Örmény-magyar kapcsolatok

Bakay Kornél, p, 12/28/2012 - 00:07

Még az iskolázott emberek sem tudnak sokkal többet az örményekről, mint amiről újkori történelmünk kapcsán szoktunk említést tenni. A történelmi Magyarország területén a XVII. században és azt követően létrejöttek örmény települések, elsősorban Erdélyben: Görgény, Bátos, Felfalu, Gyergyószent- miklós és Csíkszépvíz  területén, majd a  XVIII. században jelentős központok alakultak ki Szamosújvárott és Erzsébetvárosban. A XIX. században meg- telepedtek a bácskai Újvidéken is.

Amikor Magyarországot 1920-ban feldarabolták s a 325 ezer km²-esországunkból  93 ezer km-es csonka ország lett, ezek az örmény városok és falvak idegen hatalmak alá kerültek s a lakosainak nagy része tovább vándorolt. 85 év óta a hazai örménység központja egyre inkább Budapest lett.

Jószerével talán még azt is tudjuk, hogy az örmények menekültek, mert a hazájukban üldözték őket.

De vajmi keveset tudunk arról, kik is valójában az örmények ? Milyen volt és hol volt az igazi Örményország, azaz Armenia, azaz  Hajasztán ?  S miért üldözték és gyilkolták őket több, mint másfél évezred óta ? Mit adtak ők a világnak, az egyetemes kultúrának ? Nekünk, magyaroknak van-e közünk hozzájuk a rokonszenven túl ? Milyen eredetű a nyelvük ?

A történelmi Örményország a Kaukázus egyik legfontosabb állama volt, az emberi civilizáció egyik ősbölcsőjének tekintett „hófehér” jelentésű Kaukázusban, ahol az égbenyúló hófödte hegycsúcsok (az Elbrusz 5646 m, Kazbek 5200 m, Ararát, 5165 m) alatt, a 800 – 2800 m tengerszint feletti tájakon, kivált a déli oldalon, virul az örökzöld növényzet, dúsan terem a füge, a gesztenye, a mandula, a sáfrány, a gyapot, a rizs, a tea, a csodálatos zamatú szőlő és a kajszibarack.

A Kászpi-tó és a Fekete-tenger közötti vidék nyugati részének neve az ókorban Kolkhisz volt, melyhez kapcsolódott Lázika (a mai Grúzia nyugati része), majd következett Ibéria vagy Kartlia, azaz Kelet-Grúzia, ettől északra: Mangrélia és Szvanéti, ettől délre  Armenia, délnyugatra, a mai Azerbajdzsán földje volt Albania és Atropaténé területe. (Ez utóbbi területnek a neve manapság Karabah, ahol élet-halál harc dúl az elcsatolt örmények és az azerik között!)

A magukat hajkoknak (uraknak) nevező örmények között már Krisztus keresztre feszítése után hamarosan téríteni kezdett Bertalan és Tamás apostol  (mindketten rajta vannak a magyar Szent Koronán!). A történeti hagyomány szerint Jézus kortársa, Abgár  király súlyosan megbetegedett és nem tudták meggyógyítani. Ekkor Abgár levelet küldött Jézusnak, kérve, gyógyítsa meg őt. Jézus Tádé apostolt küldte el hozzá egy képmásával díszített kendővel s a király meggyógyult. Ekkor ő és népe, a legenda szerint, megkeresztelkedett. Utódai, Szanatruk, majd III. Tiridátesz is keresztény volt, sőt ez utóbbi király 301-ben (305-ben) a kereszténységet államvallássá tette s ezzel létrejött a világ első keresztény állama, mégpedig úgy, hogy ragaszkodtak eredeti hitükhöz, megkülönböztetve magukat az ószövetségi zsidó hagyományoktól. Ime, a legfőbb ok, amiért a környező birodalmak, Róma, Bizánc és Irán (Perzsia) már az ókorban az örmény keresztény királyság ellen fordultak. Arménia őskeresztény lakossága ugyanis minden áron ragaszkodott ősi egyházához, így nem ismerte el sem a bizánci pátriárka, sem a római pápa fennhatóságát, hanem - mindmáig - az Ecsmiadzinban székelő katolikosz patriárka a független egyházfőjük. Csodálatos szépségű és sajátságos formájú templomaik nem kevés része a IV-V-VI-VII. században épült fel.

Kr. sz. utáni 405-ben Wardapet Meszrop örmény püspök megalkotta az óörmény (un. grabár) abc-t s így az írásbeliség egyik jelentős központja jött létre itt, amelynek nagyszerű emlékeit őrzi a jereváni Matenadaran.

Az örmény történetírók: Agathangelósz, Faustus Byzantinus, Parpeci Lázár, Elise Vardapet, Khoreni Mózes, Szebeósz, Mózes Daskhuranci, nemcsak azért jelentősek, mert Armenia V-VIII. századi történetének alapforrásai, hanem azért is, mert számos és fontos adatot jegyeztek fel a mi őstörténetünket is erősen érintő kaukázusi Huniáról, azaz a kaukázusi hunokról. A kapocs azonban nemcsak itt lelhető fel, noha ez rendkívüli szenzációkat is hozhat, amint ezt a közelmúltban annyit emlegetett iszfaháni és krétai kódex óörmény-grabár írással feljegyzett hun nyelvemlékei sejttetik, feltéve persze, hogy a forrás hiteles, hanem sokkal-sokkal régebbi korokban is.

A nyelvtudomány megállapítása szerint  az örmény nyelv két gyökerű. Mai formájában elsősorban indoeurópai (iráni tipusú) nyelv, azonban alaprétege nem

hajlító (flektáló), hanem ragozó (agglutináló) nyelv, mint a magyar is. Ezt a nyelvet az ókor egyik jelentős állama: Urartu (Nairi) hurri nevű népe beszélte a Kr. sz. előtti XII-IX. és VI. század között. Az asszír ékírás betűivel írt urartui szövegek tömege maradt fenn. Urartu  adta egyébként az Ararát nevét s első királyuk Aramu pedig az Armenia elnevezést. Urartu kiterjedt a későbbi Nagy Örményország (Armenia maior) egészére, magában foglalva a Szevan, a Van és az Urmia-tó vidékét, a Tigris, az Eufrátesz és az Arax folyók forrásvidékét. Legjelentősebb városai: Tuspa, Teisebai (Karmir Blur), Erebuni, Toprak-kala, etc. voltak. Egy bámulatos fejlettségű ország volt ez, fejlett bányászattal, öntözőcsatornás földműveléssel, ahol 1800 m magasságban virult a szőlő, készült a kiváló bor, feltártak 400 ezer literes bortárolót is. Lovaik, gabonájuk az ókor legmegbecsültebb árúi voltak.

A ragozó nyelvű hurrik nagy hatással voltak a szkítákra, ezért számunkra fontos terület Örményország őstörténete.

A Kr.sz. utáni IV-VI. századi hunok, akik a mai Dagesztán, Csecsen- és Ingusföld területén éltek, révén pedig még közvetlenebb a kapcsolat, hiszen az örmények és a georgiaiak terjesztették a kereszténységet a hunok, az onogur-bolgárok között. S ide kötődnek a szabírok-szavárdok is, ami azért jelentős, mert, amint ismeretes, a magyarokat régen szavárdoknak hívták.

A Kaukázussal minekünk, magyaroknak, igen hosszú időn keresztül megmaradt a közvetlen kapcsolatunk, van forrásadatunk, amely elmondja, hogy a Kárpát-medencei Hungariából még a X. században is állandó követjárás volt a Kaukázusba. De régészeti bizonyítékaink is vannak, hiszen a legkorábbi kerek-templomaink (a rotundáink) egy része biztosan kaukázusi örmény eredetű.

 

Ha nem is közvetlen vérségi alapon, történetileg mégis rokonnépnek lehet tekintenünk az örményeket. Szenvedéstörténetük pedig kísértetiesen hasonló a miénkhez.

A történeti Magyarország területével csaknem azonos területű Nagy Örményországot is kegyetlenül szétdarabolták, csakhogy az örmények ellen már a Kr.sz. utáni IV. században felléptek az akkori nagyhatalmak (első felosztása 387-ben volt), majd 1375-ben az önálló örmény állam végleg megszűnt. Ősi területei előbb perzsa, bizánci, majd arab, török és orosz megszállás alá kerültek. A törökök, éppen a magyar állam ezredéves fennállásának parádés ünneplési éveiben (1894-1896) elindítják a török „végső megoldási” akciójukat, amely 1915-ben jutott a borzalmak csúcspontjára. Az ifjútörökök bő két évtized alatt, a szó szoros értelmében, lemészároltak több, mint négy millió örményt, köztük 1915. április 24-én  Konstantinápolyban, az összefogdosott 800 legfőbb örmény értelmiségit lefejezték és levágott fejüket gúlákban közszemlére tették.

Az örmény holokauszt legalább olyan borzalmas volt, mint a későbbiek. Ma a világban talán 4 millió örmény él, ebből 3,3 millió a 29 800 km²-nyire zsugorított  Örmény Köztársaság területén, egy olyan országban, amelynek névadó szent hegye, az Ararát Törökországé és  a határon átmenni nem lehet, legszebb fővárosa, Ani Törökországé, éppen úgy, miként a mi koronázó városunk Pozsony, Szlovákiáé. Amint minket is saját nemzetrészeink vesznek körül, ugyanígy van ez Arménia esetében is. S a magyar holokauszt is azonos elvek és meggondolások szerint folyt évszázadokon keresztül, s folyik manapság is.

Valóban, hajtsunk fejet a magyar Haza nagy örményeinek emléke előtt s becsüljük meg e két nép barátságát. 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap