Óda Calliopéhez 1/3

Szerkesztő B, h, 04/02/2018 - 00:14

 

 

 

 

A Trianon-trauma mint fordulat a magyar prózairodalomban
Tormay Cécile Az idegen című novellájáról

„S a holsevizmus rémképei készítik elő Az idegen Donátját,
hogy a kommunisták egy áldozatának kastélyában találkozzék annak istenfélő, tisztes ősével
s a cinikus modern emberrel, akiről kiderül, hogy ő maga, «az, aki a háború előtt más volt.»
Más szóval: az, aki minden pusztulásért felelős.
    A magyar társadalom felelősségét ez a látomás állapítja meg legélesebben:
mintha a Bujdosó könyv utórezgése volna.
Tormay Cécile nyugalmát végletesen izgatja az, hogy körülötte a világ nem akart tanulni,
hogy minden erejével el akarja feledni a szörnyű leckét.
Cavallier Józsefnek írja: 
«Vajjon olvasta-e a „Napkelet” okt. 15-iki számában Az idegen c. novellámat?
Igaz, hogy nincs rá szüksége, mert érzi és cselekszi, ami az írásom mélyén rejlik,
— de művészi szempontból olvassa el mégis.
Aztán, ha a végére ért, jusson eszébe, hogy mialatt én ezt írtam,
 a háború előtti lelkek tovább folytatták azt, ami az országot is, bennünket is a sír szélére juttatott.
Van azonban vigasztaló is. Sokan megértették, amit odakiáltottam,
és sokan összehangzóan írják nekem, hogy a Régi Ház óta nem írtam szépirodalmi írást,
 mely ilyen eleven húsba vágott.
Mindenesetre négy esztendő óta nem írtam ilyet,
mert mióta négy év előtt gaz rágalmazóm felvonult ellenem, —
soha sem írtam semmit, ami a képzelet világából való.»”

 

Hankiss János: Tormay Cécile, részlet

Előzetes tételek a novella irodalomtörténeti térbe helyezéséről

 

1. Bár nagy a kihívás, hogy elverjük azokon az esztétákon, a politikusokon és  a hatalomszolga kulturális hivatalnokseregen a port, amely több mint fél évszázadnyi időre a föld alá nyomta a két világháború közötti nemzeti és polgári irodalom TELJES értékrendszerét. Legkiválóbbjaitól – így közöttük Tormay Céciletől vagy Wass Alberttől, sokáig Herczeg Ferenctől és Szabó Dezsőtől, Kosáryné Réz Lolától, Márai Sándortól még olvashatóságuk jogát is megvonva.
2. TELJES értékrendszerről kell szólnunk, mert a Nyugat körének legkiválóbbjai: Babits, Kosztolányi, Karinthy, Móricz, s nyomukban az utódnemzedék nézetrendszere 1919-től 1945 tavaszáig nemzeti és polgári értékek vonatkozásában többnyire egységesen reagáltak sorskérdéseinkre, legföljebb osztály-preferenciákban ill. regió-öntudatosságukban lehettek és voltak eltérések.
3. Babitsot ugyanaz a nemzeti és társadalmi azonosulás és identitás-megmutatás jellemezte a teljes magyarsággal való szolidaritásában, mint Tormayt, de említhetném akár az erdélyi írók és költők kiválóságait, Reményik Sándorral, Kuncz Aladárral, Berde Máriával és Gulácsy Irénnel folytatva a sort. /Irodalmi idézetként ajánlom figyelmükbe: A könnytelenek könnyei című Babits-vers, a Végvári versek és a Bújdosókönyv világot és magyarságot egyként megrázó Csaba-motívumának beszédes párhuzamait./
4. A magyar kultúra, ahogy ezt éppen először a trianoni diktátumra történt döbbenésteli válasza, majd másodszor éppen a Nyugat 1930-ban megindított, csonka országhatárainkon túlra is kiterjedt mozgalma hangsúlyozta: nem tűr népi és urbánus, egzisztencialista és közösségi, anyaországi és elcsatolt területi, partikuláris és nembeli megkülönböztetéseket, megbélyegzéseket, még regionális és összenemzeti különválasztást sem.

„Hol volt, hol nem volt, túl, túl a trianoni határokon, volt egyszer egy bankett. Írók, művészek s kultúremberek voltak jelen. Egyszer csak felállott egy nyolcvannyolcéves öregúr és gyönyörűséges példázatot mondott a Nagy Fáról, amelyet kerítéssel daraboltak körül az osztozkodók. A Fa gyökerei azonban továbbra is túl maradtak a kerítés alatt s ágai túlnyúltak a kerítés fölött. És a Fa oly távolról szívta az éltető föld savait s oly messzire szórta virágai illatát, sorsának gyümölcseit, amennyire a természet parancsa terjesztette ki arányait...”
„...erős szándékunk, hogy mi az igazi magas irodalomnak ezt az orgánumát intenzívebben kapcsoljuk a magyar életbe, hogy a zilált s még az utódállamokba is szétszóródott magyar szellemiségnek benne eleven tengelyt és centrumot adunk” 

5. Legóhajtottabb célunk ennek az egységes magyar kultúrának és kultúraszemléletnek a visszametszése nemcsak a irodalom, de a világirodalom élő fájára, ahol keletkezése pillanatában is volt, s amiről legjobbjaink életművét csak önkényes kezek távolíthatták el, s kívánják még ma is önkényük tébolyában távol tartani.

 

 

 Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap