Papp László Emléknap

Szerkesztő A, h, 10/15/2018 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

 

Papp László ökölvívó

(1926-2003)

 

Papp László 1926. március 25-én született Budapesten egy nem túl módos családban. Angyalföldi fiúként kezdetben a foci volt a kedvenc időtöltése a közeli grundokon, majd később az akkor még I. osztályú Elektromos FC egyesületében játszott. Édesapját – aki a boksz felé irányította figyelmét – korán elveszítette. A foci mellett ökölvívó levente sportkörbe járt. Az általános iskola elvégzése után az Optikai Műveknél dolgozott inasként. Az ökölvívó szakosztály megalakulása után, 1942-ben kezdett el edzésekre járni. Néhány "istenes" pofon után megszokta, majd megkedvelte a bokszot. Az edzéseken korán kitűnt kiváló reflexeivel és ütemérzékével. 19 évesen a Budapesti Vasutas SC boksz egyesületében öklözött.

 

Első amatőr mérkőzését beugróként vívta. Egy kitűnő csepeli fiú ellen lépett a szorítóba, és mindenki meglepetésére simán győzött. Négy nap múlva már a válogatott színeiben öklözött, s két menetben egy osztrák bokszolót küldött ötször a padlóra. A második világégést követően több súlycsoportban is kipróbálta erejét, mindig a csapat érdeke szerint választva. A kiváló képességű ifjú sportoló kezdeti sikerei ellenére is megmaradt egyszerű, puritán embernek, aki a magyar érdekeket mindig az egyéni érdekei elé helyezte. Megérezte a rátermettségében rejlő lehetőséget, fáradhatatlanul vetette bele magát az edzésekbe.

 

Az amatőr sikerek után magasabb szinten is nevet szerző "Papp Laci" életének első, igazán fontos állomása lett az 1948-as londoni olimpia. Ekkor már a neves Ádler Zsigmond volt az edzője. Az olimpián a magyar tehetség izgalmas küzdelmekben valamennyi ellenfelét legyőzte, így meg sem állt a bajnoki címig. Az újdonsült olimpiai bajnok a következő évben Európa és főiskolai világbajnok lett. Eredményeit nagy lelkesedéssel, rajongással fogadta az ország. Az 1952-es helsinki olimpia előtt az EB-n ismét "begyűjtött" egy aranyérmet, s az olimpián sem tudta megállítani senki. Megszerezte a második ötkarikás aranyat. Kisebb mélypont után készült harmadik olimpiájára, 1956-ban Melbourne-be.

 

Elődöntőbeli ellenfele, a lengyel Pietrzykowski fogalmazta meg legtalálóbban Papp Laci legyőzhetetlen öklét: "Papp minden bizonnyal a legjobb bokszoló azok közül, akiket valaha is láttam, és akikkel alkalmam volt az erőmet összemérni. Alacsony, izmos -, hódító kis fekete bajusszal, jellegzetesen magyaros jelenség. Azt hihetnénk, hogy alacsony termete bizonyos előnyt jelent ellenfeleinek. Papp azonban annyira ruganyos volt, reflexe olyan páratlanul gyors, hogy szinte láthatatlan fejmozdulattal is elkerülte az erős csapásokat. Eleinte úgy tűnt, hogy egész fedetlen, és bármikor eltalálható. Szó sincs róla. Pappot eltalálni nagy művészet volt. Ahogy most, bizonyos idő távlatából visszaemlékszem rá, meg kell állapítanom, hogy ő az az ökölvívó, akinek egyetlen hibája se volt, jobb és bal kezével egyaránt hihetetlenül erőseket ütött. Mindezt tetézte ütéseinek szokatlan gyorsasága. Azok, akik a magyar bajnok ellen valaha is a szorítóba léptek, egyöntetűen állítják, hogy nem is ököllel, hanem kalapáccsal üt. Ilyen ellenféllel szemben semmiféle előre kiagyalt taktika nem lehet sikeres. A küzdelem bármely pillanatban Papp ellenfelének kiszámolásával végződhet."

 

A döntőben az amerikai ellenfél sem állíthatott mást, így harmadszor avatták versenyzőnket olimpiai bajnokká. Papp Lászlóéhoz fogható teljesítményt eddig csak két versenyző ért el azóta az ötkarikás szorítóban (Stevenson és Savón kubai bokszolók). Rajongtak érte az emberek, már-már népmesei hősnek tartották, aki mindenkinek a példaképe, s akivel azonosulni lehet. Ő pedig a dicsőség csúcsán egyre nehezebb célokat tűzött ki magának, amelyek elérésével még magasabbra hághatott.

 

Melbourne után megkapta az engedélyt, hogy profi pályafutást kezdjen. A „hajnalok favágója” a profi évek alatt 27 meccset megnyert és csak kettő végződött döntetlenre. 1964-ben sérelmezte, hogy a VB címért nem verekedhetett, elvették tőle ezt a lehetőséget. A politika - azzal az indokkal, hogy a szocialista sporterkölccsel nem egyeztethető össze a professzionalizmus - megakadályozta élete álmát, amit szomorúan, de mégis méltósággal viselt. A lehetőség előtt visszavonták engedélyét, így nem hagyták, hogy a magyar boksz-sport királya fejére tegye a koronát.

 

Profi pályája után a Ferencvárosban és Honvédban edzősködött, majd a válogatott szövetségi kapitánya lett, ahol tanítványai is nagyszerű sikereket értek el. Tudása és tapasztalata átadásával sokat tett azért, hogy a magyar ökölvívás régi fényében tündököljön. Országjáró élménybeszámolóin egyedülálló módon fejezte ki magát, fellépéseit a közönség hatalmas tapsorkánja és nevetése kísérte.

 

Pályafutása során háromszor olimpiai bajnoki, négyszer Európa bajnoki és hétszer magyar bajnoki címet szerzett. Hetvenötödik születésnapja alkalmából beválasztották a Boksz Hírességei közé. Több állami kitüntetés, érdemrend és érdemkereszt tulajdonosa, Köztársasági Elnöki Aranyérmes és Miniszteri Díjas, továbbá számos településünk díszpolgára.

 

2003. október 16-án hosszú betegség (Parkinson-kór) után Budapesten hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található: 22-1-83/84. 2004. május 28-a óta a legnagyobb fedett sportlétesítményünk viseli Papp László nevét. Könyvet írt róla többek között Kő András: Papp Laci, valamint fia, ifj. Papp László: Édesapám, Papp Laci címmel, 1981-ben dokumentumfilm is készült életéről: Pofonok völgye, azaz Papp Lacit nem lehet legyőzni.

 

Papp László, a legendás magyar ökölvívó, nemzetünk büszkesége elsőként a világon, három olimpiai aranyérmet szerzett. (Példáját az óta is csak ketten tudták követni.) Az ökölvívás történtében nevét nemzetközi tisztelet övezi. Megmutatta a világnak, hogy tehetséggel, hittel és szorgalommal egy kis nemzet is felülkerekedhet a nagyokon.

 

 

Felber Zsolt

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap