Örökös bűnhődés?!

Kiss Dénes, v, 12/21/2014 - 00:06

 

Hadd bűnhődjön a magyar! A végtelenségig. Azokért a „bűnökért” is, amelyeket soha el nem követett. Az nem számít, hogy más népek hol és mit tettek a történelem folyamán keleten és nyugaton. Az sem, hogy a két világháború csírái hol fakadtak, Gavrilo Princip szelleme honnan éledt?! Mintha sorsszerű volna, hogy Szarajevo nagyonis megbűnhődött, ám e büntetést a Trianonban fogant eszmék ösztökélték, s a délvidék népei nemzeti önnönmagukat büntetik. Arról nem is szólva, hogy ezer esztendős magyar területeket osztogattak egymásnak, s csaknem ezer esztendős magyar falvak pusztultak el.. Ki tudja ma már, hogy például Eszék lakossága 1649-ben még színmagyar volt?! Végülis tehát mi veszítettünk egyedül igazából. S nem is azért, mert megtámadtuk ezeket a népeket, hanem azért, mert magyarok vagyunk! A történelem tudománya mára már bebizonyította, hogy az az elgondolás, miszerint a magyarság miatt nem jöhetett létre a nagy szláv birodalom, mert a magyarság elpusztította magába olvasztotta az itteni szlávságot, csupán kitalálás! Sohasem népesítették be szlávok a Kárpát-medencét! A peremein voltak településeik, s onnét azóta csak befelé jöttek. A hun, avar s magyar népesség folytonossága történelmi tény, de nem csak az egymásutániság tekintetében, hanem ennél többről van szó. Bár ezt liberális és ténytorzító „történészek” szolga módon erősítgették, sem az u.n. „nagy-Morva” birodalom , sem a magyar pusztítás nem igaz. Tehát már innen keltezhető a trianoniság fogantatása. Maga Lloyd George, aki az egyik országtrancsírozó volt, 1928. október 7-én, a londoni Guild Hallban elhangzott beszédében ezeket mondta: „Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt! Mi is hamis alapokon határoztunk.” (Lángi A. Mária közlése nyomán.) Ismerjük a többi rászedett vagy rosszindulatú, elfogult politikus későbbi véleményét is. A legtöbben hasonlóan nyilatkoztak már néhány év múlva. Vagyis gyarló emberi döntések nyomán lett számkivetett, a szülőföldjét soha el nem hagyó, senkinél nem vétkesebb – a legtöbbnél inkább ártatlanabb! – négy-ötmillió magyar. S szenvedett – s szenved ma is! – megbélyegzettséget magyarsága, anyanyelve, alapvető emberi jogainak tiltása miatt. Így hát a puszta létezése is bűnnek vehető. Ki tudja, miért gondolta úgy néhány államférfi és politikus, hogy becsapja, rászedi a nagyhatalmak akkoriban sem túlságosan tájékozott vezetőit, s elhatározzák, hogy aki addig magyar volt, az másnapra legyen szlovák, román vagy szerb. Saját szülőföldjén feledjen mindent, őseit, nyelvét, hagyományait. Uraim, mivel foglalkoztak Önök, amikor így döntöttek? Ma már hét országban élnek az elszakítottak, akik úgy vesznek körbe bennünket anyaországiakat, mint töviskoszorú Krisztus koponyáját. Valaki, felelős ember végre megmondhatná, megokolhatná – itt volna az ideje! – hogy miért e – az emberiség történetében páratlan! – büntetés? Kiknek használt és használ még ma is, hogy „köztudott” legyen a „bűnös nép” voltunk?!

Viseltük, kínlódva viseltük a csonkítást, a megbélyegzést, a kalodát. De meddig még? Magyarok! Európa! Nagyvilág! Tisztességes választ várunk arra nézve is, hogy miért és miként jogutódok azok az államok, amelyek 1920-ban még nem is léteztek! Ez nem terület –vagy határrevizió, hanem egyesegyedül az igazság reviziója! Augusztus nagy ünnepén, noha eszünk talán Szent Istváné, szívünk mindig is Koppányé maradt. Lehetséges volna, hogy akkor már uralkodtak azok a sötét erők (is), amelyeknek tevékenysége csak a kis trianoni palotában világosodott meg számunjra egyértelműen? Már túlságosan is belénk ívódott bűnösségünk. Mi másért írta volna Kölcsey így: „Megbűnhödte már e nép…”? Más népek himnuszában általában nincs benne saját bűnösségük, sokkal inkább a dicsőségük. Mi valóban megbűnhődtünk mások helyett is. Többszörösen. Elég volt! A jelképes és a valóságos út a tisztességes, új és egységes Európához e torzulások helyrehozatalán át vezet! S ha majd összeúl Európa nagy földrész-gyűlése, ha ad magára, és felelőséggel gondol a jövőre, e kérdés megtárgyalása és rendbetétele lehet az egyik első, fontos feladat. Semmi más.

 

1996.

(Galántai láncok,2000)

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap