Ötszáz éves a magyar könyv

Jókai Anna, p, 10/26/2012 - 00:01

 

Az Új Írás körkérdése

1. Melyik az a magyar nyelven írt könyv a könyvnyomtatás ötszáz éves múltjából, amelyik a legnagyobb hatású olvasmánya volt és a mai napig is az maradt?

2. Melyik az a könyv a magyar irodalom múltjából, amelyik méltatlanul elfelejtődött és felfedezést igényelne?

3. Melyik magyar könyvet emeli ki az utóbbi évek irodalmi terméséből?

4. Melyik nagyon ismert, sokat emlegetett klasszikus magyar könyvet nem olvasta?


 

– Irigylem a pontos kérdések fogalmazóit. És azokat az írókat is irigylem, akik pontos feleletet adhatnak. Akik ki tudnak emelni egyetlen könyvet, a számukra legfontosabbat, meghatározót. Én magam képtelen vagyok erre. Az abszolút, mindent magába foglaló könyvélményben sem hiszek. Csak az innen-onnan megragadt, termékenyítő gondolatban, a magyar írói sorsok még eltérésükben is kísértetiesen hasonló tanulságában. Természetem olvasóként hűtlen: életkorommal, súlyosodó tapasztalataimmal cserélődnek egykori kedveseim, s besorolom a régebben kiiktatottakat (most már értve és szeretve) elsőim közé. S talán tíz év múlva (ha módomban lesz még) újra cserélek. Tizenhat éves koromban zenéjével költözött hozzám Bessenyei György immár kétszáz éves mondata: „Egy nemzetnek reád való mosolygása a halálnak keservét is édességre hozza szíveden.” Harmincesztendősen dagályosságát éreztem. Ma már, mint tündöklő, tétova reménység éltet és vigasztal. Kosztolányi „szomorútündér”-novellisztikája valamikor ingerelt, tudtam, van alatta valami, csak mintha felhő ragadt volna a lapok fölé, valójában az én szemem hályogja… Ma már éles fényben látom. Az ötszáz éve bőven termő magyar könyvek szerénységre intenek. Mennyi Messiás! Mennyi kereszt! S ehhez mily temérdek ácsorgó a piactéren!

S hány ottfelejtett, fel nem támasztott szellem, sírjából harmadnapon is csak ketrecbe szabadított! Berzsenyi Dániel megcsúfolt, kivetett alakja ma is polcok között görbed. Költői tudása, sejtelmei egészen közel hangzanak, de legfeljebb csak énekeljük sorait: „Nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat.” Nem figyelünk a benne rejtező finom ellentétre, különböztetésre, amely a közhely fölé emeli a látszatra ezerszer hallott „igéket”. Kemény Zsigmond sötét szenvedélyű, emberroppantó prózáját is csak kevesen bocsátották a legjobbak lakozó helyére. Kodolányi életműve mint a búvópatak, bujkál, keveset szólunk róla, s az az egy-két próbálkozó is magára marad. S tetemes lista lenne a hazától távol élők műveinek – már amit ismerni engedtetett – felsorolása.

De ez így történik majd mindig, attól félek. Az utókorba vetett bizalom ingatag írói vigasz. Nemcsak a jelen, a jövő is tévedhet. Az egyes – saját alkotói világának, ízlésének alávetett – ember pedig különösen.

Éppen ezért: az utóbbi évek terméséből egyet kiemelni? Számomra lehetetlen. Tucatjával emlegetni? Máris lefokozás. Az író – akarja, nem akarja – sebeket oszt és kap is, bőven. Én nem vállalkozom arra, hogy íróink érzékeny lélekfelületét (köztük a magamét is, persze), akárcsak pillanatokra is felvérezzem. Talán a legfiatalabb harciasak és a legöregebb bölcsek – a még és a már ítélőerejének birtokában – megcselekszik.

S végül játékrontás: sokat emlegetett magyar klasszikusainkat elolvastam. Dacból is, mert azért olyan sokat nem emlegetjük őket! De még inkább kötelességből: tanítom irodalmunkat, s megszoktam, hogy arról beszéljek csak, amit ismerek. Inkább az bánt, hogy a nagyok közül szóródó „kisebbekből” a véletlen és érdeklődési köröm többet bizonyára kirekesztett. S így, esetleges igazságtalanságok és aránytalanságok fenntartásában – személyes meggyőződés nélküli elfogadással – magam is részes vagyok. S már az sem vigasztal, hogy van még idő. Erre már alig. Hiszen egyre „elfoglaltabbá” válok, egyre elfoglaltabbá válunk mindannyian. Még nincs kész a saját keresztünk. Azt ácsoljuk-kopácsoljuk, nagy gyönyörűséggel.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap