Parizer álma ( Harmadik blues)

Orosz T Csaba, v, 04/07/2019 - 00:04

 

Kis idővel Galamb halála és a szétvert Vekeri tavi koncert után pár nappal új tagja lett az együttesnek..

 

 

Szokás szerint a debreceni Irodalmi Múzeum melletti rönkvár tetején ült Satya és Matyit várta amikor a lába alatt keserves nyávogást hallott. Lenézett és a földhányás alsó szintjén egy girhes fekete macskát látott. Őt nézte és vernyogott. Satya letette a kezében tartott üveg sört és lapátkezével belekotort a csíkos tarisznyája legaljába. Kiemelt egy gyűrött zsírpapírt. A papírban tíz deka parizer volt. Satya tegnapi tízóraija. Már feketedett a szélén , de a közepe még jó volt.

 

- Cicc! – szólt Satya medvehangján és a macska ész nélkül rohant a lehajló fiúhoz.

 

- Gyere Te rohadt dög! .- mondta a nagydarab fiú és leült a macska mellé a földre. Leszedegette a párizsi fekete széleit és a szebb darabokat a macska elé tette. Az dorombolva falta a hirtelen jött csemegét. Pillanatok alatt végzett a kevés étellel, majd egy mozdulattal a fiú ölében termett, elfészkelte magát és aludt. Satya elérzékenyülve simogatta az alvó jószágot és egy kézzel rágyújtott Úgy nyúlt a földre tett söréért, hogy fel ne ébressze a cicát.

 

Ekkor beszélgetést hallott a rönkvár mellől. Matyi volt az.

 

- Látod István ez a nagydarab söröshordó még nincs itt. Biztosan a Fácánban gurítja le az ösztöndíját.

 

- Ha megígérte itt lesz! – válaszolta halkan a nyugodt zenekarvezető. – Biztos elhúzódott az edzés! Vagy Illyés kartárs, nem engedte el a gyakorlatról – tette hozzá röhögve. Így utalt Satya főnökére aki a gyakorlati oktatásban a fiú boltjának vezetője volt. Keribe járt! István gimnazista lévén nem járt gyakorlati oktatásra és mindig heccelte a tagbaszakadt basszusgitárost. Ekkor síri hang hallatszott a rönkvár beljeséből.

 

- - Amiért nem látszom még itt vagyok kis hülye! – dörmögte Satya halkan, majd hozzátette – Halkan gyertek, mert Parizer felébred.

 

- Ez már teljesen kész! – nézett Matyi Istvánra vigyorogva. István vállat vont majd elindult felfelé. Amikor a két fiú felért nem hittek a szemüknek. Az érzéketlen nagydarab Satya egy fekete macskával az ölében üldögélt és éppen egy üveg sör utolsó kortyait itta.

 

- Huhh, nem kicsit volt erős a pálinka amit anyámtól loptam reggel! - mondta Matyi a szemét törölgetve – vagy te is azt látod István? – István felnevetett és leült Satya mellé. Gyakorlott mozdulattal kivette az alvó macskát a fiú öléből és átnézte.

 

- Fiú, úgy három éves, egészséges csak alultáplált! – jelentette ki szakértően. A másik kettő tudta, hogy Istvánt felvették az Állatorvosi egyetemre, amit a tanulmányi eredménye és az állatokhoz való vonzódása is indokolt. Ezért szerette Matyit is.

 

- Na, add vissza szegényt, álmos! – mondta Satya nyűgös hangon. A macskát visszatette az ölébe és úgy nézett a társaira.

 

- Megvan a lóvé? – kérdezte István. Satya ösztöndíjáról volt szó. Már nem sok hiányzott a szétvert mélynyomó láda javítására szánt pénzből.

 

- Megvan, de most nyúlok a zsebembe had aludjon Parizer! Addig Matyika húzzál el pár sörért!

 

- Persze egy macska álma fontosabb mint a próba vagy az új erősítő! Mindig én rohanjak sörért!

 

- Még szép! – vigyorgott Satya – mindig a kopaszok mennek, vagy nem tetszik? Különben is ő a zenekar macskája és kész! Mint Hobóéknak a kopasz kutya.

 

Matyi nem szólt, elment sörért. Hamarosan meglett az új mélynyomó láda is aminek nem csak a fiúk hanem Parizer a rockmacska is nagyon örült. Első perctől kezdve ott aludt a mélyládában, bármilyen hangosan bömbölt is. Ebből is látszott, hogy kicsit vak, kicsit süket és nem kicsit hülye volt szegény. A próbaterembe járó zenészek, műszakiak, rajongók ezután minden alkalommal hoztak a macskának némi parizert, egyebet amitől a jószág csakhamar dagadtra hízott. Néha Eszter hazavitte egy hétvégére, mert kertes házban laktak. Egyébkéntott lakott a próbateremben. Vagy a mélynyomóban ha be volt kapcsolva és meleg volt vagy a nehéz vasajtó mögötti fűtéscsövön aludt. Imádta a sört. Ha kiömlött valahol vagy felborult egy üveg, akkor a macska boszorkányos gyorsasággal ott termett és vadul lefetyelni kezdett. Egyébként semmi nem tudta mozgásra késztetni. Satya egyszer látta, hogy egy háziegér ott tisztálkodott a csövön a nyitott szemű macska előtt. Az meg sem moccant. Kiveszett belőle a vadászösztön. Elitta! Egy szegedi koncerten a kempingben egy baráti együttes gitárosa megitatott a macskával három üveg sört amíg a zenekar távol volt. Mire Satyáék hazajöttek a macska úgy horkolt mint egy fűrészgép és úgy kellett betenni a kis turnébuszba. Parizer jobb híján folyton aludt. Ez lett a veszte is. Átaludta magát az égi rock színpadra. Úgy történt, hogy a macska elaludt szokott helyén a fűtéscsövön az ajtó mögött. De már olyan dagadt volt, hogy lelógott a csőről és az ajtó folyton eltalálta ezért egy gumilapot tettek a fiúk a nehéz légóajtó és a fal közé, hogy el ne érje a macskát ha kicsapódik az ajtó. Ez a lap a jövés menés közben elcsúszott és amikor a piás Gargya ikrek berúgták az ajtót a macska kilehelte a lelkét. Egy éven belül a zenekar második hősi halottja és a fiúk szívének egy újabb törése volt. Hamarosan megszületett a Fekete Macska blues is. A fiúk egy óriási happening keretében a nagyerdőn a hármas szalonnasütő közelében temették el. Satya még sokáig dúdolta szomorúan a Fekete macska blues utolsó sorát amikor a többiek már régen sütögették a szalonnát.

 

- Mikor a bíbor színű éjben harci dallam harsan, felhangzik a macska puha lépte halkan…

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap