Németh László Emléknap

Szerkesztő A, sze, 04/18/2018 - 00:11

 

 

 

„A magyar szellemi erők organizátora” akar lenni, ezt üzente Németh László fiatalos lelkesedéssel a Nyugat szerkesztőjének, de mondhatnánk, az egész kortársi, szellemi Magyarországnak. Hogy ez valójában mit is jelent, bizonyosan maga sem tudta pontosan, de érezte, sürgető a feladat, hogy újabb, modernebb eszmék, alkotók és műhelyek jelenjenek meg és fejtsék ki hatásukat az 1920-as évek Magyarországán.
Nemigen van olyan műfaja az írásbeliségnek, amiben Németh László ne alkotott volna emlékezeteset, remekművet, előremutatót vagy vihart kavarót, - de ez így is van rendjén egy „organizátortól”.
Németh Lászlót a népi írók közé szokták sorolni, némiképp jogosan. Őt azonban nem származása állította ebbe a sokszínű csoportba, hanem szellemi felkészültsége, ideológiai tisztánlátása. A népi irodalom egyik vezéregyénisége volt, mint gondolkodó, mint irodalomtörténész, mint pedagógus, mint művek alkotója (amiképpen Féja Géza is).
Németh László elképesztő munkabírással vetette magát az organizátorságba, de tevékenysége rendszeres volt és okosan körültekintő. Megindította a Tanú c. folyóiratot, amely a magyar szellem és kultúra, múlt és jövő, művészet és tudomány valamennyi ágával foglalkozott (vagy inkább semmit nem zárt ki érdeklődéséből), miközben a Tanút egyedül írta és szerkesztette. A Tanúban meghirdetett eszméket aztán regényeiben, tanulmányaiban, vagy más alkotómunkában fejtette ki részletesen, de legalább is kísérletet tett megvalósításukra.
Németh László elsősorban regényíró volt (bár ő pedagógusnak és politikusnak – mai szóval inkább politológusnak – tartotta magát). Regényeiben a morális indíttatás, a nagyméretű felkészültség, a lelkiismeret irányító szerepe játssza mindenhol a főszerepet (Emberi színjáték, Utolsó kísérlet, Égető Eszter, Irgalom). Regényeiben mindenhol fontos szerepet kap a feltörekvő osztályok érdekeinek, értékeinek hangoztatása, a társadalmi átalakulást azonban a szellemi felkészülés eszközeivel tartja megvalósíthatónak (Bűn), a társadalmi átalakulás motorjának a „minőség forradalmát” érezte, a jövő képét pedig egy megvalósítandó „kert Magyarországban” látta. Ezek a fogalmak szándékukban és némiképp tartalmukban is közel hozták (tartották) a népi írókhoz, valójában azonban egy utópisztikus társadalom elképzelése lebegett szemei előtt, a szocializmusnak valami sajátos (soha, sehol meg nem valósult és nem is megvalósítható) eszméjét dédelgette.
Drámái hasonlóképpen súlyosak, problémák és tervek súlyát görgetik, mintha inkább könyvdrámák lennének, de színpadon is megállják a helyüket. A világ- és a magyar történelem több nagy alakját megformázta színdarabjaiban (Gandhi, Husz János, VII. Gergely, Galilei, illetve a Bolyaiak, Görgey, Apáczai Csere János), elsősorban eszméiket, ezek sikerét és bukását boncolta és értelmezte.
Németh László tanulmányai nagyobbrészt a magyar irodalom- és művelődéstörténettel foglalkoznak, bár csak ritkán vállalkozik életrajzok tételes követésére, inkább a szellemi összefüggések felvázolását tűzi céljául (Berzsenyi, Széchenyi, Kazinczy, a magyar XVI. század). Pedagógiai tanulmányait rövid életű hódmezővásárhelyi tanársága idején igyekezett megvalósítani, - nem sikertelenül. Politikai elképzelései (beleértve az oktatáspolitikát is) sorra meghiúsultak, személye „non grata” lett, leginkább 1945 után, amikor pedig Németh László eszméi megvalósulásában kezdett bízni.
Nevezték XX. századi Széchenyinek, nagy és zseniális tervei „túl nagyok és túl zseniálisak” voltak, szervezetileg aligha megvalósíthatóak, művei egész korokhoz és minden réteghez akartak szólni, sok közülük torzóban maradt. Mintegy harminc vaskos kötetnyi életműve azonban szinte minden részletében a nyughatatlan és magas szinten összegező gondolkodó hatalmas munkásságát fogja egységbe.
 
 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap