A padlástapasztás

Steinné Gruber ..., k, 08/09/2011 - 05:18

 

 

 

 

Régen, a húszas években történt ez az eset.

Pócsmegyer egyik legmódosabb gazdájának felesége híres volt fösvénységéről. Egyszer a leányfalusi legények, szegények, megtudták, hogy ez a gazdasszony valakiket keres, akik agyaggal letapasztják az új háza padlását. Mivel a pénz mindig jól jön, és mindig kevés, hát áteveztek hozzá. Meg is egyeztek annak rendje és módja szerint az összegben és a határidőben, egy hét múlva húsvét, addigra kész legyen, volt a szigorú feltétel.

-Rendben, meg lesz, ne izguljon - mondták a legények. Leányfalun igen jó sárga agyagot is lehet talál­
ni, így aztán innen vitettek át két nagy szekér sárga földet az "új" házhoz.

Az újnak nevezett ház már két éve kész volt, de a gazdáék még mindig az öreg házban laktak, ami bizony igen siralmas állapotban volt már. A tető gerendáit már csak a pókhálók tartották össze!

- Hát maguk miért nem költöztek még át, Králi néni? - kérdezte Zsiga, a vállalkozó legény.

- Jó emmég nekünk, kíményi kő az újat, sok pízbe kerűt a'!

Viszont a füstölt kolbász, a szalonna, meg a sonkák, a tavalyi, az mind az új ház padlásán lógott, azért, mert ha netán összedől az öreg ház, nehogy kárba menjen. Hogy velük mi lenne, eszükbe se jutott. Nos, a legények, öten, nekikezdtek volna a munkának, csakhogy nem volt létra!

- Králi néni, hol a létra? - kérdezték.

- Há, annincs, elattam a szomszédnak tava, disznóölés után.

- Mi a nyűnek adta el, hát hogy másznak fel, ha kolbászt vagy szalonnát akarnak enni?

- No, még csak akkéne! Nem kő mindig annyi kóbászt ennyi.

- És ha az egerek már mind elhurcolták? Akkor mi van, Králi néni?
A rémület kiült Králi néni arcára.

- Jaj, Istenem, hozzák ma' gyorsan azt a létrát, no. Siessen ma' maga ördögfajzat!

Elkérték a létrát, nekitámasztották a padlásajtónak és az egyik legény mászott volna föl, csakhogy Králi néni félrelökte, és ő mászott föl elsőnek.

Ott lógott minden, ahogy fölaggatták. Az ehetetlenné aszalódott kolbász, a sárgára avasodott szalonna és a sonkamúmiák. De ez Králi nénit egy cseppet sem zavarta, könnyes szemmel számolta, hogy nincs e híja.

-Megvan! - És földöntúli mosoly jelent meg arcán, hányta magára a keresztet, pedig református volt. -
No, akkó' fogjanak hozzá, mer' semmi munkáé' nem fizetek!

Neki is veselkedtek rendesen, dolgoztak szinte megállás nélkül. Egyszerre kondult meg a déli harang és a fiúk gyomra.

- Fiúk, nem kéne valamit enni?

- Hát jó lenne, de mit? Még egy darab kenyerünk sincs.

- Te Zsiga, menjünk a Králi nénihez, biztos ad valamit, ha már itt gürcölünk.

így is tettek, ott tébláboltak az öreg ház ajtaja előtt. Egyszer csak előjött a gazdasszony.

- No, mia?

A legbátrabb legény, Zsiga, megszólalt:

- Dél van, Králi néni, ennénk valamit, de nem hoztunk semmit, gondoltuk majd magától kapunk
valamit, ad egy pár falatot nekünk.

- Jaj, édes gyerekeim, annék én, hogyne annék, csakhogy most íppen nincs peníszes eperbefőttem!

- Ó. de nagy kár! - mondta Zsiga - Pedig ilyen nehéz munkához már csak egy kis penészes eperbefőtt
adott volna erőt, igaz fiúk? Na, menjünk, folytassuk a sarazást, majd eszünk, ha kifizet bennünket.

A legények egymásra néztek, és egyet is gondoltak. Gyerünk a padlásra. Elindultak. Králi néni még utánuk szólt:

- Ha, azé, a kútbó húzhatnak vizet, ha ebéd után megszomjaztak, igyanak csak két bögrével is, ha kő!
A padlásra érve, leakasztottak egy-egy szál kolbászt, és elkezdték rágcsálni, közben azért tették a dolgukat.
Mire sötétedni kezdett, a padlástapasztás és a kolbász végére értek.

- Vénasszony, fizethetsz! - mondta Zsiga csak úgy maguknak, aztán mentek a bérükért, amiben meg­
egyeztek.

- No, jó van no, de előbb megnízem!

Nem volt rest, fölmászott. Bekukkantott a már homályos padlásba, de nem a sarazást nézte, hanem a kolbászt, csakhogy nem látta, fölmenni meg nem lehetett, mert az agyag még puha volt. Amikor visszafelé földet ért, azt mondta:

- Ha, jó meg csinyáták, majd ecce ígérek érte valamit, mer most nincs pízem, majd húsvét után gyűjenek
e érte, akkó maj eszámolunk!

- így is jó, Králi néném! Na fiúk, foglaljatok helyet itt az alig használt verandán, húsvétig már csak pár
nap, addig kitart a padláson lévő sonka meg a kolbász. Ha ennivalót nem is, de egy üres fazekat csak
tud adni a mi jó Králi nénénk, ugye? Majd mi megfőzzük benne a húsvéti sonkánkat, igaz, fiúk?
Ráérünk, húsvétig csak megpuhul!

A legények le is telepedtek, úgy tettek, mintha Králi néni ott sem lett volna. Nevetgéltek, mondták a szöveget, megszólalt az egyikük:

- Te Zsiga, nem vagy szomjas a kolbászra?

Az öregasszonyt mintha darázs csípte volna meg. Nem tudta, mitévő legyen, hebegett, habogott, hát akkor most mi legyen...

- Ha, máj hónap gyűjenek e, akkó lesz pízem.

- Hallottátok, fiúk? Holnap paprikás csirkét főz nekünk Králi néni.

- Akkor maradunk, egy tapodtat se sehova! - mondták kórusban.

Králi nénit jobban kiverte a rémület, mint árvíz idején, pedig az sem volt semmi!

- Na, egyen meg a fene benneteket (már tegezte őket, ez nem volt akkor szokás), ha ma így, akkó így!
Jó fertály óra múlva került elő, csupa pókháló volt a kendője és a köténye is.

- Zsiga, a fene a dogotokat, itt a píz, aztá ne lássalak itt benneteket. Még hogy húsvétig, még csak
akkéne nekem... Zabányi, mi?

Hát egy hideglelősnek nem reszket úgy a keze, mint Králi nénié, amikor átadta Zsigának a pénzt. A leányfalusi legények vígan eveztek át Pócsmegyerről. Kacagták Králi nénit, és sajnálták a kőművest, akinek két éve tartozott Králi néni a házépítés felével.

És Králi néni mondása is szállóige lett. Ha valakinek megcsináltak valamit, nevetve mondta: Majd egyszer ígérek érte valamit!"

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap   

 

 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap