A nap vége

Hörcher Ferenc, h, 11/14/2011 - 04:16

 

 

 

 

A vándor a nap végére egyre nyugtalanabb.
A vidék erre már nem ismerős, öles fák
takarják el a kilátást,
köztük furcsa szél szalad,
s az erdei útnak egyszerre vége szakad.

Akkor leül a földre, tenyerébe hajtja fejét.
Halántékán érzi, lüktet egy kiálló ér,
ahogy áramlik-szalad fölfelé a vér,
valami furcsa homály borítja el szemét,
mintha egy fátylat hajítanának felé…

És tudja már, innét többé ki nem talál.
Rejtelmes susogást hall, ez már a halál,
gondolja, fel se néz,
mint akit a félelem végleg elemészt.
Tenyerében a feje, fészekből kihullott madár,

lábaiban a megtett út fáradtsága,
ruhája poros, arca izzadt,
az út kínjai elnehezült izmaiban.
És reménye sem maradt már a
vigaszt hozó kései találkozásra…

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

   

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap