Népszavazás, a magyar szégyen napja (december 5.)

Szerkesztő A, k, 12/05/2017 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

 

2004. dec. 5-én Hazánkban arról tartottak népszavazást, hogy a trianoni, majd a második párizsi diktátum következtében elszakított, és az új határokon túlra került magyarok visszakapják-e a magyar állampolgárságot. A szavazás eredménye nem lenne vitás egy erős nemzettudattal rendelkező nép esetében. Azonban  a nemzet-és magyarellenes kormány  aktív propagandájának köszönhetően, az “igen”  szavazatok kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a külhoni magyarság –  állampolgársági  státuszának  kérdésével  a parlament ülésén  - egyáltalán - foglalkozzanak.

 

Az igen, és a nem szavazatok aránya nem érte el a 25%-ot (a választásra jogosultak mindössze 37,5%-a járult az urnák elé), így eredménytelenül végződött a népszavazás. Igennel voksolt a döntésre jogosultak 51,57%-a. A 8 millió választójoggal rendelkező felnőtt közül csupán 3 millió járult az urnák elé. Alig több mint 1,5 millió számára volt  természetes a nemzet egybetartozása, vagyis, hogy Kárpát-medencei testvéreinket is megilleti a magyar állampolgárság.

 

 


Ilyen hazug kampányt folytattak a magyarság internacionalista ellenségei
 

Ami az állampolgárság kérdését illeti, a trianoni döntés következtében idegen államok fennhatósága alá került 3,3 millió testvérünk soha nem mondott le magyar állampolgárságáról. Attól később az utódállamok vezetése fosztotta meg  őket. Már csak ezért is természetes lett volna magyar állampolgárságuk visszaállítása.

 

A mélyebb, társadalom-lélektani okok mellett a népszavazás eredménytelensége elsősorban a regnáló kormány hazug, magyarellenes, az emberekben lakozó alantas érzéseket felkeltő kampányának eredménye. A politikában járatlanokat egyebek között 23 millió román áttelepülésével és nyugdíjcsökkenéssel riogatta. A 2002.12.01-én Nastase román miniszterelnökkel (Kovács László és Göncz Árpád társaságában) pezsgőzgető Medgyessy Pétert 2004. szeptemberében puccsal megdöntő ultra-liberális-szocialista Gyurcsány Ferenc és érdekköre elsöprő magyarellenes hadjárata töltötte be a médiát. Internacionalista, kozmopolita szemléletük szerint a határon túli magyarok idegenek, nem testvéreink. (Nem véletlenül nevezik azóta sokan Gyurcsányt haza- és nemzetárulónak.)

Minthogy akkor a szocialista-szabaddemokrata koalíció még jelentős lakossági támogatottságot élvezett, bekövetkezett a tragédia, amit joggal nevezhetünk második, önként vállalt Trianonnak. Az első, a ránk kényszerített „csak” területileg szakította el tőlünk a nemzeti közösség harmadát, a második, önként magunkra vett viszont azzal a következménnyel fenyeget, hogy a szellemi-lelki összetartozás is megszűnik a magyarországi és a Kárpát-hazai magyarság között. Szerencsére az elszakított országrészeken élő magyarság hamar felismerte, hogy a nemzetellenes, idegen hatalmi érdekeket képviselő budapesti IMF-helytartóságnak semmi köze sincsen a magyarsághoz és az össznemzeti, egyetemes magyar érdekekhez.

Ne felejtsük a felelősök neveit, melyek ott-ott felbukkannak még a bukott baloldalon: Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Mesterházy Attila, Lendvai Ildikó, Hiller István, Szanyi Tibor és a volt SZDSZ-es Kuncze Gábor. Szerepléseiken ma is, mint 2004-ben a hazug gyűlöletkampány zajlik, bár egyre kevesebb sikerrel. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap