Németh László nőalakjai 2/20.

Ács Mária, szo, 03/19/2011 - 05:50

 

 

 

2. Maradt azonban egy biztos fogódzója: az ember üdvösségösztöne, a „jó és igazról való hit”, a vallásos harc, a küzdelem, amely nem fordulhat meg történelmi, társadalmi helyzeteken. Így lett idealista erkölcsi forradalmár, aki a történelmet és az életet is erkölcsi világításban látja. Az életet szerinte az nyeri meg, aki önmagát erkölcsi erőfeszítéssel sarkallva mintává nemesíti. Ideálja egy tanár, aki nagy erőfeszítéssel kiváló műveltséget szerzett, mohó tudásszomja valóságos Muszáj-Herkulest faragott belőle, de csak jó tanár és tiszta szívű ember akart lenni a műveltségéből.

 Hol van ennek az érzésnek s szándéknak a fedezete? Milyen világerőben fedezte fel lényét meghatározó tulajdonságát?

„Én író is csak olyasformán voltam, mint orvos: csak a képesítésem volt meg hozzá: más volt a hivatásom. Nem művésznek születtem. Más volt a hivatásom. Mi voltam hát? Küszködő, - „agon”-izáló. A vallásos harc, az volt az én sorsom. Harc azért, amit a régiek üdvösségnek, gyülekezetnek neveztek. Maga a küzdelem, ez volt az én igazi alkotásom.” /5. sz. irod./

 Vallás és üdvösség. Mit jelenthetnek ezek a szavak egy XX. századi író számára? Miben áll az effajta vallásos ösztönnek a természetrajza?

 „A legfontosabb, amit az ember üdvösség ösztönének nevezhetünk. … Az élet egy ügy, egy zászló, amit törik-szakad, föl kell valami belső lelki oromra ütnünk, s ennek a zászlónak a meredését, kókadását, süllyedését és emelkedését az ember közérzete érzékeli.” /5. sz. irod./

 Nemcsak egyéni, hanem társadalmi méretekben is csak ilyen változás, fejlődés lehetőségében hitt, s nem abban, hogy a szocializmus felsőbbrendű berendezkedés lenne, mint a korábbi társadalmi rendszerek voltak.

„Mint a legtöbb vallásos alaptermészetű ember, az életnek csak olyan átszervezésében hittem, amelyben minden ember fölfokozza, s a diadal felé viszi a maga üdvösségharcát.” /5. sz. irod./

 Mi a Németh László-i „vallásos harc” tartalma?

 „A vallásnak van egy nagy erénye s ereje: hogy az életet megszenteltté teszi.” /5. sz. irod./

 A vallásos érzésnek ezt a magvát szeretné korunk, még az ateista világfelfogás talaján állók között is elhinteni. Tehát nem a konvencionális értelemben használja a vallás és üdvösség szavakat.

 „A vallás szerepe az volt, hogy ápolták, az élet forrásává tették a vallásos ösztönöket: ápolni őket azonban nemcsak az elhívés gyötrelme, az ész megalázása árán lehet, mint ahogy ezt az egyházak kívánják, hanem más …….. kevesebb meghasonlást kívánó módokon.”

 Az egyházak merev mészkérge helyett a vallást összekapcsolta a filozófiával. Ennek megfelelően életreceptje talán az alábbiak szerint foglalható össze:

 „Minden emberben él egy szinte ösztönös, biológiai „vallás”, az „üdvösség” vágya, keresése, valami a legfőbb jó és igaz szolgálatára való törekvés. „A primitív ember az életet szabályozó ösztönös igyekezetből vallást csinál, az érettebb filozófiával közelíti meg.” /5. sz. irod. /

 Szerinte a filozófiának is fő feladata ennek az üdvösségnek a szolgálata: a bennünk élő jó fejlesztése, a másik emberrel való együttélésre, szeretetre, az adni tudásra, önmagunk kibontására törekvés.

 „A magasabb fajta vallások és az életünknek értelmet adó filozófia között itt a legnagyobb rokonság: az üdvösségünkért folyó harcban.”  /5. sz. irod./

 Felmerül a kérdés: ha a jutalom, amit a vallás ígér, és amiért összeszedem magam nincs, mit adhat helyette a filozófia.

 „…. Én azt hiszem, adhat valamit.  Itt van mindjárt annak az élet viszontagságaival dacoló boldogságnak a tudata, amelyet nemcsak lelkünk befejezettsége gyújt ki bennünk, de már a sikeres harc is. Elég életkörülményeinket úgy rendezni, hogy  minden napunkból egy fölfelé törő lépcsőt csináljunk. … De kínál ennél nagyobb érzést is ez a céltalan üdvösség a bennünk támadó ragyogásnál: a sugárzás örömét, azt, hogy ami bennünk ég, valahogy az egész világon végig rezeg. Én két olyan foglalkozást űztem életemben, amely az üdvösségben való fönnmaradás két alakjának lehet a modellje: az egyik a művészi, a másik tanári.” /5. sz. irod./

 Ha az 1üdvösség szót nem is vallási értelemben használja, „üdvösségtanát” mégis egy létező vallás lényegét megragadva alakította ki.

Ez pedig a protestantizmus, amely a magatartását, írói karakterét befolyásoló világerők közül talán a legfontosabb.

 Mit talált olyan vonzónak ebben a protestáns üdvösség-felfogásban Németh László?

 „A protestanizmus történészei ki szokták emelni, hogy a protestáns üdvösség-felfogás a munkából imádságot csinált, a pályából szakadatlan istentiszteletet. Talán önmagamban is protestáns tulajdonságnak foghatom fel, hogy én sosem ismertem külön pályacélt és életcélt.   

Mind a két cél ugyanaz az üdvösség volt, s az életem elől éppolyan kevéssé bújhattam el íróságomba, mint ahogy íróságom elől sem sáncolhattam el magam az életembe. Magánügyeim a tollamon égtek, a tollam ügyei az életemben követelőztek. Helyt kellet állnom valamiért, ami bennem volt, - az Istenért mondjuk - , ez volt az egyetlen igazi cél, minden más ebből következett.” /5. sz. irod./ 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap