Papp Vilmos: Két XX. századi „látóember”: Soos Géza és czegei Wass Albert 2/2

Szerkesztő B, cs, 08/25/2016 - 00:10

 

 

 

 

 

Folytatás...

„Elmehetsz testvér a kanadai őserdők favágói közé, New York kőrengetegébe, vagy a pennsylvaniai bányák fekete gyomrába, s megkérdezhetsz ezer és ezer munkába izzadó magyart: »Ki volt Soos Géza?« A felelet mindég ugyanaz lesz: »Ő volt a segítő kéz, a buzdító szó, a hitet sugárzó szív.« (Ettől fogva ez akar lenni Wass Albert is. S ezt érzi meg még ma is az a magyarországi és erdélyi olvasó, aki a kilencvenes évekig nem is hallotta egyik nevet sem. – Ámde tudta, érezte a mezőségi Lapohos András vagy Kövesdi Kiss Ferenc tanító úr…)
Ő volt a segítő kéz, mely kinyúlt a németországi DP-táborok háttérbe szorított nyomorultjai felé. Ő volt a buzdító szó, mely Krisztus nevével kereste föl a menekültek pinceodúit és új reménység melegét öntötte a lélek már-már kialvó mécsesébe. Ő volt a hitet sugárzó szív, mely végigbolyongta a fél világ országútjait, hogy minden kallódó magyarhoz elvihessen valamit abból a soha ki nem apadó erőtartalékból, mely egyedül a Szentlélek megszállottjainak tulajdona. S mindezeken túl Ő volt az egyetlen magyar, aki a bábeli fölfordulás fejvesztettségében Krisztusba fogódzva ki tudta mondani: csak az evangélium alapján, s a felekezeti civódások háttérbe szorításával összefogó szellemi erők képesek megmenteni a magyarságot egy távolabbi jövő számára.” – A fáklyaátadó Soos Gézáról szól, de már a fáklyát átvevő vall arról, hogy milyen lelkület nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki érdemeset és maradandót tudjon tenni népéért. Általában az írás vagy vallomás, vagy rejtőzés. Ez az a pillanat, ahol Wass Albert az őt mozgató erőről tesz vallomást.
Ő volt a Magyar Szellemi Munkaközösség, és Ő volt az Új Magyar Út, melynek magját ő vetette el Prienben szívós akarattal, hogy valamikor majd tizenkétmillió magyarnak aratása legyen. S Ő volt Amerika földjén az első magyar, aki egyetemi tanárkodása közben, feledhetetlen előadássorozataival bátran, százszázalékosan állást mert foglalni a magyar igazság mellett és a kommunizmus ellen még abban az időben, amikor »hivatalos körök« nem adták meg a szabadalmi jogot senkinek a tévedések beismeréséhez.”
Óriási fa dőlt ki, magyarok! Roppant hegy omlott: sziklaszirt. S itt tátong az ásító szakadék szélén a fekete kérdés mi lesz ezután? Ki nyújt baráti kezet az országút porában fáradtan roskadónak? Ki tölti meg új hit olajával a lelkek pislákoló mécseseit? Elvakult vitatkozóknak ki beszél Krisztusról ezután?” E drámai vagy eposzi kérdések szinte Berzsenyi Dánielt idézik. Bibliát kezében tartó embernek Ézsaiás próféta elhivatási látomását /6. rész/ juttatják eszébe. Ott, akkor Isten kérdez: Kit küldjek el? Ki megyen el nékünk? /Károli/ a próféta – a látó – így válaszol: „Küldj el engem!” Ézsaiás, Berzsenyi, Wass Albert átveszi a fáklyát.
„Itt ülök a vén cédrusfa alatt, ahol utoljára beszéltem vele, s fülembe csengenek szavai: »Minden magyarnak tudnia kellene, hogy csak egyetlen út vezet haza. A krisztusi szeretet és alázat útja.«”
Magyarok szerte a világban: ha csak egy morzsányit is meg akartok hálálni abból, amit értetek tett, kövessétek az utat, amit megjelölt!” Magyar emberről sok szépet, jó, fontosak mondtak már a történelem során – holta után… Wass Albert számára viszont még Soos Géza életében abszolút imperatívusz volt az ő példája. A fáklyát átvette, a lángot őrizte – egyedül. S ezután még 45 éven át volt az egyedüli „összmagyar”. A lánggal a Soos Gézát éltető, lobogtató Lelket is átvette.
Mi forrasztja egybe Soos Gézát és Wass Albertet? A bibliai lineáris-teleologikus élet- és történelemszemlélet. E fogalom félévszázad materialista oktatása nyomán feledésbe ment. A megkérdezettek legtöbbje a „techniká”-val, jobb esetben a teológiával hozta összefüggésbe. A materialista oktatás a kauzalitást erőltette. Minden azért van, mert oka van. Ez kétségtelen. Tagadhatatlan, hogy az ásó azért van, mert valaki elkészítette. Ámde az csak féligazság. Ugyanis az ásó azért van, hogy kertet lehessen ásni. Az élet nem azért van, mert elődök utódokat hoztak létre, hanem azért, hogy az élet által valami történjék e világon… – Az ember nem azért van, mert könnyelmű szülei nem használtak fogamzásgátlót. Minden embernek kijelölt helye van a kozmoszban! Van küldetése azon a talpalatnyi földön, ahol él: akár Erdélyben, akár Magyarországon, akár Amerikában.
A materializmus az ún. cirkuláris életvitelt eredményezi. Reggeli, ebéd, vacsora. Közben egy kis munka, hogy másnap újra legyen reggeli, ebéd, vacsora. Vajjon az ember csak azért születik, hogy fogyjon a levegő, víz, kolbász és a sör? A bibliai teleologikus élet- és történelemszemlélet mindennek és mindenkinek határozott célt jelöl ki. Telosz ennyit jelent: cél. A búzamagból búza lesz. Az ember küldetést kapott. Még az ásót is rendeltetésszerűen kell használni. Kivétel nélkül minden ember kapott küldetést. Teljesítésével el kell számolni. Lehet, hogy pillanatnyilag nem érti küldetésének értelmét, de teljesítenie kell. Egyszer majd megérti.
A materialista-cirkuláris életszemlélet eklatáns példája a megkergült kutya, aki farkát kergeti, majd elfáradva elfekszik. Sehova nem jutott. A teleologikus-lineáris életszemlélet a célba találó nyílvesszőhöz hasonlítható. Megjár egy pályát, melyre a vadász lőtte ki. A küldetésteljesítéshez szükséges energiát Jézus Krisztus evangéliuma megfogalmazásában Wass Albert is, Soos Géza is a kinek-kinek adatott „mustármagnyi”, de hegyeket is mozgató hitben jelöli meg. Ezért volt képes mindkettő – de a történelem sok igazán nagy személyisége is – emberi lehetőségeket meghaladó teljesítményekre.
Honnan ered a teleologikus, lineáris szemlélet? Az emberiség először és egyes egyedül a Bibliából ismerhette meg. S mivel a Deuteronomium könyve (Mózes V. könyve) fejtette ki legbővebben, deuteronomista történelemszemléletnek is nevezik. Klasszikus helye viszont a Jelenések könyvének 2,10 verse: „Légy hív mindhalálig, s néked adom az Élet koronáját.”
Hogyan ismerkedett meg ezzel akár Soos Géza, akár Wass Albert? Soos Gézáról tudjuk, hogy édesanyja a legkisebb gyermekkortól kezdve naponként olvasott gyermekének a Bibliából. Wass Albert nemcsak családi hagyományból, de a kolozsvári református kollégium légkörében szívta magába. A nagy református kollégiumok (Sárospatak 1531, Debrecen 1532, Pápa 1532, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nagyenyed) – láthatjuk, hogy többségüket milyen súlyos időkben alapították! – nevelték a több százezernyi ifjút küldetéses életre. Magyarországon évszázadokon át minden protestáns ifjú a teleologikus élet- és történelemszemléletet szívta magába. Még Illyés Gyula is! „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal / Kellene: honnan jössz –, azzal, ecsém: hova mész!” (Egy népfinak, a »Puszták népe« szerzőjének.)
Kölcsey
magánimádsága a Himnusz is ezt sugározza. Ady Endre életműve pedig kiemelkedő példája ezen életszemléletnek. „Uram te voltál az elindítóm, kell, hogy Te légy utamnak vége!” Kossuth Lajos, Wesselényi, Pálóczi Horváth Ádám, Zrínyi Miklós, s velük együtt egy ország ezzel élt, halt. Ámde azt a történelmi pillanatot lett volna jó megörökíteni, amikor valahol a Kaukázus és a Krím között hitvalló karaiták kezünkbe adták a Deuteronomium egy tekercsét. „Az egymás szeretetének törvényét, a mennybéli angyal titkát nem páncélos német lovagoktól, görög és talián papoktól tanultuk volt, hanem még Úr városából hoztuk azt magunkkal” – mondhatnánk Wass Alberttal. (Karácsonyi üzenet)
A könyvnyomtatás korában elsőnek Farkas András 1538-ban von párhuzamot Izráel és a magyarság küldetése között. 1541-ben pedig már a „homo trilinguis” Sylvester János sárvári Újtestamentomának előszavában (az első magyar mértékes vers!) így hirdeti a bibliai történelem és életszemléletet: „Próféták által szólt righen néked az Isten, az kit igirt íme vigre megadta Fiát. Buzgó lilekvel szól most is niked ez által, hitre hív mind, hogy senki ne mentse magát…” Ezt visszhangozza az első magyar világkrónika: Bencédi Székely István műve, Károli Gáspár nagy ívű történelemfilozófiája: „Két könyv…” Misztótfalusi Kis Miklós (valamennyi erdélyifi!) Velük együtt egyszerű – török, tatár, Basta-seregek által lemészárolt – jobbágytömegek.
Wass Albert: „A kolozsvári református kollégium nagyon szépen megtanított minket magyarnak lenni… hősi életet kell éljél, s nem szabad meghalnod…” (in: Magyar Pólus 354)
Wass Albert: San Franciscó-i beszéd: „… Kedves honfitársaim egyvalami van, amit mi, magyarok nagyon szívesen elhagyunk, s az pedig az, hogy mi nem ok és cél nélkül vagyunk itt Amerika földjén. Mert ha ok és cél nélkül lennénk itt, nem lenne érdemes szenvedni a honvágytól, akkor nem lett volna érdemes végigmenni azon, amin végigmentünk, akkor nem lett volna érdemes mindaz, amit a lélekben és szívben szenvedtünk. Amikor, akár bevallottuk hangosan, akár nem, tudtuk, hogy örökre elszakadunk attól a földtől, amely a miénk volt, amely hazánk, ahol születtünk, s mely nélkül az életet el se tudtuk volna képzelni. Mikor egyszerűbb lett volna puskával a kezünkben meghalni a Kárpátok gerincén, de az, hogy itt vagyunk, én rendületlenül és töretlenül hiszem, hogy ez isteni rendelés. Hogy mi, magyarok elmondhatjuk ugyanolyan büszkeséggel, amit hajdanában a zsidók, hogy az Úr választott népe vagyunk.
Hogy az Úr küldött minket ide, erre a földre, hogy nemzetünket szolgálva, nemzetünket itt szolgálva naggyá és boldoggá tegyük a jövendő magyar nemzedéket. Ez a mi feladatunk.
Nem győzőm eleget hangoztatni honfitársaim, hogy minden magyar, aki idegen földön él, nagyköveti minőségben jár azon a földön… Hölgyeim és Uraim, rettenetes, súlyos felelősség terhel minket
…”
Wass Albert és Soos Géza életszemléletének és programjának közös nevezője a hitnek és a hitvallásnak az a fajtája, amit egyrészt Jézus Krisztus hegyi beszéde, másrészt Jézus testvérének, Jakab apostolnak a bibliai levele képvisel. A szolidaritásban, a tettekben, az önzetlen segítségnyújtásban megvalósuló hit. A keresztény hitről tudni kell azt, hogy az életforma és nem – XX. századi értelemben vett – filozófia. (A marxizmus filozófiának akarta magát elismertetni…) A keresztyén hit – melyet Soos Géza és Wass Albert képviselt – nem is „vallás” a szó feuerbachi és általában materialista értelmében. Ugyanúgy, mint ahogy nem művelhet pszichológiát a lélektagadó materializmus, melyet a szocialista tábor egyetemein tanítottak.
A „hegyi beszéd” a teljes Biblia üzenetét sűríti: „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből és szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Tudnunk kell, hogy a »szeretet« nemcsak az ókori Keleten nem pszichológiai kategória, hanem jogi – mégpedig családjogi kategória!) A bibliai keresztyénség szolidaritást hoz létre. Igazi szolidaritás viszont csak a hit alapján jöhet létre.
Mindig voltak, akik szó szerint és következetesen vallották és vállalták Jézus „hegyi beszédének” – voltaképpen a teljes evangéliumnak az üzenetét. Valamennyien provokálták a világot, és szinte önmaguk ellen mozgósították az emberellenes materialista erőket. Így pl. Tolsztoj – aki „kigyógyult” a grófságból – ilyen hitvalló. Birtokait felosztaná, jobbágyfelszabadítást hirdet – ámde elmebetegnek nyilvánítják, sőt kiközösítik a hivatalos orthodox egyházból… Gandhit aki –saját szavai szerint – keresztyénné lenne Jézus tanítása nyomán, ha találna egy „24 órás” keresztyént, agyonlövik. Martin Luther King baptista lelkész, az amerikai néger polgárjogi mozgalom vezéralakja. – Agyonlövik. Albert Schweitzer ragyogó karriert hagy maga mögött azért, hogy Gabonban – Magyarországnyi területen – egyetlen orvosként szolgáljon az őserdőben. A „művelt, keresztyén Európa” még onnan is elhurcolja és internálja. Bár a „nagy Doktor” életművét Nobel-díjjal honorálja, ezzel inkább feledtetni akarja a korábban történteket – és elmulasztottakat. Ezek sorába – de erdélyi és magyar változatban – illeszkedik Soos Géza és Wass Albert együttes küldetése –, akiket viszont feledésre ítéltek…
Wass Albert hitvallása hosszú élete során különböző színezetű. Tudvalevő, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület szervezetében – nemcsak hitvalló, de magyarságmegtartó erőhatalom – a legmagasabb tisztséggel „terhelik meg”. A Bánffy nagyapa halála után őreá helyezik a főkurátori tisztet. (Ezt viselték a Wesselényi-család tagjai, a Telekiek, a Bethlenek, Bánffyak stb). Ebben az időben a családi otthonban és az iskolai – kollégiumi hittanoktatásban és életben mélyen megmártózik a református tradíciókban. Korai írásaiban azonban „csak” az átlagos református kegyesség jelentkezik. (Ebbe a transzszilván gondolat is beletartozik!) Az erdélyi református hivatalosságot azonban éppen ez időben egy átlagon felüli – nagy-román körökben is korán felismert – magyarság iránti felelősség hatja át. Mind az egyház életének legfelső szintjén, mind a legkisebb szórványközösségben a református vallás = magyar vallás. (Felújult Csanádi Imre megfogalmazásában a hajdani program: „Megtartódat benne becsüld magyarság, ország lappangott itt, mikor nem vala ország…”Egy hajdani templomra, 1965.) Trianon után óriási hangsúlyt kapott e gondolat.
Ugyanekkor Soos Géza mind a család, mind az eklézsia részéről óriási kegyességi hatások alatt fejlődhetett. Lelkész szeretett volna lenni. (Ámde éppen a kor nagy szellemi tekintélye – Erdély szülötte – Ravasz László püspök beszéli le e szándékáról mondván, hogy politikusként többet tehet népéért, mint lelkészként.)
Jellemző, amit Wass Albert ír a Szamosvidék 1942. május 14-i számában Kovács Gábor nyugalomba vonult szentmargitai lelkészről: „Tisztelgés a szolgálat előtt” az írás címe. „Ez az írás azért született, hogy tisztelgés legyen a nemzet kis őrállóinak szolgálata előtt és egyúttal buzdítás és bátorítás.” Ugyanis a millennium évében – lelkészszolgálata kezdetén – Szentmargitán alig tudtak már magyarul. 45 év után mindenki, mindenhol magyarul beszélt.
Wass Albert életében – Soos Gézával való találkozást követően – eljött a mélyebb bibliaismeret korszaka. Hogy milyen mélységig ismerte Bibliáját, azt elszórt idézetekből, ill. biblikus gondolatok szabad utánfogalmazásából – következtethetjük. Ezeket nemcsak karácsonyi üzeneteiből ismerhetjük. Regényeinek szkopusza biblikus. Direkt hitvallásai a Kanadai MagyarságMagyar Szemmel” rovatában jelennek meg. „A mi egységünk az Úr Istenben van”, „A krisztusi tan márványalapzatára kell felépülnie az új világrendnek”. Sok ehhez hasonlót lehetne idézni. (Bár, mint „művelt” európai, mondhatná: a hit, a vallás magánügy, nem kell erről beszélni… Ő azonban a legfontosabb közügynek tekinti a hitvallást…) Szeleczky Zitának pedig így ír: „…Akik azonban bíznak az Úrban, azoknak előbb-utóbb minden javukra válik, s akik Istennel vannak, azok nincsenek egyedül. – „Az Úr velünk van, nem csüggedhetünk.”
Hitének van egy harmadik rétege is. Ez a „látóemberek” ősi tudásából ered. (Erdélyben ma is létezik e három réteg: 1. A történelmi egyházak tanrendszere és élete, 2. A keleti orthodoxia hatása alatt álló „népi vallásosság”, 3. A „látóemberek” tudása, hatása, közössége. Ez utóbbiról a történelmi egyházak szinte nem is tudnak.) Ezekkel közvetlenül is, közvetve is találkozott Wass Albert. Ámde ő pontosít és korrigál. Szinte pengeélen járva egyensúlyoz. Így sem panteistává, sem szinkretistává nem válik.
Készülő „Hagyaték”-a kapcsán 1985 áprilisában, májusában egy bizonyos Katalinnak így ír: „Ősi magyarok Istentudásáról szól, aminek nyomai ma is megvannak még a székely hegyekben és egy szép nap újra fölemeli ez a tudás az eltévedt magyart illő helyére.” – Másik levelében még tovább pontosít: „Könyvemben a »hagyaték« azonban nem a nagyon is régi »fehér mén« áldozása, amiről görög krónikások írtak a Krisztus előtti második században, hanem a magyar ős-keresztyénség, amit az egyik tanítvány vitt el közéjük a Krisztus utáni első század közepén a Bajkál-tó melletti őshazába. Ez az őskeresztyén hit kimondottan Jézus tanításán alapul és nem az egyházi hatalom kiépítésében élte ki magát, hanem a gyógyításban és »csodatevésben«, aminek gyökere a mustármag tanában lelhető meg (ha csak annyi hitetek van, mint a mustár magja – minden magvak között a legapróbb – hegyeket mozdíthattok meg vele), valamint abban a mondásában Jézusnak, hogy „Amit én cselekszem, ti is megcselekedhetitek, sőt nagyobb dolgokat is ezeknél… mert amit én teszek, azt nem a magam erejéből teszem, hanem az Atya végzi általam mindezeket… aki nektek is teremtő atyátok.”
Ezekkel – s más hasonló gondolatokkal – elhatárolja magát pl. a Zajti Ferenc-féle és más fantazmagóriáktól, melyekkel párszi herceggé akarták átformálni az izráeli Jézust. A húszas években nem játszi öncélúsággal akarták „zsidótalanítani” Jézus személyében a keresztyénséget. Ekkor már kavarogtak a hitlerista fajvédő gondolatok. (Ne feledjük, hogy a nemzetiszocialista „Bibliá”-ból száműzték az Ószövetséget, valamint az Újszövetségből az ószövetségi idézeteket. Egyfajta neo-markionita „Bibliát” hoztak létre Németországban.)
Wass Albert említett leveleiben nemcsak pontosítja szellemi helyét minden lehetséges félreértéssel szemben, de kifejezetten megcáfolja azokat a mai „írástudókat”, akik Wass Albert írásaiban „antiszemita” elemeket vélnek felfedezni. Azzal, hogy Wass Albert a teleologikus-lineáris bibliai történelemszemléletet vallja, a teljes Szentírás” alapján áll, és semmiféle átértelmezést vagy aktualizálást nem tűr el.
Az elöljáróban idézett gondolata „Isten közelségéről” a bibliai 73. zsoltárból vett idézet. Ez a zsoltár sokféle próbatételen és csalódáson átment ember imája. Ennek summája a 28. vers: „Isten közelsége oly igen jó nekem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessen minden Te – Isten a megszólított! – cselekedetedet.”
Ezen az úton haladt együtt Soos Géza és Wass Albert. S együttesen erre az útra hívták egész népüket.

 

 

Forrás: Polísz, 2009. 114. szám
 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap