Papp Vilmos: Két XX. századi „látóember”: Soos Géza és czegei Wass Albert 1/2

Szerkesztő B, cs, 08/25/2016 - 00:11

 

 

 

 

 

Mindketten a magyarság nagykövetei, napszámosai, útkészítői, istenemberei, és ezért a magyarság „látóemberei”. Egyszóval – a fogalom eredeti és nem elrontott nyugati értelmében: próféták. (Nyugaton jövendőmondónak tartják a prófétát. Keleten az a hiteles igazságkimondó, kinek szava – akár ígéretes, akár ítéletes – automatikusan megvalósul, mint az elejtett kő, mely földet ér.)
A kőbányai református egyházközség templomkertjében néhány lépésre egymástól található Soos Géza emlékhelye és czegei Wass Albert emléktáblája. Előbbi Kőbánya szülötte, 1912-ben, és az egyesült államokbeli Ligonier-ben porladozik. Utóbbi az erdélyi Mezőségen látta meg a napvilágot 1908-ban, és hamvai 1998 után a floridai Astorban, az erdélyi Marosvécsen és az Istenszékén egyesültek a kozmosszal. Két üstökös, aki 1948-ban rövid időre azonos pályára került. Előbbi tragikusan – rendeltetésszerűen – elhamvadt. Utóbbi még majd’ fél évszázadon át vitte a fényt. Mindkettejük – rövid, ill. hosszabb pályáját közös Uruk: Jézus Krisztus szavai határozták meg: „Ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” /Máté 24,35/
Akár Soos Géza programját vesszük: „Evangéliumot Magyarországnak!”, akár Wass Albert különböző variációkban elmondott jézusi parancsát olvassuk: „Az Úr erőt ad azoknak, akik őt keresik, s akik az Urat szeretik, azoknak semmi sem lehetetlen”, 1948 óta unisono hangzik: „Minden magyarnak tudnia kellene, hogy csak egyetlen út vezet haza. S ez a krisztusi szeretet és alázat útja.” (Wass Albert Soos Gézáról írt nekrológjából.)
Mind az 1953-as nekrológban, mind a negyven évvel később írt megemlékezésben (Bethlen Naptár, Ligonier 1993) majd’ tucatnyi alkalommal idézi fel a „Cédrusfát”, mely alatt átadta a „fáklyát” az egyik, s átvette a másik. E találkozó óta – mely az utolsó volt Astorban – már csak együtt emlegethető a magyarság két nagykövete.
Mint ahogy a tengerben már nem különíthető el a Duna és a Tisza vize – bár az egyik messze Németországból, a másik pedig a Kárpátok csúcsai közül indult világgá –, úgy Wass Albert életművét, emlékét sem lehet elkülöníteni Soos Gézáétól. A bibliai üzenet és élet az a közös nevező, mely minden hermeneutikai vizsgálódáson, stíluselemzésen, tartalmi megfontoláson túl Wass Albert életművét érthetővé teszi. S ha egyáltalán vannak véletlenek a történelemben, a Wass Albert centenáriumi év egybeesik a történelem során először világszerte meghirdetett „Biblia évé”-vel, Wass Albert bibliai hivatkozási színesítik és mélyítik üzenetét.
Az „író-nagykövet” életútját jól ismerjük. Bár vannak még tisztázásra szoruló részletek. „Ratosnya” sem egyszerű településnév. A „látóember” pontosítása is gazdagíthatná egy vonással az író lelki arcát…
Soos Géza neve azonban kevésbé ismert – jóformán alig ismert a magyarországi közvélemény előtt. Pedig szellemisége Wass Albert 1953 után írt műveiben él. (Meggyőződésem, hogy a szovjet titkos levéltárak több ismeretet tárolnak Soos Gézáról, mint 15 millió magyar emberfő együttvéve…) A magyar külügyminisztérium osztályvezetőjeként jelen volt a finn–szovjet háború sok háttéreseményében. Tudta a katyni erdő titkait. Elsőként került kezébe – magyar kézbe – az a hatalmas „Auschwitz jegyzőkönyv”, mely a haláltáborok borzalmairól számol be. Ő fordíttatta angolra, s juttatta illetékesek asztalára. S még nem is szóltunk a magyarországi Soli Deo Gloria református diákszövetségről, melynek 28 éves korára elnöke lett. Több tízezer diákot – zömmel egyetemi hallgatót – mozgósított országszerte. Wass Albert 1945 után a Szekuritáté űzött vadja. Soos Gézát pedig a szovjet titkosszolgálatok akarták likvidálni. (A likvidálására parancsot kapó ávós tiszt menekítette ki az országból – az egyébként diplomata útlevéllel rendelkezőt.)
Tehát Soos Géza 1912-ben született Budapest-Kőbányán (Négy évvel fiatalabb Wass Albertnél.) Édesapja kúriai bíró. Ő a helybeli Szent László Gimnázium végig kitűnő tanulója. Utóbb a Pázmány Péter Egyetem Jog- és Államtudományi karán lett „kormányzógyűrűs” doktor. Teleki Pál miniszterelnöki titkára. Annak halála után külügyminisztériumi osztályvezető. (Svájci, svéd és finn osztály!) Koszorus Ferenc ezredessel 1944 júniusában megakadályozta azt, hogy az Eichmann-kommandó elhurcolja a budapesti gettóban lakó 250 ezer zsidót. Az 1944-es németellenes ellenállási mozgalom egyik vezető személyisége. Frontokon át Moszkvába juttatta főnökét s annak társait fegyverletételi ajánlattal. Ő maga a pápai reptéren egy Berlinbe igyekvő német tábornok bemelegített repülőgépét – holland hadifogoly pilóta segítségével – ellopva az amerikai főhadiszállásra vitte Horthy Miklós kormányzó hasonló ajánlatát. Mindezt 32 éves koráig tette meg.
Mindez rövid életének „csak” egyik része. Saját véleménye szerint nem is a legjelentősebb. Erejét, tehetségét a magyar ifjúság formálására, a Trianon utáni félelmetes társadalmi gondok enyhítésére fordította. A fiatalon meghalt Töltéssy Zoltán által létrehozott Soli Deo Gloria diákszövetség volt munkásságának fő terepe. Működése kiterjedt az egész országra. Kollégiumokat létesített, konferenciákat szervezett, a diákság megannyi gondját vállalta fel. Amikor pl. Felvidék visszatért, Szilicéből kiindulva egy nyáron 17 diákkonferenciát tartott. Ő lett a nagy hírre jutott Balatonszárszó megalapítója és szervezője.
A kezdeti kis kőbányai csoport heti gyakorisággal látogatta a hírhedt Valéria- és Auguszta-telepeket. Előadásokat tartottak, segélyeket osztottak – amit előző héten saját kezűleg gyűjtöttek a városban… Céljuk a diákok Krisztus-követő hitének és felelősségének kialakítása, s ezáltal a kemény sorskérdések Krisztus-hit általi megoldása. Ennek „mellékterméke” a németellenes ellenállási mozgalom protestáns ága.
Eközben Wass Albert Erdélyben leromlott birtokot hozott rendbe – kenyeret adván sok embernek. Kós Károlytól tanult transzszilván gondolatokat fogalmazott. Baumgarten-díj, de mindenekfölött a marosvécsi írókör az Erdélyi Helikon barátsága ismerte el és segítette röptében. Jó lenne tudni, hogy a fiatal Soos Géza – ekkoriban már a Soli Deo Gloria főtitkára, majd elnöke és az ifjú gróf czegei Wass Albert ismerték-e egymást? Tudtak-e egymásról 1944 előtt? Feltételezhető, hogy ha nem is ismerték egymást, de hallottak egymásról. Mindenesetre amikor 1948-ban, s éppen Bajorországban – a háború utáni nagy zűrzavarban egy DP-táborban, vagy annak vonzáskörzetében találkoztak egymással, nem kellett egymásnak bemutatkozniuk. Mindkettő tudta a másikról, hogy kicsoda. Soos Géza éppen akkor végezte el rövid úton teológiai tanulmányait Genfben. – Addig is születésétől fogva az egyház „sűrűjében” élt. Ekkor kapott kinevezést az Egyházak Világtanácsától a németországi menekülttáborokban sínylődő magyar, s általában kelet-európai protestánsok gondozására. Egy gyors döntéssel maga mellé vette Wass Albertet „laikus” segédprédikátornak. Ezzel nemcsak elfoglaltságot és cél adott a hontalan írónak, de minden bizonnyal – bár szerény – de szükséges anyagi segítséggel is ellátta.
Ennek az együttműködésnek volt az első – látványos – gyümölcse a Chiemsee melletti Prienbeli „presbiteri konferencia”, mely bizonyosan jobban sikerült az 1943-as balatonszárszóinál. 1950. június 5-én száradt meg a tinta Soos Géza genfi diplomáján. Június 9–11. között volt Prienben a konferencia. Létrehozták a „Magyar Szellemi Munkaközösséget”, és megalapították az „Új Magyar Út” című folyóiratot. A munkaközösség elnöke: Wass Albert, ügyvezető alelnöke pedig dr. Soos Géza. Közös nevezőre tudta hozni a legkülönfélébb irányzatok képviselőit. Közös célt adott a Németországban kallódó, vívódó, holnapi virradásért küszködő magyar értelmiségieknek. „Prien szelleme” még évek múltán is dédelgetett eszme a magára maradt Wass Albertnak.
Mindkettejük írásaiban rövid utalásokat találunk egy kicsiny erdélyi helyre: Ratosnyára. Mellékes utalásokról van szó, melyek éppen ezért nem kaptak kellő figyelmet. Sem túlbecsülni, sem alábecsülni nem szabad ezeket. Az egyik „koronatanú” a hitves. Soos Gézáné Tüdős Ilona röviden megírja férje élettörténetét. (Mint Jézus Krisztus jó vitéze, 1989.) Ennek kilencedik oldalán írja, hogy 1940. október 12-én esküdtek meg a Budapest Kálvin téri templomban. Éjfélkor vonatra szálltak. „Első megállónk Kolozsvár volt, ahol egy felejthetetlen szép napot töltöttünk. Utána Ratosnya következett. [Pedig mi minden látványosság akad Kolozsvár és Ratosnya között! megj. P. V.] Itt Géza unokatestvére – a fűrésztelep egyik alkalmazottja – jó szállást biztosított számunkra. Ratosnya a Görgényi Havasokban /sic!/ van, a Maros-folyó partján, fenyőerdőkkel borított hegyek között. Sok szép séta és boldog órák emléke elevenedik meg bennem e név hallatára.”
Hat év múltán, 1945. augusztus 15-én – még mindig Itáliában! – Soos Géza levelet írt feleségének. „Délután kimentem a legnagyobb templomba a szabad ég alá, s csendben végiggondoltam az elmúlt 6 évet: Amsterdam (Ökumenikus világtalálkozó), Stuttgart [KIE-központ, melynek betiltására törekedett a Nemzeti Szocialista Párt. megj. P. V.] Königsee (Berchtesgaden mellett!) Goisern, – Ratosnya, stb., – Amsterdam, Stuttgart egyforma súllyal szerepel.”
A 83 éves Wass Albert viszont a Vankujok és bölcs oláhok című írásában (Magyar Pólus 104 ff, ill. a „Szent Korona” 1991. évfolyamában) így ír:
Ebben a mai fölfordult világban jól teszi az ember, ha időnként meg-megáll egy percre valahol egy erdő közepén, ahol a természet békés csöndjében Isten közelsége szinte kézzel fogható. A legalkalmasabb hely, amit ismerek erre a célra, sajnos messzire esik. Ott van a Maros fölső folyása mentén RATOSNYA fölött, ahol az Ilvali pláj beleszalad az Andrenyásza gerincébe, s széles legelő tisztást képez, melynek aljában, sziklakő alól a világmindenség legjobb, legtisztább és legszomjoltóbb forrás vize buzog elő ISTEN LÁBNYOMÁBÓL.”
Marzsinyán Péter hatszáz fejős juh gazdája bérelte a havasi legelőt… Ennek egyik fia: Jonei. Kolozsváron, majd Franciaországban tanított. Amikor Ceausescu megjelent az egyetemen öngyilkosságba kergetve Szabédi Lászlót, Jonei Margineanu visszament Franciaországba… itt írta meg Transylvania and the Hungarian-Rumanian Problem című írását. Magát büszkén vlahnak nevezi. Három hónap után nyomtalanul eltűnik… „Isten békességre teremtette az embert s nem háborúságra, s mindenkinek megadta a maga helyét, hogy éljen, s mit végezzen. Az Úr Isten tudja, mit csinál” – így az eltűnt tudós apja: Marzsinyán Péter juhászgazda. (Őt magát – mert az elhurcolt magyar lelkész védelmére kelt, agyonlőtték a román csendőrök.)
Ratosnya mindkettejük számára azonos és örök élményt jelentett. Vajon találkozott-e már itt az Új Magyar Út és a Magyar Szellemi Munkaközösség majdani két vezéregyénisége? A kérdés valószínűleg örökre megválaszolatlan marad. Mindenesetre az bizonyos, hogy a bajorországi egymásra találás nem előzmény nélküli. Prien és annak eredményei pedig minden bizonnyal a Ratosnya és a szomszédos Marosvécs, valamint a Soli Deo Gloria szellemiségének ötvöződéséből erednek.
S hogy ez pontosan mit jelent, annak megértésére még 1953 szeptemberéig várnunk kell. Soos Gézát ekkor éri a halálos autóbaleset. Wass Albert ekkor írja nekrológját az Új Magyar Út-ban. A közben eltelt négy év során sokszor találkozott a két diaszpórabeli „látóember”, „Isten embere”. A nekrológ voltaképpen utolsó találkozásukat örökíti meg. Sőt! – Sőt a stafétabot – vagy mondjuk inkább „fáklyaátvétel” körülményéről, s az azzal átvett felelősségvállalásáról tesz tanúságot. Ezt a nekrológot teljes terjedelmében leírjuk, mert minden bekezdése súlyos, de evangéliumi üzenet.
„Itt ülök a vén cédrusfa alatt, ahol utoljára beszélgettem Vele. Fülembe csengnek szavai, ahogy a hit meggyőző erejével mondta: »Minden magyarnak tudnia kellene, hogy csak egyetlen út vezet haza. S ez a krisztusi szeretet és alázat útja.« – [A minden mögött az amerikás magyarság egyes csoportjainak éles szembenállása érzékelhető. Ez a szembenállás nem kompromisszumok által hidalható át – hiszen a szembenállás okai továbbra is fennállanak, hanem egy új Út és egy új Cél felismerése által. S ez »a krisztusi szeretet és alázat útja«. Az is kiderül e bekezdésből, hogy a Cédrusfa alatt ülő két látóember nem amerikás életre rendezkedik be. Haza kell jutni! megj. P. V.]
Itt ülök a vén cédrusfa alatt, s előttem távirat hever. Aki ezeket a szavakat mondja, nincsen már közöttünk. Soos Géza a magyar lélek és a magyar szellem örökös futárja hősi halált halt azon a bizonyos országúton, melyen a magyar lélek és a magyar szellem ma hontalanul vándorolni kényszerül. Szolgálat közben érte a halál, mint a jó papot és a jó katonát. Mindig cselekvő életét rohantában állította meg Isten föl nem fogható akarata, útközben valahol két magyar ügy között. Mintha egy végsőkig feszített húr pattant volna el zengő jajszóval. Sikolt körülöttünk a fájó hontalanság, melynek ő volt az élő lelkiismerete, éber idegzete, meg nem rettenő akaratereje.” A Soos Géza halálával elárvult hontalan munkatárs még látja a cédrusfa alatt beszélgető kezében a „fáklyát”, s már nyúl érte. 35 évvel később – egy évvel saját távozta előtt – a ligonieri Bethlen Naptárban ismét emlékezik – ekkor még bővebben – s tulajdonképpen saját vállalásával számol el. Közben írások százaiban, de ezerszeres változatban ír arról, hogyan működött benne az „élő lelkiismeret”, az „éber idegzet” és a „rettentő akaraterő”. 1953-ban az addigi gróf czegei Wass Albert már „csak” czegei Wass Albert. A második megemlékezés írása idején pedig már czegei Wass Albert. [megj. P. V.]

 

 

Forrás: Polísz, 2009. 114. szám

 

Folytatjuk...

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap