol. 

ESZTIKE

Már megint az a művészi világfájdalom. 

MŰVÉSZ JAN

Áh! Ez személyes.

ESZTIKE

A művészet nem az? 

 

MŰVÉSZ JAN

Ez...

(hangja megcsuklik)

kenyér. 

(megrázza fejét)

Azért kezdtem el... Nem érdekes! Nem folytatom. 

ESZTIKE

Jesszusom! Te ember!

(maga felé perdíti a férfit)

Miről beszélsz? Megijesztel! 

(hátralép)

De meg ám!

Művész Jan fejet ráz. 

ESZTIKE

(határozottan)

Engem igenis érdekel! El kell mondanod! Tanár vagyok,

(toppant)

tudod!

MŰVÉSZ JAN

(keserűn)

Ellenben te nem tudod, hogy...

ESZTIKE

Hogy?

MŰVÉSZ JAN

Én is. 

ESZTIKE

És az, gondolom, még nem olyan nagy baj. 

MŰVÉSZ JAN

És munkanélküli! 

(legyint)

Remény nélküli. Volt segély, úgymond álláskeresési...

(fejet ráz)

Hogy meg ne őrüljek, mert már ott tartottam, kezdtem el festeni, hátha, hátha elterelem figyelmemet. 

ESZTIKE

És?

MŰVÉSZ JAN

(felveti fejét)

É-é-és? Mit nem lehet ezen manapság nem érteni? Nyugi, hitelem az nincs, de pénzem se már, és... életem se. Csak

(széttárja kezét)

ennyi...

(csendben hozzáteszi)

voltam. 

ESZTIKE

Próbálkozni...

MŰVÉSZ JAN

(felkuncog)

Százat, elhatároztam, érted, százat pontosan beadok. Úgymond pályázok, mindenüvé, ahova lehet. 

(fejet ráz)

Most jött meg a századik. Épp' a századik. 

(a lányra néz keményen)

Elutasítás! 

ESZTIKE

De hát...

MŰVÉSZ JAN

(hadarva)

Létszámfeletti. Lettem. Voltam. Vagyok. Leszek. Mindig és mindenkor. 

ESZTIKE

(hökkenten)

Az... nem lehet.

MŰVÉSZ JAN

Mutassam meg mind a száz levelet? 

(kántálva)

Sajnálattal értesítjük, hogy..., Őszintén sajnáljuk, de..., Köszönjük, hogy, de... 

(felkiált)

Ennyi! Nem kellek!

ESZTIKE

(nyögve)

Ne légy elkeseredve.

MŰVÉSZ JAN

Ne legyek?

ESZTIKE

(fejet ráz)

A csalódás... öregít. És

(felnevet)

te ne legyél öreg! Még. 

Művész Jan kíváncsian a lányra néz. Esztike egész közel lép Művész Janhoz. 

 

ESZTIKE

Majd mi együtt megöregszünk. Majd

(néz fel a férfire)

egyszer. Miután sok gyermekünk és még több kis unokánk lesz...

MŰVÉSZ JAN

Ja, a támogatásért! Talán

(elgondolkodik)

az is egy munka.

(a közönségre néz)

Gyereket csinálni!

ESZTIKE

(felcsattan)

Mennyire közönséges vagy!

MŰVÉSZ JAN

Milyen legyek? Ha már harmincnyolc évesen azt írják nekem, hogy vén szar vagyok. És három diplomával fejemhez vágják, hogy alulképzett! Akkor milyen legyek? 

ESZTIKE

(kis gondolkodás után)

Akkor, ha nem kellesz tanárnak, akkor...

MŰVÉSZ JAN

Akasszam fel magam, tudom!

ESZTIKE

Dehogyis! Hanem fess!

MŰVÉSZ JAN

Hogy más akassza fel magát!

ESZTIKE

(hátra lép, és elgondolkodik, hogy mérgelődjön vagy nevessen, de inkább nevetni kezd)

Téged nem lehet komolyan venni!

MŰVÉSZ JAN

Látod, csak baj van velem.

ESZTIKE

Baj, az van! Ennek dacára én...

(a férfibe karol)

akarom ezt a bajos, senkinek se, csak énnekem kellő embert! Ezt, barátocskám...

(húzza magával a férfit)

jól jegyezd meg!

MŰVÉSZ JAN

(makacskodna)

Hova megyünk? 

ESZTIKE

Na, vajon!

MŰVÉSZ JAN

Hogy mi? 

ESZTIKE

Meglepetés. 

MŰVÉSZ JAN

Nem szeretem a meglepetéseket! Mindig úgy meglepődök, hogy attól... nagyon szarul vagyok!

ESZTIKE

Na, gyere!

MŰVÉSZ JAN

Nem. Ha nem mondod meg...

ESZTIKE

Egy műterem. 

MŰVÉSZ JAN

Egy műterem? 

ESZTIKE

Hogy fess!

MŰVÉSZ JAN

(megáll, akár az öszvér)

Anyádé? 

ESZTIKE

Egy igazi! Mindent elrendeztem. 

MŰVÉSZ JAN

Drága volt? Én ezt nem engedhetem meg...

ESZTIKE

Legalább...

(húzza ki a férfit a függöny elől)

meg kell nézned. 

 

10. Jelenet

FÜGGÖNY FEL.

Egy vidám, narancs-napsárga műterem. Állvány bent és sok üres vászon. Oldalt egy sarokban viszont valami letakart cókmók. 

A műteremnek csak egy bejárta van. 

Nyílik az ajtó. Kitárul. 

Esztike hangja a színen kívülről:

„Ta-tam!”

Művész Jan hangja a színen kívülről:

„Magasan van.”

Esztike hangja a színen kívülről:

„De szép...”

Művész Jant Esztike betolja. 

Művész Jan körülnéz.

ESZTIKE

Na?

MŰVÉSZ JAN

Aha. 

ESZTIKE

Csak ennyi?

MŰVÉSZ JAN

Nem tudom, de...

ESZTIKE

(méreggel)

Mi de?

MŰVÉSZ JAN

Egy műterem. 

(a lányra nézve hozzáteszi)

Egy ilyen szép műterem...

(körbe int)

elég a művészethez?

ESZTIKE

(felindultan)

Mi kell még? 

(aztán észbe kap)

Ja, a...

Nyögés a színen kívülről. A két fiatal az ajtó felé pillant. Néznek, néznek, majd egyszerre lépnek hátra, rettenve.

ESZTIKE

Jaj!

MŰVÉSZ JAN

Jaj bizony. 

Téli bácsi lép be. A két fiatalra szegezi tekintetét. 

 

TÉLI BÁCSI

Hát ti? Már egy hónapja...

(Esztikére tekint)

a balhé óta nem kuksizhattalak bennetek. 

ESZTIKE

(felcsattan)

Tódor urat nem szabadott volna megsérteni! Anyánál bármit lehet, de Tódor urat...

TÉLI BÁCSI

(füstölögve)

Azt mondtam rá, hogy kutya! Mert...

ESZTIKE

Azt mondta, hogy dög!

TÉLI BÁCSI

(hessentve a problémát)

Szinonima kérdésköre!

ESZTIKE

Azonban anyánál...

TÉLI BÁCSI

Nem patvar perelni jöttem. Hanem a...

(a sarok felé int)

betyárbatyuért. 

(arra indul, de a fiatalok felé sandít)

Elénekelgetek én, ősz fejjel, Téli bácsiként majd az árokparton. 

MŰVÉSZ JAN

Hogyhogy itt vannak a dolgaid? 

TÉLI BÁCSI

Ezt a helyet béreltem. 

(kacsint)

Felesbe'.

ESZTIKE

(rettenve)

Most is?

TÉLI BÁCSI

(hessenti a legyet)

Á! Nem volt ízlésük. Ami meg nincs...

(széttárja kezeit)

Oda minek az izzadás. 

Művész Jan Téli bácsi felé lép.

ESZTIKE

(rémülten)

Ki ne mondd!

TÉLI BÁCSI

(vigyorral)

Kimondom én! Ki én, gyerekek! Nektek van ízlésetek, a barátaim vagytok, hát...

(kitárja karjait)

veletek maradok!

Esztike Művész Jan karjába kapaszkodik. Művész Jan elfordítja fejét Téli bácsitól, miközben az állványra néz. 

MŰVÉSZ JAN

(mély levegőt vesz)

Nekem... Alkotni kell!

TÉLI BÁCSI

(rikkant)

Úgy legyen! Zene mellett...

ESZTIKE

De ha nem kell zene?

TÉLI BÁCSI

(lelkesen)

Akkor kell a művészethez a...

(fiatalokra mutat)

Múzsapuszi! 

A két fiatal egymásra néz, majd egyszerre nevetik el magukat. 

TÉLI BÁCSI

(elkezd rendezkedni, felállítja a szintetizátort és a magnót is)

Én mintha itt se lennék!

A két fiatal megcsókolja egymást.

Felharsan a zene:

„Dorina a virágoskert közepén,

Mosolyog a JÓISTENKE ötletén

Ezer szín és ezer virág

Formatervezett e világ

Jól sikerült ez a délután

 

És ha a sok nyuszi nevet,

Dorina is elégedett

Jól sikerült ez a délután.

 

Dorina a pillangókkal jóba van.

Kapcsolatuk bensőséges, gondtalan

Bukfencükön hahotázik,

Hogy ha föl és lecikázik

Jól sikerült ez a délután,

Csapongnak a messzeségbe

Velük üzen fel az égbe

Jól sikerült ez a délután.”

 

FÜGGÖNY

A függöny mögül a zene szól tovább:

 

„Megnyúlnak az árnyak, lassan itt az est

Nehezül a szempilla, fárad a test.

A napocska aludni tér

A nagy kaland is véget ér,

Jól sikerült ez a délután,

Fárad a hölgy, szeme csukva,

Kis keze int, már aludna

Jól sikerült ez a délután.

Álmában száll a lepkékkel

A felhőkre írja kékkel:

Jól sikerült ez a délután,

Jól sikerült ez a délután.”

 

 

VÉGE

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap