Nemzeti Színház

Balogh Bertalan, szo, 09/03/2011 - 17:00

 

 

 

 

  Mind gyakrabban látunk nosztalgiázásra való képsorokat az intereneten:       Budapest 56-ban, Budapest a hatvanas években… Szeretem is ezeket. Némelyik majdnem meg is könnyeztetett.

   Az egyik ilyen nosztalgiázó képsorban például a régi szép Nemzeti Szinházunk képeit látom, a nagy múltú, rangos épületet, amit városrendezés, földalattiépités stb okából úgy lerobbantottak, mint egy útban lévő bődét.

   Nézem az épület képeit… Naponta mentem el mellette… És most azok a percek idéződnek föl bennem, amikoris a szemközti épületből, a Népszabadság székházából néztük a robbantás fázisait. Az Esti Hirlap szerkesztőségében dolgoztam akkor. A kollegákkal együtt ott szorongtunk az ablaknál… És elképesztő volt a reakciójuk. Nekem a szivem szakadt meg, látván, hogy a nemzet közadakozásából épített nagyszinházat csak úgy, egyszerűen, robbantgatják, mert „útban van“, és nem lesz már, és akármi lesz ott, a hűlt helyén, nem ugynaz lesz sőt azt sem tudom, mi lesz helyette. A  többiek meg azon tanakodtak, vajon hogyan lehetne most bizonyos dolgokat gyorsan kimenteni a törmelékből, amiket, mint antikot, mint nosztalgiás tárgyakat idővel jól el lehetne majd adni. Például, egy széket, egy képet, egy függönydarabot…

   Ettől a szivem mégjobban megszakadt.

   Megérettem, mennyire nem voltam sem közülük, sem pedig közéjük való… 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap