Naszlady Attila: Mai kérdések – mai válaszok

Szerkesztő C, v, 07/17/2016 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

(Boda László hit-védelmi könyve)

 

Ami az alcímet illeti, Isten léte vagy a vallás értelme jelenünkben sem veszítette el időszerűségét, mi több, nagy szükség van arra, hogy korszerűen, hitelesen gondolkodjunk és beszéljünk róla. Különösen az eszmei támadások pergőtüzében jogos tehát annak védelmezése.

A hitvédelem – latin nyelven: apologetika – a kereszténységen belül egészen Pál apostol leveleihez vezethető vissza. Olyan világirodalmi szintű képviselői is vannak, mint Szent Ágoston vagy Pascal, akik szintén saját koruk szellemében adtak választ a kételkedőknek. A jó hitvédőnek értenie kell a teológiához, a filozófiához, aztán szükséges mértékben a természettudományok illetékes részeihez (vö. evolúció). Fontos, hogy a hit védelmezője kellő írói képességgel rendelkezzék, hogy a bizonytalankodók kérdéseire is pontos, világos és hatásos feleleteket tudjon adni. Ezeknek a szerző birtokában van.

Boda László professzor megfogalmazásaiból az olvasó beláthatja, hogy az érvelések az alapvető kérdésekben nemcsak a Katolikus Egyház hitét védelmezik, hanem mindazt, amiben a keresztények-keresztyének hite közös, ami a „nem-hívők” leggyakoribb támadásainak van kitéve. Pál apostolt idézi: „A hit állapotában élünk”. Tehát az állítás: „Én nem hiszek Istenben”, voltaképpen azt jelenti: én akkor sem hiszek benne, ha Isten létezik. A szerző szerint logikusan ezt kellene mondania: „Én hiszem azt, hogy nincs Isten”. Ezzel a kételkedő nem Isten léte ellen érvel, hanem saját „hitéről” tesz tanúságot. Vagyis az úgynevezett „nem-hívő” is hívő, csak ő másban hisz. Van, aki azt mondja: „Én nem vagyok vallásos, de imádom ezt, imádom azt”. Az imádás azonban a vallás megnyilatkozása. Legfeljebb az így gondolkodó a teremtményeket teszi meg istenévé, vagyis bálványimádó.

A válaszokat öt fő kérdéskörbe csoportosítva találhatjuk meg: Isten valósága és a teremtés, Istenhitünk és a vallás, Jézus Krisztus a Megváltó, főleg mai támadások kereszttűzében. Ezekhez csatlakoznak erkölcsi életünk válaszra váró problémái. Az első főleg filozófiai, a második teológiai, a harmadik történelmi, a negyedik természettudományos, az ötödik társadalomtudományi megalapozású. A kérdéskörök tartalmának részletes kifejtése jeles személyek megnyilatkozásainak idézésével, továbbá gyakorlati példákkal válik színesebbé, s ezáltal még meggyőzőbbé. A stílus irodalmi rangú, a szerző szellemesen és találóan fogalmaz. Műve ezáltal válik megragadó és élvezetes olvasmánnyá. Nyoma sincs benne a kenetességnek. Közvetlen stílusban ír, ami a hitben bizonytalanok szimpátiáját is megnyerheti. Ugyanakkor őszinte hitéből jottányit sem enged. Az, hogy nem minden mai hitproblémára válaszol, érthető. Hiszen maga is hivatkozik arra, hogy számos kérdés megválaszolása még külön kis kötetre vár.

Ez a mű eltér a szokványos okfejtés formáitól. A tájékozatlan érdeklődőnek meggyőző tájékoztatást nyújt, a témakörökben otthonosaknak pedig új ismeretekkel szolgál. A keresztény hitben járatosak számára azért is érdekfeszítő, mert mind az öt kérdéskörben megerősítheti a hitüket, másrészt a hitproblémák elmélyedő és egyéni továbbgondolására ad indítást. Ezzel mintegy „társszerzőjévé” teszi olvasóját. Időszerűségét bizonyítja, hogy a jelenünkben lépten-nyomon felhozott hamis vádakat, téves hiedelmeket hatásos logikával cáfolja. A címlapot idézve: a keresztény hit elleni hangoskodó és rosszindulatú, olykor gátlástalanul szabados, becsmérlő kődobálás tehetetlenül hull vissza a biztos védelmet nyújtó „Angyalvár” falairól.

Csak néhány példa. Az első kérdéskörben meggyőzően bizonyítja, hogyan cáfolja meg az anyag örök atomokból való felépítésére alapozott materializmust a modern atomfizika. Igazolja, hogy az evolúció nem ellenkezik a teremtéssel. A „kozmikus véletlen” pedig a matematikai valószínűségszámítás által válik tarthatatlanná (vö. Neumann János tanúskodása). A második részben a manapság liberális követelményként hangoztatott szekularizáció, a tudatos elvallástalanítás alól húzza ki a szőnyeget, főleg a hiteles vallásosság és a „szent” humánértékének igazolásával. A harmadik kérdéskörben a tudomány és a Biblia közötti számos megfelelést hitelesíti. A negyedik kérdéskörben a Jézus Krisztus valóságát és megváltói mivoltát kikezdő támadásokat ellenpontozza a Torinói Lepel avatott elemzésével.

Boda László – Bárdos Lajost idézve – hittel vallja Jézus Krisztus 2000 évvel ezelőtt elhangzott szavait: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Továbbá: „Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). A keresztény hit védelme a szerző kötetében tehát a keresztény-keresztyén hívők védelmét is jelenti.

 

(Boda László: Hitünk önvédelme. Bp., Szent István Társulat, 2013.)

 

 

Forrás: Polísz, 2014. 154. szám

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap