Odüsszéusz szigetén

Turcsány Péter, p, 11/16/2012 - 00:01

 

 

  

 
Ó, ’Omér’, mivel is lennék hű én szavaidhoz,
fúrtagyú és leleményes Odysszéusz földjére ha léptem?
Lám, csak a hála hevével szólhatok én Hekatéról,
s Posszeidon, a szakállas, mint fogadott a kegyébe!

Jöttem Szkítia szikjeiről, s dajkál e csodás táj,
körte elébb, majd szőlő, lágy lugasokban a szép kedv,
mind, mit a gyermek Odysszéusznak az apja adott már,
itt van hát körülöttem ez esteli dús fogadáson!

Senki se hinné el – de az ifjak halk dala várt itt,
éjjeli szóval lágy muzsikákba sikoltó völgy!
Csábításnak nincs helye már, csak dal s zene árad,
versemet írom, s béke köszönti a cédrusok álmát.

Fenséges a táj, fenséges az ember és az Isten,
mintha a király épp most lépett volna hajóra,
kecskehodályban az álmok fái vigyáznak a népre,
mintha a kút kávája is elhagyó urára várna.

Dajkál és kedves a tenger, fényben úsznak a partok,
hajóm úszik lágy vizeken, tenger, ég és föld – ti vagytok!

Sztavrosz, Ithaka szigete, 2004 augusztus 17. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap