Németh László nőalakjai 1/20.

Ács Mária, p, 03/18/2011 - 19:47

 

 

 

(négy regény – A gyász, az Iszony, Égető Eszter, az Irgalom alapján)

  

Bevezetés

 Minden irodalmi alkotás bevallott vagy be nem vallott célja az ember lényegi erőinek, az emberi természet mibenlétének kifejezése művészi eszközökkel. Hogyan valósul meg ez az igény, követelmény Németh László művészetében, pontosabban itt elemzendő négy regényében, (Gyász, Iszony, Égető Eszter, Irgalom).

 Az irodalom célja, hogy valóságos képet adjon az emberről, a világról. A valóság tükrözése sohasem történhet a teljesség igényével. Az ábrázolás a megismerő szubjektumának lencséjén törik meg.

 „A világot úgy, ahogy van, nem ismerjük. Minden, amit látunk, mi magunk vagyunk.”

/6. sz. irod./

 Németh Lászlónak ebből a megállapításából kitűnik, hogy mennyire összefonódik, mondhatni egybeesik nála az emberi, erkölcsi és a művészi hivatás. Ő olyan író volt, aki az önboncolás olyan magas fokára jutott, hogy ezért olykor azzal a meg nem érdemelt váddal illették, hogy egyetlen igazán nagy emberi és művészi problémája volt: önmaga, az önvizsgálat. Ő maga mindig hevesen tiltakozott az individualizmus vádja ellen.

 „Úgy tüntettek fel, mint megvadult individualistát, mint aki mindenütt és mindenben önmagát tételezi. Ez nem igaz. Egész önképzésem célja az volt, hogy a Nagybányán 19001-ben született Németh Lászlóból a magyarrá, az emberré képezzem magam.”

/5. sz. irod./

 A helyes életforma keresése, a teljességre, tökéletességre való törekvés volt életének értelmet adó vágya, s épp az alkotás, az irodalom volt az eszköz, hogy ezt ne csak a maga számára tegye. Életpéldát keresett, melynek hitelét az adja, hogy nem csak a maga számára tette ezt, hanem írásaival saját alkata, embersége szerint mi többiek, a magyarság, az emberiség segítőjéül szegődött.

 Milyen ez a saját maga által is legendássá szőtt írói alkat, s melyek azok a tényezők, amelyek ilyenné tették? Milyen világerők befolyásolták életre szólóan Németh László egyéniségét, s írói karakterét?

 „Mi voltam én? Alkatilag gyenge, érdektelen ember, akit a természet semmiféle különös, elemi erejű képességgel nem tüntettet ki. Ez a gond teremtett belőlem gondolkodót, s e gond vállalásában szereztem sebeket, amelyek mint szépírót a szenvedés szakértőjévé tettek.”

/5.sz. irod./

 A „mit kezdjek magammal a világban” kérdésre kereste a választ egy végtelenül becsületes ember őszinteségével, szigorúságával és makacs kitartásával.

 „Elkötelezett én csak az idegrendszeremben kialakult közérzettel szemben voltam.”

/8. sz. irod./

 „Aki életemben folytonos perspektívaváltozást lát, s nem egy dolognak a kibontakozását nehéz közegben: keveset lát belőlem.” (5. sz. irod.)

 „Vannak emberek, akiket a pillanatnyi megvilágosodás térít meg. …. Engem nem ragadhat meg így az igazság, bennem csak rügyezhet, nyílhat, s ha szép az idő, gyümölcsözhet. Ilyen a szervezetem.”  /5. sz. irod./

 Hogyan jellemezhető tehát Németh László emberi alkata?

 Fontos egyéni tulajdonsága önmaga szellemi rangjának, alkotásai értékének tudata, bizonyos elhivatottság-érzés és következetesség, mely abban is megnyilvánul, hogy szinte makacsul ragaszkodik kialakult elképzeléseihez. A szuverén szellem ilyen önérzete mellett mintegy ennek másik oldala párját ritkító szerénysége, kedvessége, az áldozatvállalás hajlama, mely szeizmográfszerű érzékenységgel párosul.

 Ugyanez a kettősség jellemző hőseire is: kiválóságuk tudata és áldozatvállalásuk másokért (Égető Eszter, Kertész Ágnes), vagy magukat felőrlő önfeláldozásuk (Kurátor Zsófi, Kárász Nelli).

 Melyek azok a lelkét formáló tényezők, vagy ahogy Németh László nevezte: világerők, amelyek döntően befolyásolták emberi és írói arculatát?

 1. a történelem
2. a vallás, a protestantizmus
3. a görög kultúra
4. a falu

 (Ebben a bevezető részben csak az első két tényezőt érintem.)

 1. Mindenek előtt a történelem, saját életének magyar és világtörténelmi eseményei.

1901-ben született, így átélte az I. és a II. világháborút, közte a gazdasági világválságot, a német megszállást, a Rákosi diktatúrát, az 1956-os forradalmat, a kádári megtorlás és a konszolidáció éveit 1975-ben bekövetkezett haláláig.    

 1932-ben Tanú címmel lapot indított, melyet egymaga írt és szerkesztett 1937-es megszűnéséig.  A Tanú-ban fejtette ki társadalmi reformeszméit, a „minőség forradalmának” eszményét. A nép felemelkedésén dolgozó értelmiség társadalmi vezető szerepét vallotta. Részt vett a népi írók által szervezett két balatonszárszói konferencián, és megfogalmazta annak ideológiai célkitűzéseit, elképzeléseit a „harmadik útról”, „sziget-Magyarországról”. Reformtervei megvalósulását azonban nem segítette elő sem a második világháború előtti történelem, sem a háború alatti és utáni politikai változás. Marxista oldalról kezdettől bírálták különösen a magyar történelemben és művelődéstörténetben az értékeket a „híg” és a „mély”magyarság szempontjából minősítő kategóriája miatt. Ez indokolja Németh Lászlónak, mint gondolkodónak a kiábrándultságát a társadalmi változásokban rejlő lehetőségekből. 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap