Nádszálgondolatok

Pécsi Sándor, szo, 06/02/2018 - 00:07

 

Mielőtt a jó kaporszakállú nádvágó learatna minket, töprenghetünk a világról, gondolkodó nádszálak. A középkor geocentrikus mindensége meghitt, bensőséges volt. Idő, tér, a teremtés ötezer éve emberi léptékkel fölfogható. Kopernikusz, Kepler, Galilei, Giordano Bruno, az új csillagászati fölfedezések egy ijesztően idegen, elképzelhetetlenül hatalmas, térben, időben végtelen kozmoszba taszították a XVII. század emberét. Kosztolányi a nyelv esztétikájával foglalkozó esszéjében azt írja, hogy szerinte az irodalom legszebb mondata Pascal Gondolatok-jában olvasható: Le silence éternel de l espace infini m effraie. A végtelen tér örök csöndje megrémít. Nézd a Gondolatok végtelen, mély, örök, csöndes szépségeit. Laza szövésű hálójából bárhol kiragadhatsz egy mondatot, tovább építheted magadban, eltöprenghetsz rajta. Ez a mű nyitott struktúra. Pascal nem épít önmagába záródó érvrendszert, nem védelmezi igazát más igazságokkal szemben.

Lírai hang, pozitív, szabad gondolkozás.

Eljátszom néhány mondatával, megpörgetem őket, megpróbálok összerakni valamit belőlük Nyitott rendszer, beleszőheted a saját világodat. Blaise Pascal (1623-1662) előnyös helyzetű gyermek volt. Apja művelt jogász, aki maga nevelte gyermekeit. Pascal matematikában, fizikában és filozófiában alkotott maradandót. Első műve 1640-ben jelent meg: Essais pour les coniques (Tanulmányok kúpokról) címmel, amelyben a kúpszeletekbe írható hatszögekre vonatkozó Pascal tétel szerepel. 1642-44-ben összeadó gépet szerkeszt, a digitális számítógép ősét. Számológépe mechanikus, fogaskerekes szerkezet, működése a biciklik kilométerszámlálójához hasonló. A negyvenes években teszi hidrosztatikai felfedezéseit. Binomális tétel, infinitezimális számítások, melyek a valószínűség-számítás alapjai. Pascalról nevezték el az SI-ben a nyomás mértékegységét. Nevét a hidrosztatikában a Pascal-törvény, geometriában a Pascal-tétel, matematikában a Pascal-háromszög őrzi. Pascal az 50-es években kapcsolatba kerül a janzenizmussal. 1655-ben csatlakozik hozzájuk és Port Royalban él. A janzenizmus Szent Ágoston tanainak felújítása, hívei éles vitát folytattak a jezsuitákkal. A janzenistákhoz kapcsolódik Pascal is irodalmi műveiben: Les Provinciales Pesées (Vidéki levelek). Filozófusként először veti föl az értelmi megismerés határainak kérdését.

2.

Az ész érveivel a szív érveit állítja szembe.

Talányos, titokzatos mondatai költészet és bölcselet között pendülnek. Mint mikor az indián sámán a tűzbe néz, Pascal Gondolatok-ját is használhatod meditációs tárgynak. Olyan végtelenül sokféleképpen értelmezhetőek. A folyók mozgó utak, amelyek célunkhoz vezetnek. I. szakasz 17. Életed eseményeinek sodrásában egy cél felé közelítesz. Semmi sem történik veled véletlenül. Csak azt tudod igazán, őszintén akarni, ami a dolgod, a feladatod a világban. Aki így látja magát megrémül önmagától, s ráeszmél, hogy természet adta tömegével a végtelenség és a semmi két feneketlen mélysége között lebeg, remegve tekint majd e csodákra, és én bizonyos vagyok benne, hogy kíváncsisága csodálatra fordul és hajlandóbb lesz némán szemlélni, mint elbizakodottan kutatni őket. II. szakasz 72.

Agnoszticizmus: kíváncsisága csodálatra fordul Pascal világa már a távcső és a mikroszkóp világa is. Az óriások és a parányok felé is végtelen mélységek nyílnak. Az ismeretlen, a megfejthetetlen, a kifürkészhetetlen sokkal hatalmasabb, mint a megfejthető. Éppen ezért van szükségünk a hitre, hiszen föl nem foghatjuk az egészet. Pascal hite nyitott. Semmi köze ennek az Istent ráncigáló, bigott fanatikusok hitéhez. Tagadja, hogy az értelem, a ráció által a világ teljességében megérthető. A fizikus, matematikus ismeri már a makrokozmosz és a mikrokozmosz távlatait, melyekről a kor, a XVII. század átlagemberének még fogalma sincsen. Ha elgondolkozom rajta, milyen rövid ideig tart az előtte volt és az utána következő öröklétbe vesző életem, milyen kicsi az a tér, amelyet betöltök, sőt az is, amit látok, az általam nem is ismert és rólam nem tudó terek végtelenségében elmerülve, megrémülök, és döbbenten kérdezem, miért vagyok éppen itt és nem másutt, mert ennek semmi magyarázata, miért inkább itt, mint ott, miért éppen most és nem máskor. Ki helyezett engem ide? III. szakasz 205.

Szikrázó, csillagfényes éjszakában egy ablakból gyertyafény szűrődik. Serceg a lúdtoll a merített papíron. Háromszáz-ötven év múlva egy könyvből rádvillan a kérdés. Ki helyezett engem ide? Üres tétova óráidban, szabad pillanataidban, elmerülve önmagadban hányszor, hányféle alakban fogalmazódott meg ugyanez a kérdés. Miért pont én vagyok én? Miért pont itt? Miért pont most? Nem sokkal egyszerűbb az egészet úgy elképzelni, hogy mindig is voltál és mindig leszel? Csak nem emlékszel és nem fogsz emlékezni. A semmit lehetetlen elképzelni. Amit nem tudunk elképzelni, az hol van?

3.

Pascal, a matematikus vetette meg a valószínűség-számítás alapjait. Ha belegondolsz, elképzelhetetlenül kicsi a valószínűsége annak, hogy a végtelen térnek és időnek pont ebben a parányi pontjában csillanjon föl benned a tudat. De ha valakinek szándéka van az egésszel, miért nem ad magáról jelet? Lehetetlennek tartja, hogy Isten végtelen, hogy nincsenek részei?

Igen.

Akkor most mutatok magának valamit, ami végtelen, és ugyanakkor oszthatatlan. Egy olyan pont, amely mindenütt végtelen sebességgel mozog; ez a pont ugyanis mindenütt egy, de mindenütt oszthatatlan egészként van jelen. III. szakasz 231.

A végtelen mozgás, a mindent betöltő pont, a nyugalom mozzanata: oszthatatlan és végtelen, végtelen, mennyiség nélküli végtelen. III. szakasz 232.

Pascal Jóistenének nincsen kaporszakálla. De ha volna is, ilyen sebességnél ki látná? Mindenütt jelenlévő végtelen sebességű pont. Ott van mindenütt, nincsen sehol. Lehet, hogy az istenképzet, akár a matematikai törvények, agyunkba írva létezik? Az izommozgások koordinálásához az agy akár egy számítógép magas matematikai műveleteket végez. A matematikai törvények tehát belénk vannak írva. Így lehet ez talán Isten képzetével is, hiszen mi más lenne a magyarázata, hogy ateista kultúráról nem tudnak az antropológusok. Bár a XX. században megpróbálták megvalósítani, de nem sikerült. Mennyiféle vallás létezik, mennyi hagyomány, ceremónia Két dologban mindegyik megegyezik: az istenképzetben és a lélek halhatatlanságában. A közös pont: nem lehetséges, hogy az emberiség kollektív, ősi tapasztalatán nyugszik? Hallottál a kísérletről? Különböző világvallások szerzeteseit és apácáit arra kérték, imádkozzanak. Az agyműködésüket computer-tomográffal, enkefalo-gráffal, mágneses rezonanciamérő műszerrel vizsgálták. Az eredmény nagyon érdekes volt. Az ima idején az agynak ugyanazon a meghatározott helyén detektálták a fokozott elektromágneses aktivitást, vagyis az izgalmat. Mit jelent ez? Az orvosok megtalálták az agyban Istent? Pascal pontját? A lélek halál utáni megmaradásáról is lassan és szépen gyűlnek a természettudományos módszerekkel regisztrált adatok. A halál közeli élményeket jegyzik és értékelik a kutatók. A 80-as években nagy szenzáció volt R. A. Moody könyve, az Élet az élet után. Dr. Moody orvos, a klinikai halálból mesterségesen felélesztett emberek tapasztalatait gyűjtötte össze és dolgozta föl tudományos részletességgel. Miért lenne az furcsa, ha a természettudomány egy napon azt bizonyítaná be, hogy a világ olyan, amilyennek el lehet képzelni. Majd, ha repülünk az alagútban, meglátjuk! Addig is itt kézimunkázom ezen a klaviatúrán. Pascal azért tudott szebben írni, mert jóféle lúdtolla volt. Meg aztán a ténta is számít. Lilás-fekete legyen, mint az éj. Itt ebben a dudálásban, csörömpölésben, mikor hallod meg a mindenség rémisztő örök csendjét? Lehet-e nevetségesebb dolog annál, hogy valakinek joga legyen engem megölnie csak azért, mert a folyón túl lakik, és mert a fejedelme összeveszett az enyémmel, holott nekem nincsen vele semmi bajom? V. szakasz 294

Ez az I. Világháború idején nem volt ennyire nevetséges. Apollinaire frontversei; szuronyroham, gáztámadás A királyért, aki messzi van és nem fázik Istenért, aki lehet, csak egy végtelen sebességgel mozgó pont -izmusért, ami még a pontnál is nehezebben érthető Négy évet gondolj el nyirkos lövészárok-bűzben, tetvek és patkányok között nyöszörgésben, jajgatásban. Ce est la guerre. Ez a háború: az emberiség alapállapota. Szuronyt szegezz, roham! vezényszónál, összeszorított fogakkal rettenetes haragra kell gerjedni az ellenségre, mert ha megsajnálod, nem tudod megölni. És nincs idő, a kacskafejű, kutyabagzotta ellenség csak jön, jön villogó szuronnyal. Nem mert téged megsajnálni, retteg tőled, hogy nem tudod őt megsajnálni Pacifistáknak a folyó minkét oldalán golyó jár. De ne hidd, hogy az ember az élővilág legagresszívebb lénye. Jobb, hogy az orángutánok nem rendelkeznek tömegpusztító fegyverekkel. A humánteológusok állítják: az emberi természet alapjában altruista. Egy egészséges társadalom a kölcsönös segítségre épül. Ilyen volt a régi magyar falu, vagy az úgynevezett primitív, azaz intelligens népek társadalma. Pascal éppen azért nevezi a háborút nevetségesnek, mert az ember értelemmel, beszéddel, kultúrával, fogalmi gondolkodással bír, képes problémáit agresszió nélkül is megoldani. Az állati társadalomban az egyedek csak puszta létükért küzdenek, állandó dominancia- és territóriumharc van. Egy állat képtelen olyan elvont fogalmakért széttépni fajtársát, mint béke, szabadság, szeretet, demokrácia, hiszen az állati elme nem képes a modellek modellezésére, azaz fogalomalkotásra. Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkozó nádszál. Tehát minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik. Belőle kell nagyságunk tudatát merítenünk, nem a térből és az időből, amelyeket nem tudhatunk betölteni. VI. szakasz 347.

Zúg a nádas. A szó színét szél borzolja. Hajladoznak a gondolkodó nádszálak, Eláll a szél, kisimul a vízfelszín, az ég tükröződik. Az elnyugodott, az egyensúlyba jutott, sima felszín ad igaz képet. Vad szél, szenvedélyek, indulatok, ha korbácsolják tudatod tükrét, létélményed teljesen deformálódik, képtelen vagy tárgyilagos gondolkodás, a világ képe zavaros, összefüggéstelen. A gondolkodó nádszál metaforája: törékeny nádszállények öntudattal, a természet roppant, öntudatlan, vak, szándék nélküli erőinek kiszolgáltatva. Az ősi, animisztikus hit szerint a természetben minden eseményt ártó vagy segítő szellemek szándéka mozgat. Így látják a természeti népek a világot, de ez a szemlélet ott van a népi vallásosságban és a modern ember hétköznapi hiedelmeiben is. A reklámok csiricsáré giccsvilága teli van mágikus fenyegetésekkel. Ha magadra haragítod a szellemeket, kukázásra jutsz. Pascal világában a természeti eseményeket matematikailag megfogalmazható törvények rendezik. A törvényekben és az eseményekben nincsen semmiféle szándék, a világtörvényt semmiféle mágiával, ceremóniával nem lehet megvesztegetni. A szándék nélküli világ idegen, kietlen. A gondolkodó nádszál nem tudja elállítani a szélvihart. Minden ember boldogságra törekszik, az alól senki sem kivétel; akármilyen különböző eszközöket használjon, mind erre törekszik. Az akarat legcsekélyebb lépésre sem hajlandó más cél érdekében. VII. szakasz 425.

Egymást keresztező emberi törekvések kibogozhatatlan, kusza hálója. Időgyorsítás, kényelemimádat, testkultusz, szórakoztatóipar, a nyugati pazarlás Millió boldogság-törekvés eredője a boldogtalan kor. A környezeti katasztrófát a fogyasztói társadalom, a megtalálható földi paradicsom ígérete szabadította bolygónkra. Pascal szerint az emberi boldogság-törekvéseket a hitnek kell integrálnia: Képtelenek vagyunk saját erőnkből eljutni a boldogsághoz. Ha láttam volna egy csodát, mondják egyesek, akkor megtérnék . VI. szakasz 470.

Milyen csodát akarsz látni? Hasonlítsd össze a népi vallásosság bájos, naiv képzeleteit Pascal végtelen sebességű pontjával. Az egyszerű lélek számára a világ úgy természetes, ahogy van. A csoda valami váratlan, különös, megmagyarázhatatlan esemény. Pascal számára a lét, a mindenség önmagában is csoda. Nincs szüksége vérző szemű szobrokra. Csodálatos, ami fölfoghatatlan. Az látja meg a fölfoghatatlant, aki megpróbálja megérteni. A természetben minden csoda; egy rovar szemétől a csillagközi ködökig. Ha látom az ember vakságát és nyomorúságát, és elnézem ezt az egész néma Világmindenséget s a mindenség e zugában magára hagyott, sötétben tévelygő embert, akinek sejtelme sincsen róla, mivé lesz halálában, és képtelen bármit is tudni, olyan rémület vesz rajtam erőt, mint akit álmában félelmetes, puszta szigetre tettek ki, s aztán, mikor felébred, fogalma sincsen róla, hol van, de nincsen módja többé elmenekülni. XI. szakasz 693.

Ezt az érzést ismerheted. Külföldön, messzi Hazádtól, idegen, szenvtelen szállodaszobában ébredsz. Hirtelen nem tudod, hol vagy. Percek kellenek, míg összerakod a dolgokat. Azt sem tudod, ki vagy. Valami gyerekkori emléknél érdemes kezdeni, hogy visszatalálj az idő és tér metszéspontjába. Mi is volt a jelem az óvodában? Kalapács? Jelzőlámpa? Labda? Megcsörren a telefon, monoton hang valami idegen nyelven. Csak egy Pascal mondat ugrik be. Mondd a kagylóba: Le silence éternel de I espace infini m effraie.

Forrás: Polísz, 76. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap