Nem mese

Kondra Katalin, v, 01/14/2018 - 00:12

Egyszer volt valahol a világ kezdetén egy paradicsomi kert, tele gyönyörű növényekkel. Ez a kert azért lett megalkotva, hogy egy tökéletes férfinak és nőnek otthona legyen. A férfi és a nő kezdetben felhőtlenül boldog volt, bár egyikük sem volt képességei tudatában, mégis gond nélkül tudták azokat használni, éppen úgy, ahogy a szív is képes működni az irányításunk nélkül. Mindez szép és jó volt addig, míg egy nap a nő rá nem jött arra, hogy szabad akarattal rendelkezik. A kerti tónál állt és a víz tükrében nézegette magát. Tetszett, amit látott, és már indult, hogy megkeresse a párját, amikor meglátta, hogy az, egy angyallal beszélget. Ismeretlen érzés kerítette hatalmába, olyan akart lenni, mint az angyal, mert nem volt tudatában annak, hogy szebb az angyalnál. Ekkor megpillantott egy kígyót az egyik almafán amint beleharap egy gyümölcsbe majd angyali alakot öltve elröpül. A nő nem sokáig töprengett a látottak felett, leszakított egy almát és beleharapott. Ekkor odaért a férfi, a nőnek bűntudata támadt a vágyai miatt, arra gondolt, ha ő angyallá változik, váljon angyallá a társa is, ezért adott neki is az almából. Csodák csodájára nem lettek angyalok, viszont elkezdtek aggódni azon, hogy mi lesz, ha elfogy az alma, ezért inkább leszedték az összes gyümölcsöt és elosztották feltalálva ezzel a számolást. Az almák kupacokba rakva gyorsan megrohadtak, ezért ki kellett találni valami megoldást, több tudás, több probléma melyek miatt egyre többet vitatkoztak, veszekedtek, ilyenkor nem szóltak egymáshoz, így találták fel az írást. Ahogy múlt az idő, egymás szemében kezdték meglátni saját eltorzult arcukat. Mivel a mindentudás birtokában elveszítették a bennük rejlő képességek ismeretét, ezek hiányában sok kínlódásban volt részük, de ahogy öregedtek, sok mindent megtapasztaltak és rájöttek arra, hogy ha nem egymásba kapaszkodnak, nem húzzák le egymást. Sokkal jobb nekik, ha a maguk erejéből, egymást segítve haladnak, mert így talpon tudnak maradni. Sajnos valamennyien megörököltük az első emberpáros minden gyarlóságát, és szeretünk a magunk hibáiból okulni. Ugyanakkor a tanulás egész életen át tartó folyamat, ki tovább él, többet tanulhat. Aki kész lelkileg fejlődni, az anyagi értelemben is gyarapodni fog. Aki kész önmagából, javaiból adni, az lelkiekben is gazdagabb lesz. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap