Összeomlások: ideg meg egyéb - víg monodráma 3. rész

Petrusák János, p, 09/07/2018 - 00:08

ELŐADÓ

Amilyen nyelven nagyon-nagyon hosszú, és nagyon csúnya mondatokat tudok mondani.

 

Zene: a telefon.

 

ELŐADÓ

(felkapja) Igen, én… Én nem vagyok. Nem itt, hanem máshol, igen, ott vagyok, nem otthon… Hogy én? Akkor, akkor az üzenetrögzítő vagyok. Új. Humán. (leteszi) A szomszédnéne. Mondja, beszélgetni kéne. Hát már beszélt! Egészségére. Én folytatom. Szóval… Mit ír? Mit írsz? Hogy mentsek? Hová, honnan, kit, mit, és… Fent gomb, igaza van, mentek. Nem tudom, hová, de mentek. Folytatom. Folytatnám. Fordítási hiba. Várj, mire is? Social skills and competences. Hogy én szocialista vagyok-e? Már csak azért sem mondom meg! Mit kíváncsiskodsz? (töpreng) Nem tudom, ide mit lehet beírni? Egyáltalán, mit lehet? Hogy felvegyenek. Lehet, jó ami vagyok, lehet, nem jó, lehet, a kutyát se érdekli. Beírom. Ha fordítási hiba, ha nem, és nekem gyanús, na-a-agyon gyanús, hogy nem. Így egyszerűen. Varrjanak rá gombot. Arra meg öltönyt. Tovább! Artistic… Mi a fene? Még artista is legyek? Kissé késő lenne elkezdenem az artistaképzőt, hogy aztán majd ugrabugráljak fent, vagy lent a trapézon. Lehetek, mondjuk, bohóc! Nem tudom, az artista-e. (felsóhajt) Én  Pierrot leszek. A szomorú, de szeretni való és szerelmes bohóc. Akinek akkora nagy szíve van… hogy azt nem foghatja fel senki! Így marad a szíve magának. Magnak. Hátha kikel. Mint a vén krumpli, mikor csírázni kezd. De ezt hagyjuk. Ide beírni semmit nem tudok, még úgy sem, ha lefordítom… Inkább, hogy elmenjen, keresek fotót, és… Keresek. Ez sem jó, ez sem. Itt Miss Januárral vagyok, itt meg az egész évvel, én frakkban, klakkban, úriasan, ők meg egy szál nyusziláncban. Szerintem erre megpukkadnának. Hol egy másik? Itt egy repülő előtt állok, amely az enyém volt, míg az adóhatóság úgy nem gondolta, neki is kell egy ilyen. Nézzünk valami korábbit. Á, ez nem jó, ezen anyuval vagyok, én piros nyakkendőben. Az úttörőavatáson készült. Ez egy kicsit későbbi: kék ingben, de megint piros, bár nem csomós nyakkendőben. Az egy ilyen világ volt. Nem mondom, hogy rossz. Éltem. Katonakép… jó fáradt a pofám. Ha levágom a fejem a katonaruhámról, akkor talán jó lesz. Hülyeség! Hogy öregbítsem meg magam? Itt van egy másik. Barátom, Dottore. Barátom volt? Vagy kihasználóm? Mostanság is, amikor falazni kell az asszonya előtt, akkor persze, együtt voltunk, régi időket beszélni egy sör mellett. Amit, amúgy, mindig csak ígér. Pedig a sör se kellene, csak beszélhessünk! És… Ó… Ez a kép... megvan nekem? A lány, a nő… Istenem. Szerettem. Szeretem. Ő nem nevetett ki. Soha. Ő annál jobb. Már több, mint negyven éve nem láttam…

 

Zene: megint a telefon.

 

ELŐADÓ odanéz, nem mozdul.

 

Zene tovább.

 

ELŐADÓ

(mérgesen felkapja a telefont és beleszól) Na? Néni, mondja, mi a baj? (megmerevül) Hogy? Hogy te? Élsz? Hallom. Rád gondoltam. Éppen most néztem a fotód… A szalagavatón. Ott álltál mellettem. Igen? Emlékszel? Emlékszem. Szép voltál. Persze, elnézést, szép vagy! Egy nő mindig szép. Különösen, ha ez igaz is. Te nagyon az vagy, igaz és szép! Nem, nem hízelgek. Hogy jól áll nekem? Akkor még folytatom. Hogy mit? Kellek? Neked? Ezért kerestél, s találtad meg számom, hogy… Hogy hova? Hozzád? Minek? Nem vagyok hülye. Buzi sem. Nem élek férfiakkal. Nőkkel sem. Nem, kutyám, macskám sincs. Még egy teknőc sem. Pedig legalább az lenne, egy ékszerteknős, beadtam volna a zaciba. Nem viccelek! Oké, van egy kisegér. Nincs neve, mert lehet, nem egyedül van, és nem akarom mindegyiknek ugyanazt a nevet mondani. Nem, nem seprűzöm, jön magától, általában telente. És vannak még… Figyelek! Oké, komolyan. Komoly vagyok. Ezért nem akartál, mert komolytalan vagyok? Én nem tudtam erről! Mármint, hogy te akartál engem. Ja, egy kicsit. Értem. Diákszerelem. És most? Ho-o-ogy? (feláll, leül) Mondd még egyszer! (feláll, leül) Mondd! (feláll, leül) Mondd újból! Oké, elhiszem! De miért? Hogy férfi vagyok. Oké, abból lesz a férj, általában. Bár a mai világban… Komoly vagyok. Halálos. De nem tudom, erre most mit mondjak. Volt öt feleségem, hites asszonyom, de hogy ilyet… Ez a modern világ, értem. Persze, részemről! Majd beszélünk. Részletekről. Ügyvéded is, hogy hármasban? Ja, igen, ő a papírokat hozza. Szerződés lesz. Ez a modern. Mert te gazdag vagy. Értem. Hogy te nekem… Szeret…

 

Kis csend.

 

ELŐADÓ mereven maga elé néz, majd lassú mozdulattal leteszi a telefont.

 

ELŐADÓ

Férjül kértek. Most, az előbb kérték meg a kezem. (a kezére néz) Kissé szőrös. Ráncos szegénykém. És a körmeim… Ha ezt tudtam volna, tisztítom. Mégis  megkérték. De vajon melyiket? A jobbat, vagy a balt? Üsse kavics, adom mindkettőt! (felugrik) Szerelmemmel leszek!

 

ELŐADÓ kilép az asztal mögül, tánclépéseket tesz. A kaktuszig lejt, aztán feljajdul.

 

ELŐADÓ

(játékosan megfenyegeti a kaktuszt) Ne irigyelj! (visszamegy a laptophoz, rálegyint) Nem kell a portás állás, ha éjjeli, ha nappali. Kit érdekel az Additional information, meg az Annexes, le sem fordítom. Meg különben is, hogy jönnek ezek hozzá, hogy angolul kérjék az adataim, amelynek védelme amúgy is uniós irányelv, meg törvény s egyéb lenne! Tehát folytatása nem következik, hanem törlése lesz! (felmutatja a jobb keze mutatóujját) Te vagy a kiválasztott. (becélozza a laptopot, aztán megmered) Álljunk csak meg! Vagyis üljünk figyelmesen. Nem kamasz vagyok, aki minden mesének bedől. Hanyatt, vagy akárhogy, mert minden csodában hinni akar! Mentem, amit eddig tettem, és rákeresek erre a nőre. Hm, hiszen több, mint negyven éve felém sem nézett. Az érettségi találkozókra is csak akkor hívtak meg engem, amikor éppen jól ment nekem. Kétszer voltam, de akkor sem találkoztunk, mert ő meg akkor nem jött el. Férjhez ment, ha jól emlékszem, mit pletyiztek a lányok, egy nála kétszer, vagy háromszor annyi idős fickóhoz. Aha! Megvan. A milli… Mi van? Nem is milli, hanem csilli, azaz csilliárdos örökösnő… (felnéz) Ez ő. Megismerem. Huh, de gyönyörű! Juj, de juj! Falak! Ha ti férfiak lennétek, mind idejönnétek. (a nézők felé int) De azért csak maradjatok ott! Ha kíváncsiak vagytok, inkább felolvasom. Nektek fel. Azt írják… hogy nyolc férje volt. Hát ezért nem ért rá sosem az érettségi találkozókra! Nyolc férj elfogyasztása, hajaj. Hét válóper. Gazdagabb, gazdagabb, gazdagabb lett. Mindtől kapott. Egytől a szeme alá is egy monoklit. Meg kártérítésként tíz nyaralót, öt villát, egy szállodát és egy vitorlás hajót. (felnéz) Nekem nem húz be valaki? Egy villa, nem a kés meg a fakanál melletti, elég lenne nekem. De amikor nekem behúztak, nem kaptam érte semmit. Igaz, ez a lenti kiskocsmában történt. Na, hagyjuk… Lényeg, hogy… Mi is a lényeg? Legutolsó férje meghalt, ő meg csilliárdokat örökölt. Most mit tegyek? Valaki tudna nekem segíteni? (fejéhez kap) Magamban beszélek! A négy fal között vagyok, a föld alatt. Szuterénban. Nem élet az enyém. Csak vegzálás. (a közönségre pillant) Nézd meg a szótárban, vagy a neten. Én tudom, mit jelent. Sajnos tudom. Viszont…

 

ELŐADÓ felugrik. Tesz néhány lépést, visszanéz a laptopra, majd bizonytalan mozdulatot tesz és leül.

 

ELŐADÓ

Mit tegyek? Ezért nem jó a magány. Amúgy meg lehet szokni, sőt van is benne néhány jó. Például, hogy csak a saját lábad lép rád, és nem a másé, meg a fürdőszobában csak te trónolhatsz, elnézést, uralkodhatsz. Viszont… Viszont magadban vagy a bajban is. Kérdéseid magadnak teheted fel, és csak te válaszolhatsz. De akkor minek kérdezted?! Nem tudom. Mit tegyek? Reménykedjek? Reménykedhetek? Én, akit a remény annyiszor szembeköpött, megtaposott, ki is nevetett. Mégis futottam utána, akár bódult kakas a tyúk után. Áh! (felpattan) Csak azért is reménykedni fogok! (leül, a laptopra majd a telefonra néz) Hívjam vissza? Nem fog mérges lenni? De ha kellek neki?! Hallhatta minden porszem, ugye, hallotta, hogy ő hívott fel! Ő keresett engem. Kellek neki. Én! Akkor hát… (felemeli mutatóujját) Vesszen a nyomorult élet! Vesszen már! (a laptopba bök, elégedetten hátradől) Ennyi volt. Régi életem, régi nyomorom, vessz meg! Ne jöjj vissza soha, rémálmomban sem. Boldogíts mást, minden haragosom, rossz élet. (felnevet) Hah! Hogy meg fog lepődni mindenki! Őszintén? Én is meglepődtem. Hiszen így a nyomorból nem is életre, hanem nagyon életre kerülhetek. Hogy fognak majd hajbókolni, mert az ilyenek, akik a szegénybe lábat törülnek, hajbókolni felfelé nagyon tudnak. Visszamegyek a kocsmába, ahol a kiscsaj olyan undok volt. Vissza én! Akkor, amikor ő van ott.  Remélem, nem beteg. Remélem, nem rúgták ki. Mert  én akarom kirúgatni! Nem is! Megveszem az egész kócerájt, és én magam rúgom ki.  Megérdemli, amiért megalázott. Huh, de jól esik majd. Remélem, nála fog esni, bár az ilyen nem zokog. Csak amikor mondom, megvan a személyi anyaga, sehová se fogják felvenni, sehol a földön… Akkor majd néz, hogy azt a… Meg a jegyellenőrt! Akinek mutattam a jegyemet. Hónappal ezelőtt volt, mégis emlékszem rá. Rám üvöltött, koszos csórénak nevezett, s eltüntette a jegyem a markában. Akár a varázsló. Aztán megbüntetett. Néhány ezer forint mindössze. Na igen, azt is mondta, mintegy bocsánatkérően, neki büntetnie kell, mert kirúgják, és hová menjen. Ja, nekem meg nem kell enni, több mint egy hétig. (levegőbe csap) Őt is megkeresem. Meg én! Megveszem az egész társaságot! Szőrőstől, bőröstől, adósságostól, tanácsadóstól, mindenestől. Még a balhékat is, csak adják. Aztán kirúgom, akit csak akarok. Ezután meg járom a társaságom vonalait, álruhában, mint Mátyás király, s a szegényeken segítek, a gazembereket meg megbüntetem. A hatalmaskodókat, mind. (sóhaj) Józanodjak! Nem fogják ezt nekem engedni. Különben is, nem az enyém lesz a pénz, csak megvesznek, akár a katalógusból vagy online rendelt keleti lányt a gazdagok. Ennyi. Örüljek, hogy ehetek, élhetek.

 

ELŐADÓ feláll. Körüljárja az asztalt.

 

ELŐADÓ

Akarom én ezt? De… Akarhatok mást?

 

Zene: a telefon.

 

ELŐADÓ

(odaugrik, felveszi) Igen, szervusz… Igen, nem, persze…

 

ELŐADÓ, kezében a telefonnal, mereven áll. A telefonra néz, a közönségre, megint a telefonra, majd körbe, végül lerogy a székre.

 

ELŐADÓ

(az égre emeli fejét és tátog, hosszasan) A hal panasza. Egy nagyon csúnya szájú, káromkodós halfajtáé. Azé. (ráordít a telefonra) Hogy pusztulj el! (lihegve lecsapja a kagylót) Ő volt. Azt mondta, átgondolta. De ha eddig nem, minek hívott? Korábban. Reménnyel. Így meg… (legyint)

 

ELŐADÓ felpattan. Kifelé megy. Az ajtóban visszafordul.

 

ELŐADÓ

Megyek, felakasztom magam. Gázba gyújtok, tepsi nélkül, vagy tepsi lesz a fejem. Kiugrok az ablakon… Hogy? Itt nincs is ablak! Egy ilyen ugráshoz felfelé kellene másznom! (visszajön, lerogy) Jógi, meg guru, tanító és mester, jó test, hím, harminc évvel fiatalabb nála. Ennyi még jár neki, azt mondta. (a laptopra tekint) De nem adom fel! Ez is csak egy próba volt, tudom. Sors, kérlek szépen, próbálgassál már valaki mást! Én... Csak azért is megmutatom, hogy nem adom fel! Még nem. Még élek. Még… Valahogy vagyok. Ha a net is úgy akarja, a nagy net-mindenható, akkor… Akkor lesz még esélyem. Lehet. Megkeresem, amin eddig dolgoztam, s mert van még néhány percem küldeni, küldöm… Gyere, tölts, tölts már, inkább töményet töltenél egyszer, de tölts... Úgy, bejött. Most mi van? Kapcsolati időtúllépés! Ez ismer engem. Tudja, hogy minden kapcsolatom megszakadt. Újrakezdeni meg nem volt időm. Se kedvem. Akkor? Hol van az az oldal? Ho-o-ogy? Felhő? Milyen felhő? Ne idegesíts! Valami nincs rendben! Nekem mondod? Nekem?! Kapcsolat megszakadt. Bennem is valami! Én itt ember vagyok! Nem nem azonosított hálózat! Nincs hálózati hozzáférés... Tőlem most megtagadták a jelent. Meg a jövőt is. Azonosítás folyamatban. Az én, én vagyok! Nem látsz? Az internet összeomlott. Még ő omlott. Omlani itt nekem van okom! Ír, még ír. Mit ír? Diagnosztika futtatása. Hát orvos ez, vagy mi? Diagnosztizál. Engem, ő. Futtassam. Futtatom. Már fut. Hú, hogy fut. Még kifut itt nekem! Aztán… Semmi. Valamiről megint lemaradtam. Futtassak megint. Csak meg ne ártson neki ez a sok futás. Na, végre! Azt mondja... De minek mond ilyet nekem? Hogy nincs internetem? Hát akkor mit fizetek be minden hónapban, mi? Keressek fel szolgáltatót, írja, s fizessek elő, ha nálam nem kiépített, akkor rendelkezése áll mobil internet. Ez a 21. századi világ. Ez az. Nagyon. Mi? Mi, micsoda? Ez nem, ez itt a valóság! Eltűnt. El. Volt, nincs. Én bánom. Bánhatom. Hát hova tűnt? (rázza meg a laptopot) Most visszajött. Én már nem szólok. Semmit. Elérés! Na, elérés! Én már elértem volna a holdat, vagy bármit, amit akartam. Csak, csak ezt nem. Ezt nem lehet. Csak írják. Biztatnak. Majd. Érem. Érem…

 

ELŐADÓ

(felugrik) Na, én megyek, és a kaktuszba tenyerelek! Hogy legalább én csináljak valamit! (nehezen szedi a levegőt, majd leül, lenéz) Kellett rá csúnyákat gondolni, annyira csúnyákat, hogy nem is gondoltam, hogy tudok olyat, de bejött. (pötyög) Igen, ez volt az, igen, itt van. Itt, újból a remény. Szép reménységem, álláslehetőségem. Hogy… Mi? Megjegyzett, engem? Azt írja, egy Curriculum Vitae-t már elkezdtem. Fene se tudja, mi az, de jogtalan volt az online kitöltés-kezdeményezés a részemről, mivel… Mit mivel? Magyar vagyok. Magyarországon születtem, itt lakom, jelenleg is itt élek, anyanyelvem magyar. Ja, és itt is szeretnék dolgozni. Akkor? Mi a baj? Azt írja, van tájékoztató, olvassam el. Na, persze, aztán kifutok az időből. Ki ad nekem még egy reményt, ha ez is elvész? Jó, gyorsan olvasom. Hogy? Válasszak német, afrikaans, albán, amhara, grúz, csecsen, ingus, meg az öregisten, ja, és magyar között. Hát nem mindegy ezeknek, milyen nyelven nem aludhatok el? Anyanyelvem választom. Itt van. Töltöm.

 

ELŐADÓ a laptopra görnyed, s folyamatosan kopog.

 

ELŐADÓ

Huh, ez jó menet volt. Elmentem. Elment. Már csak reménykednem kell… (feláll, meghajol) Mint mindig.

 

ELŐADÓ kimegy.

 

Vécé-lehúzás zaja.

 

ELŐADÓ visszajön, kezében fogkefe.

 

ELŐADÓ

Fogat mosni ti se felejtsetek el! (lehajtja a laptop fedelét, és újból kifelé indul) Szeva, kaktusz! Te jó haver vagy. Jó éjt! Remélem… holnap felkelhetek.

 

ELŐADÓ kimegy.

 

VÉGE.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap