Például a számok!

Czakó Gábor, v, 03/31/2019 - 00:08

 

 

 

 

Állatkutatók már elég régen megállapították, hogy az oroszlánok, némely főemlősök, a hiénák, delfinek és más állatok bírnak bizonyos számfogalmakkal. Abban bizonyosak lehetünk, hogy a számokban csak mennyiséget látnak, egyebet nem. Ma már mi, emberek is, de hajdan nem így volt.

*

A mezopotámiai zikkuratok, az egyiptomi és azték piramisok építése, a hadszervezés, a csillagok megfigyelése, az államélet, a ház- és jurtakészítés stb. nyilván lehetetlen lett volna matematikai tudás nélkül. Talán nem tévedünk, ha úgy véljük, hogy a számtudomány mintegy összefoglalta mindezeket, ezért roppant megbecsülésnek örvendett. Ámde a Kr. e. VI. sz. előtti matek ennél sokkal több volt! Vágjunk a közepébe!

Kezdjük ott, hogy az őskori[1] kultúrák fölfogása szerint a lét alapja a szám. Amit látunk, s úgymond tapasztalunk, az csak a látszatok üres ködvihara. Mögötte feszül a számok rendje, a világ tényleges összefüggéshálója, helyesebben tartószerkezete. Vagy, ami majdnem ugyanaz: a zenéé! Erről hosszabb tanulmány olvasható a Beavatás a magyar észjárásba[2], c. könyvemben. Itt tehát csak összefoglalom elődeink számfölfogását, miszerint a szám nem egyszerűen mennyiség, hanem „mennyiségszerű minőség.” Alapvetően négy szám létezik: 1, 2, 3, 4, az összes többi ezek műveleti eredménye. A műveletekbe a számok a mennyiségi értékük mellett a minőségük szerinti tulajdonságukat is beleviszik. Ennélfogva az eredmény(ek) újabb minőség(eket) hoznak létre.

A dolog a léttel kezdődik: aminek van száma, az létezik, aminek nincs száma, az nem létezik. Az itt nagy vonalakban vázolt fölfogást Püthagorasz (Kr. e. 570 körül-Kr. e. 495)  Egyiptomban és esetleg az akkor Mezopotámiát/Babilont is magába foglaló Perzsa Birodalomban tanulta. Onnan hozta Európába, és titkos tudományként tanította, ami azt a sejtést igazolja, hogy ott, ahol tanulta, már ott sem volt népi tudás, hanem csak egy kiváltságos, papi, vagy mai szóval értelmiségi réteg kincse.

*

A mai emberek jó része fensőbbségesen legyint a történelmi eseményekre, följegyzésekre és gondolatokra, miközben esküszik arra, amit a tévében meg a moziban mutatnak neki az aztán kőkemény tényvalóság. Olyannyira, hogy pl. a Trónok harca c. régies díszletek közt előadott tévés ujjszopadékot tantárggyá emelte egy amerikai egyetem… Hamarosan prof. dr. Gonosz Boszorkány tanítja majd a kémiát, Hétfejű Sárkány pedig a hőtant.

*

A föntebb említett számbölcselet elterjedt Afrikától Kínáig az ókor művelt világában. Őseink is megismerkedtek vele, ám, hogy mikor és hol, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy ez a fölfogás a gondolkodás, legkivált pedig a nyelv legapróbb elemeit, eresztékeit is átitatta. Az valószínű, hogy ez nem az Urál vidékén történt, ahol – állítólag – nem maradt nyoma a későbbi finnugor népek kultúrájában. A régészek szerint eleink, vagyis az első lelőhelyéről andronovóinak nevezett kultúra megjelenése a térségben nagyjából 4000 éve történt, tehát kb. másfél ezer (!) évvel Püthagorasz előtt! Őseink tehát nem a krotóni bölcstől, hanem az ő ma már ismeretlen mestereinek igen távoli elődeitől vették tudományukat!

A számokba rejtett bölcsességről hatalmas szótömeg, és a vele járó gondolkodás tanúskodik. Tehát nem jövő-menő szóvendégségről van, hanem az alapszámokba beépült sajátos világfölfogásról.

Az analógiás, a rokonító számelmélet középpontja az Egy. Az őskori létszemlélet szerint Minden Egy. Az Egy a legnagyobb, az összes többi számot, a Mindenséget magába foglaló szám. Isten száma, általa létesül kapcsolat távoli jelentések közt. A magyar az Egyről – félezer szavában! – szinte hajszálra azt gondolja, amit a püthagoreus iskola megőrzött az „őskorból”! A Magyar Értelmező Kéziszótár 1992-es kiadásában 8 oldal! A CzF.-ban 488 egy-gyel kezdődő szócikk található! És mind egyesítő, összefoglaló értelmű! Némi ízelítő: egykutya, egyívású, egy húron pendül, stb. Tehát a létezők műveleti egyenlege egy. Az emberek egyenlősége, vagyis testvérisége, egyháza azért lehetséges, mert közös Atyánk van, az Egy. A szerelmes számára természetes, hogy kedvesét egyetlenemnek és mindenemnek is szólítja! Nem lát ellentét az egy és a minden között! Az őskori számfölfogás szerint nincs is!

Az eszme ma is él nyelvünkben, ezért újabb egyes szavaink is ugyanebben a jelentéskörben mozognak: egyenruha, egyesület, stb.!

*

A kettő az „őshagyományban” az egy töredéke, tehát „rossz” szám. A meghasonlás száma. Anyanyelvünk is ezt állítja: kettősség, kétkulacsos, kétes, kétely, stb. Továbbá: másodhegedűs, másodlagos frissességű, másodrangú stb.

A kettő fogalmához kapcsolódó fél szavunk is bizonyítja, hogy az Egy töredéke: féleszű, félnótás, stb.

A három a tökéletesség száma: nem billeg a háromlábú szék… Ezért három a „másvilág” határának átlépéséhez szükséges próba, a magyar igazság – tessék utána járni…

A négy a teljesség száma: ennyi az égtáj, az évszak, ennyi rétege/eleme van a világnak, stb.

*

Ennek a messze Püthagorasz előtti számbölcseletnek a roncsai sok nyelvben észlelhetők. Roncsai, mert, ha összehasonlítjuk akármelyik alapszó, és annak származéka – pl. az egy és az egyetem – mai hangzását a franciában, angolban és más indoeurópai nyelvvel, bizony már nem hallható a kapcsolat…

Az őskori számelmélet teljessége, tudtommal, a Föld kerekén sehol sem maradt fönn a magyar nyelven kívül.

Ráadásul ez a számbölcselet nem bizonyos beavatottak titkos tudománya, mint volt az Őskorban, majd Püthagorasz vagy később, az alkimisták idejében, hanem az egész nép, az anyanyelvi közösség tulajdona, hiszen átitatja egész nyelvünket. Ez egyúttal arra utal, hogy nem behozatal. Ha az volna, akkor nem járhatta volna át beszédünk és gondolkodásunk egészét. Úgy is mondható, hogy nem ismeret, ami valahonnan jött, s az okosok megtanulják, a buták pedig nem. Számbölcseletünkről mindannyian tudunk, szavainkat e tudással együtt használjuk, a buták legföljebb öntudatlanul…

*

Számbölcseletünk léte sokkal lényegesebb bármelyik nyelvészeti kérdésnél. Messze túlmutat a hangátalakulások és hasonlók ügyein, mivel világszemlélettel, mély összefüggések ismeretével tölti föl szavainkat és az igényes magyar ember életfölfogását. Ezzel természetesen ki is csusszan e szakma illetékességi köréből, mert a szakmai fogalomkészlet, sőt, a szakmai tudás sem alkalmas a megközelítésére. A szakmai filozófia pedig még kevésbé, hiszen az bezárkózni igyekszik a maga fogalmi kalickájába.

Sokkal többre van szükség.

*

Például a fél megtanítja, hogy férfi és nő egyaránt félember. Az ember-egész, az egység létrehozásának analógiás-szám műveletében, a nászi egybekelésben az ember újra eggyé válik. A töredékes férfi és nő, férj és feleségként[3] egy testté lesznek” – olvassuk a Teremtés Könyvében és Máté evangéliumában.

Mit tanulunk a fél-től? Nyelvtant? Egy picit. Filozófiát, azaz bölcsességet? Másik picit. Történelmet? Harmadik picit. Életvezetési tanácsot kapunk arra nézve, hogy miként tekintsünk házastársunkra, önmagunkra, más emberekre, családjukra, népükre.

Megtanuljuk-e?

Legföljebb magánszorgalomból, vagy nyelvünk „magán forrásból” való tanulmányozása során. Nem tudjuk eléggé értékelni és megbecsülni ős-számtudományunkat. A világ minden nemzeti tudományossága, például itt, a szomszédban a román vagy az orosz mind boldog lenne, ha ilyen kiterjedtségben és ennyire épen megtalálná e bölcseletet a maga nyelvében. A mi nyelvészetünk, filozófiánk, történettudományunk elzárkózik szinte bármilyen gondolat kutatásától, ami nem tartozik gumicsontjai közé.

E gondolatsort – látszólag, mondja a vak – nyelvészeti okból veti el, holott számtudományunkat éppenséggel nyelvünk őrzi. Persze, lényege szerint igen kevéssé nyelvészeti ügy. Akkor is igazolható volna, ha az elsorolt kulcsszavak, az egy, a kettő, a szám és a többi másként hangzanának.

 

[1] Hamvas Béla és mások véleménye szerint az ősko kb. Kr. e. VII.-VI. században, nagyjából Buddha, Püthagorasz, Zarathusztra korában ért véget. Hogy mikor kezdődött, nem tudjuk, de az valószínű, hogy a Kr. e. V.-IV. évezredben már magas szellemi és műszaki teljesítményekre képes kultúrák léteztek Mezopotámiában, a Nílus völgyében, Kínában, s talán másutt is.

[2] CzSimon könyvek, 2009. Negyedik kiadás

[3] Az északi csángók a férjet is feleségnek mondják!

 

Magyar Irodalmi Lap   

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap