Nemzeti imáink: Erdélyi hitvallás (Wass Albert)

Felber Zsolt, v, 04/22/2018 - 00:10

 

Wass Albert: Erdélyi hitvallás

 

 

 

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben,

és hiszem azt, hogy igazságos vagy,

bár emberi elmémmel megérteni nem tudom

igazságodnak szörnyű módszerét.

Hiszek jóságodban is,

bár szemem csak gonoszat lát,

amikor Erdély felé tekint.

 

Mint Szent Fiadat hajdani időben,

ma népemet feszítik keresztre

az istenkáromló gonoszak.

Júdások árulják el naponta,

rongyain martalócok osztozkodnak,

s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak

másfelé, hogy kínjait ne lássák.

 

Szeretlek, Uram-Isten, a Szentírás parancsa

és hitem kívánsága szerint,

de szeretem a népemet is, Uram,

szegény elesett erdélyi magyar népemet,

s bocsáss meg nekem, Uram,

ha népem felé ma hangosabb, fájóbb,

lelkesebb és türelmetlenebb bennem

ez a szeretet talán, mint Tefeléd.

 

De lám, Te hatalmas vagy, uram,

mindeneknél hatalmasabb,

míg ők szegény bús erdélyi véreim véresen

és mezítelenül fetrengnek a világod porában,

mindenkitől elhagyottan,

s bizony őnékik ma nagyobb szükségük van

az én szeretetemre, mint Teneked,

ki Minden Világok Ura vagy.

 

Azt is tudom, Uram,

hogy minden ember egyforma Teelőtted,

bármilyen nyelven imádkozzon is,

vagy káromoljon. Bevallom azonban,

hogy az én szívemben elfogultság lakozik,

és ma csak az testvérem nekem ezen a földön, aki magyar,

s ez mindaddig így lészen,

míg a magyar a világmindenség

legtestvértelenebb népe,

míg minden csizma a magyart rúgja,

mindenki a magyart tapossa,

addig, Uram, bocsásd meg bűnömet,

más testvérem nekem

nem lehet ezen a földön!

 

Én kell pótoljam azt,

amit mások megtagadnak tőle.

Kiknek szemét kiszúrták,

azoknak én adok szemet.

Kiknek kezét béklyóba kötözték,

azoknak én adok kezet.

Kiknek nyelvét kivágták a gonoszak,

azok helyett ma én vagyok a hörgés,

a segélykiáltás, a zokogó szó, átok és imádság,

ez ma mind én vagyok!

 

Köszönöm, Uram, hogy kimentettél

a pokolból és szabad földre irányítottad

tévelygő lábamat.

Köszönöm jóságodat, köszönöm.

Igazi, égig fölcsengő háladalt azonban

csak akkor hallasz éntőlem, Uram,

amikor rab népemen megkönyörülsz

s Erdély földjére, magyarok földjére r

ámosolygod szabadságod fölkelő

napjának áldásos fényét. 

 

Legyen meg a Te akaratod, Uram.

De alázatos szívvel megkérlek nagyon:

legyen már egyszer a Te akaratod jó

a magyarnak, áldás, békesség,

szabadság, öröm!

S legyen már végre egyszer valóban

Tied az ország, s ne a gonoszaké,

Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké,

mert bizony, Uram, mindaddig,

amíg ez meg nem történik,

nehéz lesz elhinnünk,

hogy Tied a dicsőség, örökkön-örökké..

Ámen

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap