Nem hullunk ki

Csata Ernő, v, 02/10/2019 - 00:14

 

 

                                     

(Ellenkezem Adyval Az Idő 

rostájában című verse kapcsán)
                                                           

Bandi bátyám, te ne keseregj,

Az Idő kezdetektől fésül,

Sok büszke nép már rég kihullott,

Mély lelkifurdalások nélkül

S ma már nem búsul értük senki. 

                                                         

Kihulltak, akik nagyra törtek,

S a végtelen tájakon kapzsin

Szétszóródtak, majd beolvadtak

Az árba, ahova a hamis,

mámoros vágyaik kergették. 

                                                  

Szólok, nem próféta szavával,

Ki sokat olvasott a múltról,

S meghosszabbítva a vonalat 

A jövőbe, elmondom újból:

Népekért kár, eszmékért soha. 

                                                       

Az Idő nem szűnik, a rosta 

Folyton szitál, a pelyva kihull,

Izmusok kora kifúlt hamar

És gyökértelen, gyorsan kimúlt

Az elvtelen eszmék csírája. 

                                                        

Minket az Idő az őskortól

Folyton szitál és nem söpört ki.

Genetikusok szerint, itt a

kontinensen, ma a legősibb 

mag, ősgén hordozói vagyunk.

                                                             

Ornella asszonyék állítják

tizenheten: négy ősapától

származunk. (Az Y kromoszóma teszt). 

Ebből kettő volt az őskorból.

A szitából mi ki nem hullunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap