A négy nőcsábász balladája

Rozványi Dávid, h, 05/20/2019 - 00:03

A történelem ítélőszéke
beidézte a nagy nőcsábászokat,
beteg kor, beteg értéke szerint
eldöntse, az elsőség melyet illeti.

 

Az első volt a kóbor minnesanger:
ki istennőt és szüzet szeretett,
de az elsőben már nem hisz senki sem,
s bánatában meghalt a második.

 

És jött Zsigmond, király és császár,
kinek ágyába éjente új leány került.
De mert hódításai címének szóltak,
bírái szerint garast sem ért férfiként.

 

És jött don Juan, a császári fattyú,
ki harcban s nyoszolyán győztes vala:
mindig a legszebbet szakította le,
de halált aratott minden ölelése.

 

Végül öregúr jelent meg a színen,
rizsporos paróka, csillogó kabát.
Casanovaként ismerte a világ,
élvezte minden virág illatát.

 

„Szerettem pór, polgár és nemes hölgyeket
kikre unottan nézett más férfinép,
de nekem királynő volt mindegyikük
s csókom után a világ hódolt nekik”

 

Összesúg a sok bíra a pulpitus megett
s egyhangú ítélet születik:
ki csak pusztít és birtokol
annak fenn ne maradjon neve.

 

De ki a húsban meglátta a lelket,
öregben az ifjút, s ifjúban a tisztát,
ki nem visel mezt, s szerelme magasba emel,
a szeretők közt elsőség illeti.

 

„Badarság” - szólt az öreg „Szó-híja beszéd
értéke csak gyűszűvel mérhető:
szeretőm volt ezer, s kétannyi kedvesem
s mi maradt végül? Könnyek és emlékek”

 

„Ha tudtam volna, csak egyet szeretni,
nyertem volna benne ezerszer többet,
mert minden gyenge tud megszerezni
az igazi erő a megtartásban rejlik”

 

Imígyen szólt az agg budoár-vitéz,
s legyintőn sírjába visszatért,
nem hagyván hátra mást,
mint feledett könyveket.

 

Imígyen a summája eme balladának:
ne ezer nőben keresd ugyanazt a szépet,
lásd inkább ezerszer párodat szépnek,
többet ér szerelme, mint mások irigysége.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap