Orzsányi vész 4. fejezet

Bodor Miklós László, v, 07/17/2016 - 00:18

 

Édes, jóízű kísértés

 

A csacsi soha nem akart tüzes paripának látszani. Komótosan ballagva vonta a könnyű kordét. Jég alatt szállította a minap megígért halat Pannának.

Desin orrában még az udvarházbeli kislány hajának friss illatát, izmaiban az illemből kapálózva, kacarászva tiltakozó lányka – pehelynek érzett - súlyát érezte, és cseppet se bánta, hogy szamara ványadtan haladt aznapi utolsó állomása felé. Így többet ábrándozhatott az először az Ipoly parton meglátott, majd a földesúri háznál imént karjába kapott fruskáról. Mára megtudta nevét is: Szentő, s, lánytársait kifaggatva azt is, hogy Zuga leánya Ságról.

 

Akármilyen lassan haladt, csak odaért a Mál oldalában álló házhoz, ahol már a kertet gyomlálva, messziről megfigyelte a kordét, és „kocsisát” a kikapós hírben álló özvegy…

Mire az udvarra bekanyarodott a kétkerekű alkalmatosság, addigra felért a házhoz, át is öltözött, és a tűzhely parazsát is felélesztette, jó nagy szelet szalonnát is vetett a serpenyőjébe. A sült szalonnára ütött tojás csábítóan illatozott. Sebtiben „összerántott” férfifogónak szánt reggeli került az asztalra.

Ropogósra keményített ingváll feszült felül, deréktól lefelé férfi-izgató szoknya lengett az asszonyon. Kontyán asszonyos kendő. Mint amit akkoriban az asszonyok viseltek olyankor, ha kedves vendéget várnak.

Mi tagadás, a cserfes kislány iránt szerelemre lobbant fiúnak jól esett a lelkes fogadtatás. Meglepetésében csak makogva tudta kinyögni, hogy tisztelteti „nénémasszonyt”, és hogy meghozta az apjával megbeszélt halat.

- Mi az hogy „asszonynéném”? Alig vagyok idősebb nálad! - perlekedett csalingózva, kebleit ingerlően kidomborítva a nő. Éreztetve, hogy meg van sértve a megszólítás miatt.

 

A halászlegény lángvörösre gyulladt arccal, feszélyezetten hallgatta.

Jó pohárkányi szilvapálinkát töltött a legénynek. Nem minden hátsó gondolattól vezettetve:

- Majd megpuhulsz ettől! Vagy, ha mégsem, akkor a másodiktól – gondolta kimondatlanul.

A fiú elhárította.

- Legelőször is tán a hal dolgát rendezném el. - szabódott Desin.

Úgy is lett. A halak a jéggel együtt a verembe kerültek.

 

A tálaláskor a legénnyel szemben, a feltétlenül szükségesnél mélyebben hajolt a tányér fölé. Réklije kötőjét már eleve lazábban kötötte meg. Két kívánatos gömbölyűsége így csaknem kibuggyanva nyálcsorgató látványt nyújtott.

Az étel is finom volt. Panna csak épp csipegetett, a halász előbb nem akart modortalan lenni, de vendéglátója a tányérjára döntötte az egész párálló finomságot, lágy hófehér kenyeret is adva mellé bőven. És nyomtatóul aranysárga tavalyi bort töltött poharába. Magának is…

Viselkedése mind leplezetlenebb felajánlkozást jelzett.

 

Az ifjú nem volt vak, és nem volt szent sem. Találkozott ő már korábban is kacér leányokkal, kikapós asszonyokkal… A nádban előkészített, nyári vihar, jégverés, téli havak, szelek elleni menedék gunyhók szerencsére nem tudnak fecsegni.

A fiú tudta az asszonyról, hogy „erősvérű” fajta. Már leánykorában is pusmogtak felőle ezt-azt. Özvegyként aztán némiképp megbocsátóan vették tudomásul kikapós voltát.

Mégis, a Szentő iránt érzett frissen támadt szerelem miatt idegenkedett kapcsolatot létesíteni a mutatós, és minden jelzésével Őt bátorító asszonnyal.

 

A halászlegény ingadozott. Az özvegy – környék szerte elismerten – szép asszony volt. Sok férfi álmodozott róla.

Ha korábban fedezi őt fel Panna…

Ha a fiú nem látta volna meg a nagymosás napján Zuga leánykáját, és ha csak pár órával előbb nem elevenülnek fel érzései a csitri iránt…

Ha! Hajjaj!

Bizony izzasztó perceket töltött volna a gyóntató székben, és Anzelmus atya alapos korholása után hatalmas penitenciát rótt volna rá.

Az Ipoly menti Putifárné még egy ideig kísérletezett, sikertelenül, azután dühbe gurulva kifizette a hal árát, és dúlva-fúlva egyedül maradt a férjétől örökölt házában.

- Olyan a kedvem, mint az ártány macskának! - dünnyögött magában a hoppon maradt asszony.

E naptól kezdve haláláig utálta a halat.

 

*

Medve veszély

Egyik nap hajnalban Lados, a pásztor feldúltan jelentkezett az Orzsányi ház kapujánál. A kapuőrző csatlós a korai óra miatt nem akarta beengedni az udvarra, majd szörnyű dolgokat ígért neki, ha ok nélkül zavarja meg uruk nyugalmát.

A zajongásra Andorás úrfi ért ki elébb, a tornácra ki nem lépve - udvariasan nyitva hagyva az ajtót apaura számára – és csak László úr után jött át a küszöbön.

- Remélem okod van rá, hogy a korai órán zavarogsz házamnál! - mordult emberére a földesúr.

- Bizony komoly okom van uram. - szabódott megcsitulva a juhok számadója.

- Medve jár a nyáj után. Megölt kettőt, és megcsúfolta az ebeket is. A bojtárok éjjel, nappal őrzik a jószágot, de ez a sátán nem tart tőlük. - panaszkodott tovább Lados.

- Megtárgyaljuk mit tegyünk, a többi birtokost is érintheti a baj!- szólt László úr. Lados visszatért a rábízott nyájaihoz.

Elújságolta a rossz hírt fiának, a frissen megválasztott szolgabírónak.

- A csordás, Csobaj is látta. Anyamedve, két bocsot táplál. - biccentett fia, a fiatal úr. Egyik szelindekét meg is csúfolta az „erdei öreg”. - amint a föld népe nevezte a mogorva medvét

- A tavasz jöttével a farkasok visszahúzódtak a magas hegyek közé, és most ezek az Isten csapásai háborítják a birtokot. - gondolkodott hangosan László úr.

 

Bálint úrfi, mint a vármegye tisztviselője előhívatta embereit és meghirdette a tanácskozást itt Ságban.

 

*

 

A tanácskozásra az agg Vajad is meghívást kapott.

A vén katona kész tervvel érkezett. Csendben végigülte a többi nemes vitatkozását. Ahogy az lenni szokott: a jobb parti urak, akiknek birtokát a folyó is védte valamelyest, kicsinyelte a bajt. Az egyetlen komoly túlparti hegység medve rejtőzködésére, tartós megtelepedésére alkalmatlan volt. Amelyik netán átmerészkedett a Börzsöny, avagy Selmec11 felől, azt tüzekkel, kereplőkkel visszaűzték a kiterjedt erdőségek felé.

Dénes úr, Béli nemes egyenesen megtagadásra akarta rávenni társait.

Társai emlékeztették, hogy királyi rendelet támogatja a vármegyei bandériumok létét, és annak mozgósítását közös érdekből. Orzsányi Bálint befelé mosolyogva előterjesztette, hogy Dénes úrnak, és a mellé felsorakozott uraknak nem kötelező a hajtóvadászaton részt venni, ha megfizetik a megye által kiróható különadót… Bajta, és Leléd birtokosai ingadoztak. A Nyergesbérc Kiskovácsi részén is rabolt egy medve család.12

Dénes úr hívei, ki azonnal – ki némi fontolgatás után, átpártoltak a többséghez.

 

Ekkor kapott szót Vajad, a sokat próbált sikeres katona. A Hont vármegye rendjének, biztonságának kipróbált őrizője.

Az idő felettese múlott el nyomtalanul.

Mikor annak idején megmentette Orzsányi László urat, és lábadozása idején – saját épsége kockáztatásával – többször visszalopakodott legényeivel, a dúló Mátyus lendéinek nyugtalanítása céljából. Fiatal kora óta, szolgálata alatt már elegendő szolgálatot tett a honti nemesek jogainak helyreállítása érdekében.

Érdemeiért a nemesek, az Esztergomi káptalan, és a sági barátok együttes közbenjárására maga is nemességre jutott. Birtokul a Tésa mellett, az Ipoly túlpartjánál Csepel(y) határából kapott birtokot a Damás vize nevű patak mentén(13)

Ma már segítséggel ült lóra, de tapasztalatai a hadi, és vadászélete sikerei tekintélyt adott számára.

Összehangolt tervet ismertetett.

 

Szobtól kezdődően, a királyi, földesúri erdőllők, csőszök jelentései alapján behatárolta az éhségtől mind szemtelenebb módon rablásokat végrehajtó medvecsalád valószínű búvóhelyeit.

A Börzsöny mellett lakók számára nem volt ismeretlen állat a medve. Kárt a termésben, állat állományban olykor okozott, de ritkán szállt szembe az emberekkel. Egyre többen jelezték, hogy hol az anyamedve, hol a bocsok támadóan léptek fel az őket földjeikről, vagy jószágaik mellől elriasztani akarók ellen.

Széltöréseket, felhagyott, érckereső bányagödröket, természetes barlangokat jelölt meg terveiben, oda összpontosította a figyelmet. irányította a fegyverbíró nemesek, jobbágyok csapatait. A kovácsok üllőin messzehangzó csengéssel készültek a nyilak, számszeríjak gyilokvesszőinek acélhegyei.

 

 

A közös veszedelem tompította a jobbágyok, szabadok, prediális nemesek között mindenkor meglévő ellentéteket.

Vajad terve még arra is kiterjedt, hogy a szomszédos Nógrád megye hadrafoghatói is készenlétben várják a megzavart, ezért ingerült veszélyes vadak felbukkanását.

Először is begyűjttette a ragadozók által megölt, állatok maradványait. Az erdőllők hosszú kötélen elvonszolták valamelyik elhagyatott – mégis a vadászok számára megközelíthető - vízmosás, üver közelébe. Itt a széljárást is figyelembe véve, megfigyelő helyeket: leseket alakíttatott ki.

Az így kimódolt dögtereket mind szűkebb területre szorították. Ugyanakkor maradjon nyitva menekülőút is a bundás nagyvadak számára az Ipoly északi kanyarulatának – ritkábban lakott - túlpartja felé.

 

*

Királyi vadászat

 

A felzúdulás híre elért Lajos király visegrádi udvaráig is.

A Visegrád, Esztergom közelsége miatt a Zólyom-erdő, akkoriban a Börzsöny is ide tartozott, a Duna túlparti Pilis mindenkor kedvenc pihenőhelyei vadászó helyei voltak a magyar királyoknak.

Nem véletlenül alapíttattak e rengetegekben az általa megtisztelt Remete Szent Pál tiszteletére létrejött pálosrendi kolostorok, egyházak. Itt a szomszédban Nosztra, és a tőle alig pár nyíllövésnyi Torony pálos monostorai a tanúi a király kegyének.

A rangjáról, vagyonáról lemondott, remeteséget, engesztelő bűnbánatot fogadott Özséb kanonok követőinek már épült rendháza, a feldúlt Zuvár köveiből.

A lovagkirály, és udvara is készült a nagyszerű vadászaton való részvételre. A hír csatlakozásra bírta az Ipolyon túli falvak urait is. Szó se volt már a kevésbé veszélyeztetett birtokos urainak vonakodásáról! Azon vetélkedtek, hogy melyikük adhasson több hajtót a nagy, királyi eseményre.

 

A Károly király uralma alatt megszokott biztonságban élve némileg elpuhult a lakosság. Most olyan igyekezettel készült az erdő veszedelmes lakói elleni harcra, hogy az már-már háborúra való készülődésnek volt nevezhető.

 

Igyekezni kellett a vadászat időpontjának egyeztetésével, körültekintő kitűzésével.

A medvék a szép számmal található, emberek által nehezen megközelíthető üverekben, meredek oldalú vízmosásokban szoktak meghúzódni. Ezek a helyek folyton változó képet mutattak. Elég egy szokatlanul heves vihar, nagyobb esővel járó zivatar, amikor kidől egy böhönc, amelynek kiszakadt gyökerei új, még a vadászok által sem ismert barlangot hoznak létre.

 

Lajos király meg is érkezett, megszállt a sebtében kényelmessé tett Damásd várában, és meglátogatta a négy évvel korábban alapított szomszédos Nosztrai pálos kolostor fehér barátait.

 

A nemesek haditanácsára fővadászait Horvát Novakot, és Bessenyő János10 küldte.

Eleinte a tekintély miatt bakafántoskodott kissé, de megismerve a szakszerű tervezetet, lenyugodott.

 

. .

A vadászatra végül is 1356. Szent Katalin napját követő nap (november 26.) került sor. Csípős, hideg volt. A Börzsöny járatlan rengetegei köddel köszöntötték a királyt. A többfelől terelő fegyveres pecérek úgy nyugtalanították, hogy a vadászat napján a király és kísérete a legkevésbé veszélyeztetve magukat közelíthessék meg. A medvék tartózkodási helyét már Vajad emberei hajnalban kinyomozták.

 

A lovagi eszményektől áthatott uralkodóra „vigyázni” igen nehéz feladat volt. Épp azokért a hőstettei miatt, melyek legendássá tették alakját. Már a múlt eseményei volt amikor talján földön nyílvessző fúródott Aversa váránál bal lábába, Canossa váránál maga is kötélhágcsón vett részt a várvívásban. Egy kővel eltalálták, és Ő a várárokba zuhant. Salerno ostroma idején a Sele (Siraló) folyó háborgó habjaiból maga mentette ki fuldokló katonáját.

- Megkötöztük uram! Jó helyen van a bősz anyamedve. Lódögöt tettünk ki az Ispán kút közelében. Sebet kapott előző nap, de sebe nem halálos.

- A bocsok egyikét ártalmatlanná tették az Orzsányi Bálint emberei. A harmadik elmenekült árkon-bokron túlra. - jelentették a pecérek.

A vadásszenvedélytől fűtött király megtalálta a medve sebágyát. A sarokba szorított nemes vad meglapult a közelítő vadászok előtt. Amikor Lajos király egészen közel ért hozzá, menekülés helyett rettenetes ordítással rátámadt. A király megelőzte kíséretét, és gerelyét döfte a rémesen vicsorgó medvébe. A sebzett vadnak volt ideje földre teperni támadóját, és mint utóbb kiderült huszonhárom sebet ejtett rajta. Lovászmestere, Besenyő János időben érkezett.

Kardjával támadt a dühöngő, sebzett állatra, és megölte. Egyben megmentve urának életét.

A hagyomány szerint Besenyő János hőstettének jutalmát a később oda érkezett Horvát Novák elorozta.

Nem először, és nem utoljára esett meg ez a történelem során...

 

Az esetet János minorita szerzetes vetette pergamenre:

Midőn az Úr ezerháromszáz ötvenharmadik évében Szent Katalin szűz napjára következő napon Lajos király Zólyomban vadászott, íme, az elnyúló havasokban egyszerre csak szemberohant vele egy súlyosan megsebzett medve. A király vadászgerelyével támadt rá, hogy vakmerően leterítse a medvét, mint ahogyan már megszokta, hogy így terítsen le és öljön meg medvéket. Ebben azonban a mostoha szerencse és saját ügyességébe vetett elbizakodottsága megakadályozta; a nekivadult medve leterítette a királyt, s a két lábán huszonhárom sebet ejtett. Ha az isten oda nem vezérli Bessenyő Jánost, a dühös vad medve megölte volna Lajos királyt. De ez a Bessenyő János jobban szerette a királyt, mint önmagát; életét kockáztatva közbelépett, szembeszállt a királyra támadó medvével, kardjával megölte, s így megmentette a királyt a halál torkából. Végül azonban e János mit sem kapott e tettéért, mert dühösen ármánykodtak ellene, különösen Horvát Novák. Pedig ez csak akkor érkezett oda, amikor János már megmentette a királyt, s megölte a medvét.”

 

A tragédiának indult vadászat így szerencsésnek mondható véget ért.

 

 

Elmátkásodás Ságon

 

Szent Márton fehér lovon érkezett abban az évben. Fehérbe öltözött a Börzsöny, de az Ipoly jege még nem állt be, úszkálhattak Mogd libái.

Desin már összeszedte bátorságát, és megmondta apjának – anyjának, hogy Szentővel szeretné összekötni életét.

 

A leány nagy pirulások közepette, dadogva elmondta anyjának a halászok látogatásának okát. Természetesen anyja – a pletykás falubeli öregasszonyoktól – már értesült a két fiatal érzelmeiről

Zuga nem örült igazán, de a cicáskodó fruska megpuhította. A leány anyja másként gondolkodott: még három, kisebb lány „van otthon”.

- Ma még előkés szoknyás kisjányok. Mire azok eladó sorba kerülnek, össze lehet gyűjteni nekik a hozományt! Ház, telek a „jánnyal nem jár!”-gondolkodott Náluk nem járta a „Igyekezz' jólyány, nő a másik utánad! „

- A fiúk miatt, ha házasulnak úgyis osztódik a jobbágy telek. Igaz, hogy a „gyütt” asszonnyal a férjhezmenetel munkáskéz is visszajő...- vont vállat

- Meg aztán szép ez leány! Jobb, ha a férje, napaasszonya ügyel fel rá! - legyintett a kérdésre.

 

Ugyanígy ment a töprengés a halász házánál.

 

A lánykérés időpontját a két fiatal keresztanyái hányták-vetették meg.

Mindkét részről „mennézték” a vő, és menyjelölt családját.

Vajad, és legényei se tudhattak volna meg többet róluk, mint amilyen mélyre ástak a mindkét családbéli vénasszonyok egymás népeiről.

A frigy a dolgok akkori rendje-módja szerint asszonyi kezekbe került. Márpedig ami a női közreműködéssel bonyolódik, abból vagy elmátkásodás lesz, vagy több nemzedékre kiható harag a két család között.

A két egymásba bódult fiatal szénája, eleinte nem állt valami jól.

Mogd, és fia az Esztergomi káptalan telkes jobbágya volt.

Zuga, és leánykája Orzsányi László úré.

A hűbérurak hozzájárulása is kellett a frigyhez. A nemesek földjeit jobbágyaik művelték. Az okosan gondolkodó földesurak igyekeztek – lehetőségeikhez mérten – kedvezni a munkáskezet jelentő jobbágyaikhoz. Létszámuk fontos volt a birtok művelése szempontjából. Ez igaz volt a prédium birtokok, és az egyházi uradalmak számára egyaránt. A jobbágyság ez időtájt megválaszthatta élőhelyét, ha a földesúr kegyetlenül bánt velük.

László úr jobbágyai elégedettek voltak sorsukkal. A pár évtizeddel korábbi – Csák Máté általi – dúlás során megölt, vagy elhajtott népség, és az erdőségekből előmerészkedő lakosok ekkorra felszaporodtak Károly király, és fia Lajos által megteremtett békés idő eredményeként.

Orzsányi László úr rábólintott Zuga lányának férjhez menetelére. Ígéretet tett arra, hogy a káptalannál támogatja szemrevaló szolgáló lányának, Szentőnek Desinnel való házasodását. Döntését talán befolyásolta udvarosának fülbe súgott észrevétele:

- Andorás úrfi nagyon – tágult szemekkel - nézi a jányt.

László úr nem akart bajt. Rászólt fiára, hogy ha forrna a vére, máshol hűtse le.

Egyben átgondolta, hogy idősebb fiának, Bálintnak - aki már megyei tisztségét betöltve Alsó Orzsányban él - felajánlja még életében, ottani birtokának gondjait, és tulajdonjogát. A halászati jog ott is az Esztergomi káptalané volt. A káptalan a helyreállított Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom papjainak javaslatára Desinnek házassága esetén egész jobbágytelket biztosít Orzsányban, az Orzsányi földesúr pedig Szentőnek szolgálójának nászajándéka -képpen építőanyagot, jószágot juttat életkezdésükhöz, otthonuk felépítéséhez.

 

*

 

 

A fiataloknak abban a korban, ha nem akartak bujkálni, nem volt könnyű dolguk együtt lenni.

A fiús apa felöltötte legjobb ruháját, 's Desinnel együtt felkeresték Zuga házát.

Kifelé jövet nem találták kitéve „szűrüket”.

Ezután már megtarthatták a kézfogót, és Ság Szent Márton egyházának atyái ki is hirdették a fiatalokat.

 

A tél mindkét háznál nagy készülődéssel telt.

Zugáék házánál az asszonynép százszor átvizsgálta a menyasszony kelengyéjét.

 

Mogd az erdőssel a tölgyesek fái felett tartott végtelennek tűnő szemlét.

Új bodonhajónak való, bárkának alkalmatos egészséges fatörzset válogatott fiának. Az esték a szövétnek fényében hálók, varsák, vejszék vesszőfalainak fonásával telt. 14

Vasárnap a templomba a vőlegény, és a menyasszony külön-külön saját családjával érkezett, de hazafelé a fiú elkísérhette aráját, és a szülők, háznép jelenlétében eltölthetett egy kis időt.

Nagy készülődés volt a fiatal pár leendő otthona környékén, Alsó Orzsányban is.

Valamilyen okból ez a környék nehezebben újult meg a Mátyus úr rokonsága által pogány módon elkövetett dúlás óta.

Sok volt a lakatlanná tett, kiégett ház a nemesek házainak során, és a jobbágyság falurészein is.

Nem volt nehéz Desin számára olyan romos házat találni, amely könnyebben kijavítható, a folyó kiöntéseitől kevéssé veszélyeztetett magaslaton áll, és mert új lakója halász: közel esik az Ipolyhoz.

Az építőanyag még a télen a telekre került. A pallér megesküdött az anyja életére, hogy Húsvét után a ház, és a belsőség – pince, istálló - újjáépítésével elkészül. Igaz a pallér anyja meghalt több mint húsz tavasszal korábban…

Mogdnak még arra is volt gondja, hogy kijelölje a később eladásra szánt halak számára szükséges kis tó helyét. Az Orzsányi patak torkolata előtti partos helyen ásták ki. Régi gyakorlat volt, hogy gazdag fogás idején a beszolgáltatandó halak egy részét tartalékolták „félretették” a szegényes zsákmányt adó hónapokra saját kis tavaikban. Így egyenlítették ki a jövedelmüket.

Desin munkáját apja területén fokozatosan átvette egyik öccse, míg Ő a jegyesség időszakában minden idejét új otthonuk elkészítésére, a hideg idő enyhülésekor pedig a pallér, és munkásainak legmélyebb bánatára az építkezés felügyeletére fordíthatta.

Mindig ott kotnyeleskedett a munkások között.

Észrevett minden hibát, még akkor is amikor nem volt mit…

A pallér rágta a bajuszát, a kőművesek halkan káromkodtak, de már csak azért is, hogy mihamar elkészüljenek, égett kezük alatt a munka.

 

Készen is lettek a mondott időre.

 

 

 

A várakozás hónapjaiban nem fogyott ki a nótája:

 

Hej rozmaring, rozmaring

Leszakadt rólam az ing

Van már nékem kedvesem

Ki meg varrja az ingem

 

Három bokor saláta,

Három kislány kapálta.

Nem kell nékem saláta,

Csak az, aki kapálta.

 

Három bokor ribizli,

Három kislány szemezi.

Nem kell nékem ribizli,

Csak az, aki szemezi!

 

Három véka kendermag,

Jaj de büszke legény vagy!

Mit ér a büszkeséged,

Ha nincs szép feleséged!

 

 

 

Húsvét után aztán a Sági templomban megvolt a fiatal párharmadik kihirdetése.

 

 

 

***

 

A jegyzeteket a kész munka függelékeként fogom csatolni.

BML

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap