Országos megmozdulások az Őszödi beszéd hatására

Szerkesztő A, h, 09/18/2017 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyurcsány Ferenc céljaihoz és hatalmához megteremtett egy olyan szélsőséges politikai garnitúrát, amely az őszödi beszédét kifütyülés és pfujolás helyett lelkesen megtapsolta, szenvedélyes beszédnek, hazafias beszédnek titulálta, neki pedig számonkérés helyett az országgyűlésben egyöntetűen bizalmat és további hatalmat szavazott.

A példátlannak számító, hazáját megvető, becsmérlő miniszteri nyilatkozat kiszivárogtatását követően Magyarországon elszabadult a pokol. A nép fia már máshogy gondolkodott, mint a rájuk telepített, magát lejárató politikusi had.

A nyilvánosságra hozott beszédet követően, szeptember 17-én este tiltakozók jelentek meg a Kossuth téren, de spontán tüntetések kezdődtek az egész ország területén is. A tüntetők a kormány lemondását és új választások kiírását követelték.

 

Másnap az ellenzéki pártok Sólyom László köztársasági elnökhöz fordultak azért, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, vonja meg a bizalmat a miniszterelnöktől. Sólyomnak azonban - állítása szerint - alkotmányos közjogi beavatkozási lehetősége nem volt. A Kossuth téren a tüntetők közben egy petíciót fogalmaztak meg, s minthogy a kormány elismerten csalással került hatalomra, követelték, hogy Gyurcsány mondjon le, vagy Sólyom László oszlassa fel a parlamentet és írjon ki új választásokat. A Szabadság téren Toroczkai László, a HVIM vezetője követelte az MTV-től, hogy olvassák be petíciójukat. Azt szerették volna elérni, hogy a magyar TV változtasson azon a demagóg politikán, amit televíziózás, televíziós híradás, hírközvetítés címén művelnek. Nem fajult volna el a helyzet, ha a proklamációt beolvashatták volna.

 

A sikertelen próbálkozás után a Kossuth térről több százan a TV-székház elé vonultak. Többek szerint a tömegben elvegyült civil ruhás provokátorok akciója vezetett végül a TV-székház ostromához. Heves összetűzések kezdődtek a rendvédelmi erőkkel. Nem a rendőrt (a magyar embert) támadta az ostromlók sokasága, hanem annak a gyűlölt rendszernek a képviselőjét, amelyet a hazug diktátor honosított meg Magyarországon. A rendőri erők a tér kiürítését nem tudták végrehajtani. A rendőri vezetés saját kivezényelt egységét magára hagyta a kialakult lincshangulatban. Saját társaik védelmére nem vetette be a közelben állomásozó, a „szélsőjobb” megjelenésére várakozó erősítést. Ilyen körülmények között az épületet nem tudták megvédeni a tüntetőktől. A tévészékház feladása egy tudatos politikai-hatalmi provokáció volt, amely az október 23-án bekövetkezett véres leszámolást készítette elő ideológiai, pszichológiai és kommunikációs szempontból. Az ostrom során több autó kigyulladt, a székházban komoly károk keletkeztek, több mint 160 ember (rendőr és tüntető) sérült meg. Végül sikerült a nyilatkozat átadása, s annak beolvasása is megtörtént. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hajnalban utasította a rendőrséget, hogy „valamennyi rendelkezésre álló eszközzel” állítsa helyre a rendet. A tüntetők kiterelése meg is történt. A Tv adása 1 óra 20-tól közel 6 óráig szünetelt.

 

Az elkövetkező napokban tovább folytatódtak a tüntetések a Kossuth téren és több vidéki városban is. Alkalmi csoportosulások és kormányellenes szervezetek országszerte nap mint nap követelték a kormányfő lemondását. Az események hatására az októberi helyhatósági választásokon a kormányzópárt, az MSZP súlyos vereséget szenvedett. A jogellenesen kiürített Kossuth téren felállított kordonok mindkét oldalán nem titkoltan az 56-os forradalom kerek évfordulójára készültek. A kormány oldaláról fokozott rendvédelmi biztosítást rendeltek el. A tüntetők is érezték szüleik, nagyszüleik által megkezdett harcok üzenetét, az ősök szellemét. A hangulat forradalmi volt.

 

Sok prominens külföldi meghívott lemondta az MSZP-kormány ünnepségén való részvételt. Az '56-os megemlékezésről a népet, az egyszerű magyar embereket az MSZP-s kormány kizárta. Sem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, sem Demszky Gábor főpolgármester amúgy nem túl hiteles "részvétnyilvánítása" nem aratott osztatlan sikert. A vaskefeként csúfolt új "56-os emlékmű" sem nyerte el az emlékezők tetszését. A pfujolás, a bekiabálások, a motorberregés túlharsogta az álszent ömlengéseket.

 

A Budapest belvárosában egyre duzzadó tömeg több helyszínen is összeütközésbe került a rendőrökkel, akik könnygáz és gumilövedékekkel próbálták feloszlatni a csoportokat. A súlyosabb összecsapások az Alkotmány utcában és a Nyugati téren kezdődtek, ahonnan a rendőrök a Bajcsy Zs. útra, onnan az Erzsébet és a Deák térre szorították a tüntetőket. Az Astoriánál rendezett Fidesz nagygyűlés résztvevői közül is sokan indultak a Deák tér felé, ahonnan éppen az Astoria felé terelték őket. Könnygázgránátok, vízágyuk és a rendőrségnél nem rendszeresített vadászpuskákból kilőtt gumilövedékek az egyik oldalról, kövek, útburkolat, márványlapok a másik oldalról. Véres harc vette kezdetét. A háborús hangulatot a megjelenő lovas rendőrök kardlapozása csak tovább fokozta. A közelharcokban a rendőrök nem kíméltek senkit. Csattogott a fejeken, a hátakon a gumibot, a vipera. Ártatlanok, védtelenek, békés járókelők is az áldozatai lettek a rendőri túlkapásoknak. Igazi rendőr-terror alakult ki! Rendőr? Ki tudja! Egyenruhás, azonosítószámot nem viselő (többen idegen nyelven beszélő), képzett harcművészek verték a megemlékező magyarokat. A földre került nemzeti zászlókat a karhatalom önelégülten megtaposta…

Hajnali kettőre a gépesített rendőri erő bevette a Ferenciek terén felállított barikádot, s nem maradt már jelentős ellenállás. A lehűtött forradalmi hangulat több hónap után elpárolgott a terekről…

Gyurcsány Ferenc szavaiban, az Őszödi Beszéd kapcsán is jól megfontolt üzenet volt tudatosan és szándékosan elrejtve: „Az emberek ki fognak jönni a Kossuth-térre. Na és!? Tüntetgetnek majd, és haza mennek.” Az emberek pedig mit csináltak erre a rejtetten manipuláló felhívásra? Fogták magukat, kimentek a Kossuth-térre, ahol már a kelepce fel volt állítva!

Egyes vélemények szerint az őszödi beszéd kiszivárogtatása – s ezzel a kormányellenes megmozdulások kiprovokálása - tudatos volt. Ez adott lehetőséget a tüntetések leverésére, a hazafias oldal iránti törvénytelen megtorlásokra, a hatalmi pozíció megerősítésére.

A diktátor elkergetése nem sikerült, s a megtorlás nem maradt el.

Míg a „diktatórikus hatalmi intézkedések”, a megvalósított bűncselekmények utáni felelősségre vonás a kivizsgálások elégtelen volta miatt nem valósult meg, addig a tüntetők, és az olykor sebtében összefogott fiatalok statáriális elmarasztalása akadály nélkül megtörtént. Ügyüket fiatal bírókra bízták, akiknek bizonyára ez volt a „vizsgafeladatuk” ahhoz, hogy kapnak-e munkát a jövőben. A túlzott mértékű, kirívóan brutális bánásmód miatt a rendőröket bizonyítékok hiányában futni hagyták (a bíróság szerint hazudtak és egymásnak „falaztak”), míg az azonosító nélküli karhatalmistákat – személyazonosításuk hiányában - nehéz is lett volna elítélni. Pedig hosszú a bűnlajstromuk: fejre és felsőtestre irányuló rúgások, ólmosbottal történő ütések, gumilövedékek és könnygázgránátok fejmagasságban való alkalmazása, védekezésre, ellenállásra képtelen személyek bántalmazása, az előállított személyekkel való megalázó, embertelen bánásmód, kínzások…

 

Ráadásul a rendőri vezetőket nem sokkal később Gyurcsány előléptette, kitüntette (Pl. Gergényi főkapitányt a főváros közbiztonságának megszilárdítása érdekében végzett intenzív és innovatív munkájáért), az ellenük indított pereknek pedig számottevő eredménye nem lett.

 

Egy jogászokból álló alternatív vizsgálóbizottság 2007-es jelentése elsősorban Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt teszi felelőssé az eseményekért, aki „tudott a rendőri brutalitások tényéről, az aránytalan rendőri fellépésről, s nemhogy vizsgálatot nem rendelt el ezekkel kapcsolatban, de kifejezetten biztatta, utasította a rendőri vezetőket a további erőszakra, jogsértésekre.”

 

A 2006-os őszi események tanulsága: ez történik, ha az ország irányítása kommunista, vagy kommunista utódok kezébe kerül.

 

Viszont Márai Sándortól tudjuk:
 

"A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt."

 

 

Felber Zsolt

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap