Ötvös József: Wass Albert Mezősége

Szerkesztő C, v, 02/04/2018 - 00:03

Ott volt minden eddig is századokon át, csak jönni kellett egy embernek, hogy megtörje a csendet, felébressze alvó, kopár dombok igaz meséit. Szülőfalumban, Pókában a legmagasabb domb nemcsak kopár, hanem a neve is az: Kopár. Jött egy ember a holttenger sárvilágából fényes úri cipővel, és belekiáltotta a nemzeteket szétszaggató világba: „adjátok vissza hegyeimet!” Zúg, zúg ez a kiáltás Bonchidától Mezőújlakig, Széktől Kerlésig, Vasasszengotthárdtól Szépkenyerűszentmártonig. Mint mezőségi tóba dobott kőtől a lusta víz, azóta fel-feltör időnként egy fájdalmas sikoly: adjátok vissza völgyeinket, erdőinket, tavainkat, de nem hallják, és nem adják.
Wass Albert kiáltása óta egy kicsit hangosabban mernek szólni a mezőségi harangok. Nagyercsei és toldalagi Toldalagi család ősi fészkében, Nagyercsén már csak egy szál magyar él, de Nagy Károly minden szombaton este meghúzza a harangokat, és a mezőségi alázatos szél viszi Faragó, Bala, Körtekapu irányába: még vagyunk.
Minden augusztus végén Szék nagyközség fekete-pirosba öltözik, gyászol és emlékezik, és ebben a gyászos emlékezésben nyárutón nagyon széppé változik a Mezőség. Nyár elején Mezőzáh határában piros virágukkal sztyeppei bazsarózsák hirdetik honfoglalás előtti időnk emlékeit. Ősszel barnássárgás színével hív haza a termő falu városi világunk egyhangú szürkeségéből.
Azt mondják, ősszel és tavasszal vendégmarasztaló nagy sár van a Mezőségen. Ez igaz, de én ott születtem, abban a tapadó sárban, és vallom: ott a legszebb a sár az egész világon. Még a csillogása is más a mezőségi sárnak: barátságos, segítőkész, és azt gondolom, hogy Isten a legjobb embereket abból a mezőségi sárból, porból formálta, azért is halunk meg ott a Mezőségen, mert így évezred földjével válunk eggyé.
Hófehér teleken csendes lesz a vidék, alázatosan magába zárkózott, mint a mezőségi ember, és várja a tavaszt, a virulást, a színeket és a jobb napokat. Várja már századok óta, „töretlen hittel” és csendes, de szívós reménységgel. Várja az új tavaszt, s az új tavaszban a megjobbulást. És e szüntelen megjobbulás nemes vitézei jönnek elő sorban az időből: a Bánffyak, Makkai Sándor, Kiss Jenő, Barcsay Jenő, Sütő András és az elnémíthatatlan Wass Albert.
Kettős arcú szemtanúja vagyok százados múltunkat hordozó mezőségi világ átalakulásának. Új házak, új telepesek, új életek népesítik be a várostalan vidék apadó falvait. Minden újszülött sírása sok-sok kacagás továbbélése, minden új házasság honfoglalás újjáéledése, mindezektől pedig vidám lesz az arcom. Csak közben omlanak az elkobzott kastélyok, szakadnak be árván maradt templommennyezetek és a vályogházak meghitt világát felváltja a globalizált igénytelenség. Erre pedig elszomorodik arcom.
Változó, változtató időben is él tovább egy Kárpát medencei sajátos régió, mert élteti a benne fogant hitvallás, cegei Wass Albert mezőségi magyar küzdelmet megörökítő irodalma: költészet és regény, mese és elbeszélés, hazát védő kard és otthont óvó kasza. Letűnt világ emlékei törnek fel, eltűntetett kastélyok helyén mesél a fű, a bokor, beomlott templom mellet sikolt a mezei vadvirág, és süllyedő temetők fejfái mellett vadruca szárnyalással kiált egy hang: az én Mezőségem. Nincs meg már a szentgotthárdi kastély, mert a házak múlandók, de ott van még a cegei tó nádas vadvilága, mert a mezőségi tavak hűségesek. Hiányzik már a kastély árnyékának meghitt nyugodalma, de mezőségi legelők türelmes csendjében felugrik még a mezei nyúl, hogy mentse létét mind-mint tovább. Suttog a nádas – talán ama végzetes tatárjárás óta – és mezőségi szél viszi a hírt patakok, falvak elzárt világába: vigyázzatok! A házak összébb húzódnak, a vályogtemplom őrizőként dombra száll, hogy mögötte erdőbe, nádasba meneküljön a mezőségi ember, mert neki meg kell maradni, itt kell élni, s ha elmúlik egy-egy veszély, újból lesz szántás, vetés, aratás, házasság és temetés, szerelem és harangozás, érkezés és elmenés, lesznek tavak és madarak, vadrucák és kopár dombok, nádasok és boldog házak – mert élni fog a Mezőség még sokáig.

(Elhangzott a marosvásárhelyi Vártemplomban, 2007 november 9-én a Wass Albert Emlékév nyitóünnepségén.)

 

Forrás: Polísz, 2008. 110. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap