Őrtorony

Bíró Ernő, sze, 07/04/2018 - 00:10

   Taupo vulkán volt. Akkora vulkán, hogy a föld felszínén nem sok ilyennek maradt nyoma. A tudósok óriásvulkánnak hívják. Kráterének szája több mint 25 km átmérőjű. A kráterben egy hatalmas tó. Vulkáni utóműködések ma is történnek. Ennek egyik jele a vulkáni tufakavicsok időleges megjelenése a tó vizének tetején. Ezek a tufakavicsok annyira könnyűek, hogy úsznak a vízen. S a szél, amely néha felkorbácsolja a tó fodrát, kihordja őket a partra. Ennek a tónak a partján állt a vándor és fotózott: követ, sirályt, vadkacsát, nádat, valami napraforgóhoz hasonló sárga vadvirágokat, farönköket, melyeket természetanyánk öle partra vetett, a part menti homokot meg a kőrakásokat.
   Indonéz szokás a víz által megcsíszolt lapos kövek egymásra rakása. Némely esetben a felső kőre szalag kerül, vagy a felső egy likas kő, melybe botot lehet szúrni, vagy akár egy csontot s rá lehet akasztani akár egy kis rágcsáló koponyáját, vagy csak egyszerűen egy hajtincset. A megállíthatatlan elmúlás, az élet visszafordíthatatlansága, az örökkévalóság léte, az anyagias gondolkodás hiábavalósága rejlik, sejlik ezekben a 10-20 cm magas sikeresebb esetben fél méteres kőtornyocskákban. Olyanok, mint megannyi őrtorony az életadó víz partján. 
   Volt mit lencsevégre kapni, főként azért is, mert ezek a szokások a vándor hazájához képest a Föld átellenben levő felén, Új-Zélandon vannak. Ezen a fiatal földrészen, szigetcsoporton, mely tízezer évvel ezelőtt még csak sejthetően készült előbújni. A Föld annyira mozgásban van, hogy az ide kivándorolt fehér emberek, no meg az őslakos maoriak, nem is használják a követ épületeik elkészítésére. Inkább fából dolgoznak. Különben itt van a világ legnagyobb fából készült háza, az 1905-ben épített új-zélandi régi parlament épülete. Több száz földrengést élt át a maga impozáns négy emeletével, 30 méteres kaorifából készült tartóoszlopaival, százöt termével, az ablaküvegeket és a kilincseket kivéve, teljesen fából épült. És, hogy mennyire igazuk volt az építőknek, mi sem bizonyítja jobban, mint a száz éves neo-gótikus aucklandi katedrális, mely a 2012-es földrengésben úgy járt, mint Jeruzsálem, kő kövön nem maradt belőle. 
   De hát zökkenjünk vissza a valóságba, a Taupo tó partjára, ahol miután vándorunk lencsevégre kapta azt, ami lencsevégre kapható és szedett egy zacskó mogyoróméretű vulkáni tufakövet ingyen, hogy legyen, amit itthon a megfelelő történettel együtt szuvenírként ajándékba adni, elindult a tóparton a találkozóhelyre, hisz közeledett a háromórás szabadidőprogram vége. 
   Hagyományos horgony formájú oszlopokból készült a díszsétány korlátja. Közöttük három sor igazi hüvelykujjnál vastagabb vitorlakötél, rusztikus és romantikus is egyben. Az egyik ilyen oszlop tetején szinte pózol egy sirály. Ezt próbálta lencsevégre kapni a vándor, amikor nemes egyszerűséggel, széles mosollyal az arcán megjelent mellette egy fiatalasszony, kezében egy színes folyóirat és megvárta amíg a vándor, a fényképét elkészítvén a gépét leengedte, majd megszólalt illedelmesen angolul. Magyarázva kinyitotta a lapot és bele-bele mutatott, mire a vándor zavarában elpirult és ennyit mondott: 
   – I am sorry, I do not speak english. – Bocsánatot kérek, nem beszélek angolul.
   – This is not a problem. In wich language can you speak? – Ez nem egy probléma. Milyen nyelven tud beszélni?
   – I speak in hungarian, only in hungarian! – Magyarul beszélek, csak magyarul!
   Ezzel a mosolya tökéletességével megfordult és odament az út szélén álló kis mikrobuszhoz, melynek résrenyitott oldalajtaja mellett állt a társa, egy jól öltözött fiatalember. S miután az asszonyka elmagyarázta elképzelését, a fiatalember felpattant a busz rakterébe és pillanatokon belül egy másik színes folyóiratot adott át az asszonykának. Az asszonyka most már a két folyóirattal tért vissza a vándorhoz és mosolyogva nyújtotta át az újonnan hozott folyóiratot mondván:
   – This is a hungarian version of our publication. – Ez a magyar változata a mi folyóiratunknak.
   Azzal átnyújtotta a meglepett vándornak a magyar folyóiratot. A vándor rátekintett és rögtön kibetűzte: Őrtorony. 
   – Thank you very much! – Köszönöm nagyon szépen! – S még folytatta volna, amikor a fiatalasszonyka újból megszólalt. 
   – I am sorry for the inconvience, because this publication is three months old. – Bocsánatot kérek a kellemetlenségért, amiért ez a lapszám három hónapos.

 

Bíró Ernő, – Kolozsvár, – 2017. március 12.

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap