Nyelvében él a nemzet?

Nyiri Péter - A..., sze, 05/16/2018 - 00:02

Valóban van kapcsolat nemzet és nyelv, kultúra és nyelv között? Valóban közege a nemzeti létnek a nyelv? A kérdéssel többek között az antropológiai nyelvészet foglalkozik. Arról megoszlanak a tudományos vélemények, hogy mi is, milyen is pontosan a kapcsolat nyelv és kultúra, nyelv és gondolkodás között. A gondolkodás formálja a nyelvet? A nyelv formálja a gondolkodást?Az bizonyos, hogy minden nyelv speciálisan strukturálja a világot. A világ „nyelviesítése” merevítés, kristályosítás, tárgyiasítás, hiszen az élő, mozgalmas és összetett valóságot merev formákba (szavakba: hangalakokba-jelentésekbe) zárjuk. És minden anyanyelv a világfelosztásnak egy sajátos módja. A világmegismerésben ezért anyanyelvem is befolyásol engem. Heidegger szerint a nyelv a lét háza.

Az anyanyelv a nemzet memóriarendszere, benne rögzül a nép emlékezete, történelmi tapasztalata, sajátos világlátása, az anyanyelv egy több ezer éve kódolt üzenet. Az anyanyelvhasználat ezért folyamatos párbeszéd őseinkkel, azzal, ahogyan ők a világot „nyelviesítették”. Az anyanyelv egy kódrendszer is, egy szellemi-tudati ismeretcsatorna, melybe belépve az őseinkkel teremthetünk élő szellemi közösséget, melynek segítségével birtokba vehetjük a világot.  Apáczaitól Kosztolányiig sokan vallották, hogy a világot megérteni és benne magunkat másokkal megértetni legjobban csak anyanyelvünkön lehet. Emberi mivoltunk és fejlődésünk nem választható el anyanyelviségünktől. Az emberré válásunk, személyiségünk, gondolkodásunk alakulásának egyik legfontosabb eleme, közege. És önmagunk kibontakoztatása során az anyanyelvünk által egy sajátos, az anyanyelvünkben rögzült tudásrendszerhez kapcsolódunk.

Nézzünk néhány kutatói véleményt!

A nyelvekben tárolt információ s anyag, megfelelő körültekintéssel, kritikával felhasználva igen fontos ismerteket képes közölni velünk önmagáról, de egyáltalán az egész pszichikum működéséről.” – mondja Egyed András. „A Szó, amely Isten, redőiben őrzi az emberi nem történetét az első naptól fogva, s minden nép történetét annak nyelvében, olyan bizonyossággal s oly cáfolhatatlanul, hogy zavarba ejti a járatlanokat és tudósokat egyaránt.” – állítja Sütő András könyvének (Engedjétek hozzám jönni a szavakat) Jean Pierre-től vett mottója. Mások szerint a nyelvben mitológiai világmagyarázat rejlik, ezért belőle tudásarcheológiai következtetések vonhatók le. (Szilágyi N. Sándor) „A nyelv a népek szellemének külső megjelenése […] minden nyelvben sajátos világszemlélet rejlik.” – állítja Humboldt.

Az anyanyelv identitásunk: önazonosságunk, öntudatunk és én-tudatunk oszlopa, egyik fő meghatározója, gondolkodásunk közvetlen eszköze. Miként az agykutatás is igazolja, az anyanyelv épül be legmélyebben az agyi struktúrába, már a magzati korban bevésődik; az első évek, az első évtized agyi plaszticitása egy rendkívül hatékony, termékeny talajt biztosít a nyelvi fejlődésre. Tehát az emberbe fejlődése során mintegy beleszervesül az anyanyelve, s elválaszthatatlanul összefonódva vele minden tekintetben meghatározza. Sőt, talán az anyanyelv már velünk születik: pl. az édesanyával való verbális kapcsolat révén, az anyanyelv bevésődése már a magzati korban elkezd bevésődni, s a születés után a baba felismeri az anyanyelv dallamát, elkülöníti az idegen nyelvektől. Az anyanyelv a mélyen rejlő nyelv is, amely olykor feltartóztathatatlanul előtör, álmunkban megszólít, még akkor is, ha később más nyelvre térünk át. Az anyanyelv olyan, mint a bőrünk, velünk van, a részünk, levetni nem tudjuk; az idegen nyelvek csak ruhák, még ha anyanyelvi szinten is beszéljük. De én úgy vélem, hogy éppen az elmondottak okán, más nyelvet anyanyelvi szinten megtanulni nem lehet, éppen a már a kezdetektől elkezdődő bevésődés hiánya miatt.

Nyelvében él az ember, az egyén, nyelvében él a nemzet.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap