Németh László nőalakjai 11/20.

Ács Mária, k, 03/13/2018 - 00:04

 

 

 

Az Iszony Kárász Nellije

 

Németh László az Iszony című regényében a Gyász-ban elkezdett ábrázolási módszert követi.

 I./1. A mű külső valóságát döntően befolyásolják a szubjektív tényezők. Kárász Nelli alakjában olyan hőst alkotott, akinek égboltján saját élete minden problémája, jellemének és múltjának minden eleme összetalálkozik. A regény személyes vonatkozásait Sőtér István így emeli ki:

 „Takaró Sanyi és Kárász Nelli párharca Németh László elé nem választás céljából került, ő nem kívülálló. … Maga helyett bocsátja útjára Nellit.”
„Meg akarta mutatni, hogy a csend is tanít annyira, mint a zsivaj. Hogy a Hold /vagyis Nelli/ nélkül a Nap /vagyis Sanyi/ segítsége sem lenne elegendő. Hogy a szüzesség van olyan emberi állapot, mint a termékenység.” (6)

 Németh László éppúgy „a világgal elegyedni nem tudó” embernek tartotta magát, mint amilyenné Nellit formálta. Így az ő sorsában visszamenőleg is igazolta önmagát, hogy vádlón és könyörgőn, konokul és érvelőn nagyon is emberivé emelje viszonyát az élethez. Vallomása azonban önvád és vezeklés is egyúttal.
„Hiszen az egyetemes emberfélelem, vagy inkább emberborzalom, mely bizonyára nemcsak bennem van meg sajnos elég nagymértékben, hanem az egész Nelli-emberiségben, amelyet az élet a kedélyes Takaró Sanyik hol mohóbb, hol lagymatagabb ölelésébe vetett, egyetemes emberszeretetben oldódik fel a regény végén.” (9)

 2. Az író személyes érzéseihez talált tapasztalati anyagot is, azaz modellt.
Elmondja, hogy az egész regény egy mozdulatból bomlott ki.
„Két házastárs ült mellettem, s az egyik kényelmesen, elégedetten, szinte ejtőzve babrált a másikon, a nemesebbiken.” (10)

 Az Iszony-hoz szükség volt egy valóságos lányra, aki kinn él elszegényedve a pusztán, s a faluba kerül férjhez egy tanult parasztsarjhoz. Az író talált is egy ilyen modellt. Történetük azonban kevéssé hasonlít a regényhősök történetéhez. A modellből, - azon kívül, hogy férjét nem nagyon szerette, s hogy rosszul éltek, - hiányzott az iszony, különösen azzal a lélektani hitelességgel, ahogy Németh László a regényben kibontja. Miért építette bele alakjukat mégis a történetbe? Németh László így válaszol: „életük egész egymásba fonódása, s egy csomó intimitás nélkül mégis kitaláltnak, vázszerűnek éreztem volna a történetem”.

 II./1. Író és modell, a szubjektív élmény és az életből ellesett példa viszonya a regényben, a mű belső világában egyetemes mondanivalóvá sűrűsödik. Hogyan?

Az előző két réteg összekapcsolásával, helyes arányú keveredésével egy magasabb eszmei rendezőelv alá rendelve egy önálló tudatot alakít ki az író. Mindez Nelli életútjában, jellemében jut kifejezésre.

 2. Az érdekesség itt is az, mint a Gyász esetében, hogy egy nő alakjában testesül meg az író tudása az életről. Figyelemre méltó írói teljesítmény egy másik nemű személybe költözve mindvégig fenntartani az asszonyi első személyes elbeszélés illúzióját, ábrázolni hősnője bonyolult érzésvilágát, bevezetni az olvasót hőse lelki- s tudatvilágába.
Kárász Nelli az idő távlatából maga mondja el lánysága s házassága történetét. Nagyon nehéz írói feladat megoldására vállalkozik Németh László, amikor épp Nelli kezébe adja az elbeszélés fonalát. Ezzel könnyen a főszereplő szubjektív szférájába tolhatná a regény egyensúlyát. Az író nem lehetett naivan Nelli-párti, de vakon férfi sem, mert különben kibillent volna a tragédia mesterien megtalált pszichológiai hitelessége. Úgy tudja beszéltetni Nellit, hogy a maga szubjektív igazságának ügyvédjeként minden lehetőséget megad számára, ugyanakkor azonban az író hősnőjével vállalt szolidaritása ne gátolja őt a tények objektív értékelésében. Ennek az objektivitásnak köszönhetően az emberek, a környezet, az olvasók véleménye hol Takaró Sanyi, hol Kárász Nelli mellett szól. Az objektivitást szolgálja az elbeszélésmódban fellelhető kettősség, vagyis az, hogy Nelli maga is két síkon mozog: éli és meséli is az életét.

 Az elbeszélés első vonulata az eseményeket, benyomásokat átélő szubjektum kitárulkozása. Még a legintimebb jelentek, emlékek elmondására is vállalkozik. /nászéjszaka/ Pontosan visszaadja a legapróbb, benne lejátszódó folyamatokat s a kiváltott reakciókat.

 A második aspektus az életet átélő lélek belső kontrollja, az önmagát, az eseményeket, kiváltott reakciókat távlatból figyelő, sőt önmaga felett ítélkező másik én megnyilvánulása.

 Nelli már Sanyival való kapcsolata kezdetén, megismerkedésükkor is képes erre a különválasztásra, vagyis arra, hogy gondolatban elszakadjon a tényektől, hogy távlatot teremtsen önmaga és a vele történő események között.

 Talán elég egyetlen példa ennek az ábrázolásmódnak az érzékeltetésére:
Sanyinak – amint az Nelliéknél tett látogatásakor kiderül  - , nagy élmény volt a Polgári bálja, s azt gondolja, hogy azóta valami kellemes emlék fűzi őket össze. Nelli pedig emlékszik, hogy már akkor is ezt gondolta:
„Ha tudná, hogy a Polgári olvasó báljából csak a koszos gerendákra emlékszem, amelyek alatt száz vagy kétszáz ember táncolt, füstölt, ivott és izzadt egy átláthatatlan ködben.” (2. sz. irod.)

 Az író már a regény elején segíti megérteni az alapvető jellemkülönbséget Nelli és Sanyi között, sejtetvén a majd bekövetkező tragédia okát:
„Később is az volt a kibírhatatlan benne: mindannak, ami bennem oly ziláltan és bonyolultan, sokszor gonoszul is történt, ő a legegyszerűbb és legjóhiszeműbb megfejtését adta.” (2. sz. irod.)
Az első csók utáni utálkozást szűzi szemérmességnek, Nelli későbbi kifakadásait a logika hiányának, női hisztériának gondolja.

 Az objektivitás feltétlen előnyére válik a regénynek, mert az őszinte önfeltárás révén pontos, gazdagon árnyalt figurát teremtett az író. Az Iszony alapélménye és művészi remeklése is Kárász Nelli jelleme, aki Németh László teremtményei közül talán a legbonyolultabb lélek.
Életének egyetlen mozzanata sem kihagyható a jellem alakulása szempontjából. A „jellemfejlődés” azonban itt egyenlő a lassú torzulással, amely a gyilkosságig vezet, s csak utána következik egy lelki megtisztulás, újjászületés.

 Milyen ember a két főszereplő, mikor megismerkednek?
Nelli magányra született, introvertált egyéniség, pusztai lány, kutyáival sétál (Artemisz-motívum), s ez erősebb védelmet jelent számára, mint egy hangoskodó férfi kísérete. Szereti a pusztát, birodalmává szépíti, ahol munkában örömét, felüdülést találva dolgozhat. Szépsége és tisztasága is idegen, dámvadszerű. Az iskolában a lányokkal nem tud összemelegedni, irtózik mindentől, amit érzékei közönségesnek fognak fel.

 Ezzel szemben Takaró Sanyi a legkisebb adandó alkalomra is feltárulkozó, extrovertált ember. Nagyot akaró, szájhős férfi, persze ehhez mindig közönség, társak kellenek. Szószátyár, tudálékos, hangoskodó, dicsekvő. Nellit kezdettől fogva, mint „asszonyportékát” taksálgatja. Csak felszínesen képes élni, természetes ösztöneit, érzéseit követi, elmélyedésre képtelen. Nyájas, elérzékenyülő, de a maga módján őszinte, becsületes ember. A gondolat nélküliség, saját és mások cselekedeteinek az értékelő megfigyelésére törekvés és képesség hiánya a legfőbb jellemzője.

 Ennek a különbözőségnek minden terhét első perctől fogva Nelli viseli. Ugyanis Sanyi – előbb felsorolt tulajdonságai miatt – képtelen arra, hogy ezt egyáltalán észrevegye.

 Külsejük bemutatásával is jól érzékelteti különbözőségüket Németh László:
„Nelli fehér, márvány-arcú, hűvösen szép nő, csak komoly, fekete szeme csillog, s mutatja lelki mélységét.” Ezzel szemben „Sanyiból bő, barna sarjadással dőlt minden: szó, hajzat, szemsugár, meleg.” (2. sz. irod.)

 Sőtér István így jellemzi őket: „Kárász Nelli és Takaró Sanyi úgy állnak szemközt egymással, mint nyári koradélután égboltján a hold és a nap, mint víz és tűz, mint meddőség és termékenység, mint éjszaka és nappal, mint csend és harsogás, mint hideg és forróság, mint igény és gyarlóság, mint szüzesség és paráznaság.” (18. sz. irod.)

 Két ilyen egymást taszító, kizáró elem – tűz és víz – között hogy jöhet létre házasság?

 Németh László olyan kényszerhelyzetet teremt hősnője körül, ami belesodorja egy neki nem való élethelyzetbe. Apja, - aki elszegényedve egy rossz bérletbe került -, s akivel Nelli lelki rokonságot érez, aki egy kicsit férfi-ideál is számára, meghal. S még ő is, utolsó pillantásával a lánya jövőjének biztonsága érdekében azt kéri, követeli tőle, hogy fogadja el Takaró Sanyit férjül. Anyja sunyin vallásos, örök gyerek asszony, hozzá ugyan nem fordulhat segítségért Nelli, ő is inkább rászorul a segítségre. Örökös siránkozása, s Nelli félelme, hogy vele maradjon örök életére, inkább a másik út felé taszítja. Apja halála tehát biztos lendületet ad a cselekménynek.

 A belső ellenállás és a külső kényszerhelyzet állandó harcában vizsgálja az író hősnője viselkedését. Így nyílik lehetőség Nelli tudatának teljes mélységű feltárására.

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap