(Ön)vallás

Cservenka Attila, v, 01/06/2019 - 00:04

 

Sok esetben érzem a vallással szembeni nekifeszülést egyébként békés természetű emberek nyilatkozataiban is. Vajon mi lehet az oka?

Gyakran használják a vallással kapcsolatban a dogma, dogmatikus szavakat, mely a mai modern felfogás pejoratív zöngéje miatt - eltávolodván az eredetileg szándékozottól -, még az én fülemet is bántja. Nem beszélve a körített hangsúlyról és a nemtelen szövegkörnyezetről. Ráadásul kissé redundáns volta miatt is felesleges nyomatékosító használata, hiszen a vallás, a hit eleve magába foglalja. Pedig ha jól belegondolunk, minden elmélet "dogmatikus" alapelvekre, axiómákra épül, legyen ez akár humán vagy reál vonatkozású.

Aki azt állítja, hogy a háborúkat a hívő emberek csinálják, az nagyon téved! Valószínűleg még logikailag soha nem próbálta levezetni az összefüggéseket, hanem felül a sátán sugallta eszméknek. A kereszténységet, keresztényeket pedig könnyű nemtelen szavakkal illetni, hiszen nem vágnak vissza hasonló eszközökkel.

A hívők vasárnap délelőtt szépen felöltöznek, és elmennek a templomba, ahol a pap szónoklata "visszarántja" a hívőket a hétközi napok esetleges eltévelyedéseiből. Ez az igazi vallás, ami szerintem idáig megmentette a világot a teljes pusztulástól (és nem fordítva!). Aki járt néha templomban, és figyelt a pap szavára, az tudja, miről beszélek.

Erdélyben hallgattam olyan prédikációt, ahol az Isten és a Biblia szavak el sem hangzottak a falu papjának szájából, aki történetesen ismerősünk volt. Nem ez a lényeg. A lényeg az emberek közösségi viselkedése, a viszonyulások példázatai, a jó és a rossz megítélésében való segítségnyújtás.

Egy ízben éppen Húsvétkor Moszkvába vetett a sors, és a nagy ünnepi ceremónia nézője lehettem. Nem hallgatója, mert annyit nem tudok oroszul, hogy meg is értettem volna, hogy miről beszélnek. Mégis a légkör, az ünnepi hangulat magával ragadott, és elementáris katarzis élménye tört rám. Nem részletezem, a SZENTLÉLEK léte nyilvánvalóvá vált.

Számomra a Szentlélek az - általában nem is testesítik meg -, aki az emberekkel fizikai kontaktust tart. Aki valaha is megtapasztalta ezt a fizikai kontaktust, azt a későbbiekben nem lehet eltántorítani a hitétől. Korábban így írtam erről:

„Tudjátok, ha engem a szentlélek megérint az egy jó érzés. Akkor szokott megtörténni, amikor egy rossz tulajdonságomat megtöröm, ha csak pillanatokra is.”

Mint városi gyerek a hittanórákon kívül nem kaptam vallásos nevelést. Nem is jártunk rendszeresen templomba, csupán szórványosan. A reál képesítésem sem támogatta bennem a hagyományos istenfelfogást. Lassan érlelődött ki bennem a "materialista Istenkép", mely talán legjobban Einstein kései felismeréséhez áll közel.

A tiszta és világos istenhit számomra elérhetetlen, bár szerethetően követendő példa lenne. Ami a legfontosabb, hitből eredendően következik a manapság divatos, előtérbe nyomott, túldimenzionáltan önző (önelégült?) világnézet elutasítása.

Fájó szívvel látom a gomba módra szaporodó, divatos, egyre jobban terjedő, és főleg a könnyen befolyásolható ifjúságot megcélzó, az egyént előtérbe helyező eszméket, melynek hátsó szándékkal a régi hagyományos emberi kapcsolatok széttördelése a célja. Ilyenek a család, a kisebb környezet (falu, városi lakóházak!), ország, vallás. Helyettük zavaros kapcsolatok kerülnek előtérbe, és mindenekelőtt a kapitalista versenyre feltüzelt egyén missziója. Ám nyilván csupán kevesek lehetnek nyertesek, a többség egy megkeseredett, szürke, csak hatalmi elnyomó eszközökkel kordában tartható tömeggé válik.

Pedig hát az "amerikai álmot" már a múlt század első harmadában támadták jeles drámaírók...

Érdemes tájékozódni a világban, a tudás még senkit sem ölt meg. Ám kritikával kell fogadni a mai prófétákat. Nem szabad bedőlni mindjárt egy-egy cifra csalképnek.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap