Pénz, pénz, pénz! 3/8

Jankovics Marcell, h, 01/29/2018 - 00:15

 

    

 

 

 

 

 

  

Az egykorú magyar bankjegyek közismert neve Kossuth-bankó. E néven nevezzük mindazon papírpénzeket, melyeket 1848–49-ben a magyar kereskedelmi bank, a kincstár s az országos honvédelmi bizottmány bocsátott ki, és Kossuth Lajos pénzügyminiszter aláírásával jelentek meg.  E bankjegyeket hét változatban bocsátották ki. Az utolsó három története érdekes igazán közülük. Az ötödik kincstári utalvány volt Kossuth Lajos országkormányzó és Szemere Bertalan miniszterelnök aláírásával 10 frt értékben, kibocsátva Buda-Pesten 1849. július 1-én, (fehér papíron fekete litográfiai nyomás), Magyarország koronátlan (!) középcímerével, tehát már a Habsburg-ház detronizálása után. Azért jegyezzük meg, hogy e „Kincstári utalvány Tíz forintra” feliratú bankón az önbizalomhiányos detronizálás jeleként kis kacskaringók stilizált koronát rajzolnak a címer fölé. (Képét lásd az interneten.) E papírpénzjegy eddig csak két példányban ismeretes, egyik a Magyar Nemzeti Múzeum, másik egy bécsi gyűjtő birtokában van. Nem került forgalomba, csak néhány darab jutott mutatóba egyesekhez. Aradon égették el.  A hatodik sorozat állítólag 1000 forintosokból állt. Közülük egy darab sem került forgalomba. Egy 1876-os osztrák numizmatikus forrás szerint,  midőn az osztrákok Duschek Ferenctől, Kossuth államtitkárától, majd utódától a pénzügyminiszteri székben átvették az államkasszát, azzal együtt öt darab ezer bankós csomagot is átvettek, melyekben szép kivitelű, színes, Angliában készült 1000 forintosok voltak. A csomagokat megsemmisítették, egy példány sem maradt belőlük. A Kossuth-bankók utolsó csoportját képezik a 10 forintos, 30 és 15 krajcárosok színes alapnyomatai, minden szöveg nélkül, melyeket a szabadságharc utolsó napjaiban az Aradon működő pénzsajtó bocsátott ki szükségből kész példányok helyett. A szabadságharc ideje alatt városok, polgári és katonai hatóságok, uradalmak s egyesek is bocsátottak ki papír szükségpénzeket, helyi, rövidebb vagy hosszabb tartamú érvénnyel,

    Az 1859-ban Olaszország és 1866-ban Poroszország ellen elvesztett háború újbóli papír-pénzkibocsátást vont magával. A fémpénz ismét eltűnt a forgalomból, – hiába, ez az újkori háborúk velejárója! – ezért 10 krajcáros papírpénzt hoztak forgalomba 12 millió Forint értékben. Emellett vidéken ismét megjelentek a papír szükségpénzek. (A szükségpénzekre ma is akad rá több helyi és országos példa. Ilyen a Soproni Kékfrankos vagy a Balatoni Korona, illetve a (Szent) Erzsébet utalvány.

    A Magyarországgal való 1867-es kiegyezés után Ausztria előkészítette az aranyvaluta bevezetését. A koronarendszert követő pengő (1926) és forint (1946) rendszerek szintén aranyalapúak, tehát az aranyhoz viszonyítva állapították meg értéküket. A dualista Monarchiában  kettős pénzverés folyt az Osztrák–Magyar Bank keretein belül. 1867-től a Magyarországon vert pénzek felirata végleg magyar nyelvű lett. 1892-ben vezették be az aranyalapú korona valutát, de a koronában való számítás, mely egyszersmind a tallérperiódus végét jelentette, csak 1900. január 1-jétől lett kötelező.  Egy korona (németül Krone) 100 fillérre (németül heller) oszlott. Az Osztrák–Magyar Bank megalakulásával 1880-ban megjelent az első kétnyelvű bankjegy. 1881, 1882, 1884, 1888-ban 1, 5, 50 Forintos címletű államjegyek kerültek forgalomba. 

     Más európai királyság pénzét is nevezték koronának, és nevezik ma is. A magyarázat az államformában keresendő. Koronás fők uralkodtak, koronájuk ott ragyogott országuk pénzén. Korona a svéd, dán és norvég valuta neve ma is. Az olyan államok esetében, mint a Cseh Köztársaság, ahol ma is koronával (Korunával) fizetnek, a korona a címerállat fején ékeskedik. (Az idősebbek még emlékeznek rá, mennyit gúnyolták a két háború közti Magyar Királyságot a neve miatt. Mennyivel volt nevetségesebb, mint a koronával fizető Cseh Köztársaság?) A régi angol pénzrendszernek (1971. február 15-e előtt) is volt koronája. 1 guinea 21 shillinget ért, 1 font (pound sovereign) 20 shillinget. 1korona (crown) 5 shillinget, fél korona 2 shilling 6 pennyt, 1 florin 2 shillinget. 1 shilling 12 pennyt, 1 penny 4 farthinget ért.

      Az I. világháború során az összeomlás szélére jutott Monarchia. 1918-ban 25 és 200 koronás bankjegyeket hoztak forgalomba, üres hátoldalúk miatt fehérpénznek nevezték őket. Más szükségpénz, a fém váltópénzeket helyettesítő utalvány is megjelent (lásd alább).
1918 novemberében. A Monarchia fölbomlásával megindult az utódállamok önálló pénzkibocsátása, mely a közös korona visszaszorulásához, majd megszűnéséhez vezetett. Az Osztrák–Magyar Monarchia illetve jogelődjeinek 150 éves története ezzel bezárult. Az önálló magyar pénzkibocsátás 1918-tól véglegesen tért nyert hazánkban. 

     Egy bizonyos Dr. Török László így elmélkedik 1925-ben két évvel a pengő bevezetése előtt (közölte a XX. század 1946. októberi száma a Forint bevezetése kapcsán):
 

 

„Mi legyen az uj magyar pénz neve? Nem érzem magamat hivatottnak, hogy a pénzügyi tudósok most folyó vitájába beleszóljak, 10.000 vagy 14.500, 17.000 vagy 8500 mai papiroskorona legyen-e az uj magyar pénzegység értéke. De a magyar nyelv ápolása szempontjából szükségesnek érzem, hogy az uj magyar pénz nevének megválasztásánál a praktikusságon kivül a magyarság és a jó izlés követelményei is szem előtt tartassanak.

      Vizsgáljuk meg hát, hogy milyen nevü pénzek forogtak Magyarországon a régi időktől kezdve egészen napjainkig. 

     Az Árpádok alatt a Márka, Dénár meg a Gira elnevezéssel találkoztunk.
A márka azóta a németek, a dénár pedig a rontott dinár alakban a szerbek pénze lett, viszont a gira nevezetből ma már senki sem érzi ki a pénz fogalmát.

    Az Anjouk vezették be a Forint-ot, Dobzse Lászlóról pedig tudjuk, hogy egy keserves Poltura-ért könyökig vájkált a zsebében. A poltura szláv szó, a forintról majd alább beszélek. 
      A Habsburgok alatt ismerkedtünk meg a Tallér-ral, meg ennek Máriás és Lázsiás jelzőjü változataival. Ebből a korból való Rákóczi Libertás nevű tallérja is. 
      Különböző oldalakról javaslatba hozták eddig a Turul, a Máriás, Lázsiás, a Tallér, Forint, Frank és a Shilling neveket.

     Vegyük hát sorra és mérlegeljük ezeket kitűzött céljaink szempontjából: 
     A Turul a sólymot jelentő szláv Szokol-ról elnevezni szándékolt cseh pénz nevének volna szolgai utánzása. Egyébként is magán viseli ez a szó a naiv mithológia-csinálók jámbor hamisitásának bélyegét.

     A Máriás és Lázsiás (agio) az osztrák tallérok jelzői, ma már elvesztették régi értelmüket és semmi vonatkozásban sem állanak a megteremtendő uj magyar pénzegységgel. 

    A Frank ellen szól, hogy már háromféle is van belőle: a jó svájci meg a rossz francia és belga.

    Az angol Shilling neve ugyan eléggé magyartalanul hangzik, de amióta az osztrákok is ezt választották pénzük nevéül és angol sh-ból sch-t csináltak, ezt a nevet számunkra még idegenebbé tették.

     A Tallér bár eléggé magyarossá vált szó, mégis német eredetü és hátránya, hogy minden náció másképen nevezi. A német Thaler-nek, az olasz Scudo-nak, a spanyol Escudo-nak, a francia Ecu-nak, az angol meg Dollárnak. Eltekintve attól, hogy az amerikai Dollártól való megkülönböztetés érdekében külön „magyar" jelzővel is el kellene látni, ami semmi esetre sem válhatnék a jóval kisebb értékü magyar pénzegység nemzetközi tekintélyének javára, itthon is kikezdené a maró gyilkos guny, ráaggatván a régi négykrajcárosnak tekintélyromboló »suszter-tallér« nevét. 

    A Forint is idegen szó, de leginkább az szól ellene, hogy a ma élő nemzedék ismerte még a forintot, sok érvényben levő törvényünk, végrendelet, szerződés, alapitvány, itélet, stb. okirat tartalmazza és igy számtalan félreértésre, vitára és perre ad alkalmat. A nemzetközi forgalomban azonkivül ugyanaz áll rá, mint a Tallérra, mert a hollandi forint jóval értékesebb egységétől meg kellene a „magyar” jelzővel különböztetni.

   Akik a Forint nevét javasolják, abból a különben helyes szempontból indulnak ki, hogy a forintnak régi nagy tekintélyét átörökitsék az uj valutára. Elfelejtkeznek azonban arról, hogy forint is volt többféle, még pedig egyidejüleg is a Mondolat tréfás „tünet-forint”-ja vagyis a sájn-forint, meg az értékesebb pengőforint. Tekintélye igazán csak ennek az utóbbinak volt. A pengő eredetileg és hivataloson csak jelző, de a népnyelv becézve sokszor csak azt a jelzőt használta magára az ezüstforintra, sőt a forintos bankóra is. 

    Legyen hát „Pengő" az uj magyar pénzegység neve. Első sorban is magyar szó, lefordithatatlan, tehát minden más nyelven is ebben a magyar alakjában kell használni. 
Magában foglalja és élesen kifejezi azt, hogy nemesfémből való, tehát nem papirospénz. 
Átmenti a tradiciót tökéletesen. Minden magyar rögtön megérti. Kizár minden félreértést. 
Pszihologiai szempontból pedig legalább is akkora tekintélyt hoz magával, mint a mekkorát a forinttól várnak. Indulj el hát, magyar pengő, szaporodj és sokasodj, termékenyitsd meg a szegény nemzet sivár gazdaságát, teremts biztos alapot az elárvult magyar kultura alá. Aranyozd meg kopott kedélyünket, hozd vissza a munkakedvet, a termelés fokozását és a bizalmat a takarékosság iránt. Legyen a csengésed biztató muzsika a szebb magyar jövendő, a boldogabb nemzeti élet felé.” 

Dr. Török László nyert, az új, sikeres, kiváló minőségű pénz neve pengő lett. 

      Két régi magyar pénznév a szövegében, a Máriás és a Lázsiás magyarázatot kér. A Máriás egyszerű: a régi magyar pénzek egyik oldalát a Madonna képe díszítette, írtam már erről. De van egy másik jelentése is. Egy régi kártyajátékot neveztek így, amelyben a nyerő alakzat a „máriás”, vagyis a francia eredetű német Mariage (házasság) volt, király és királynő egy kézben.  A lázsiás, amit szerzőnk az olasz aggióból származtat, ami névelővel (l’aggio) közelebb esik lázsiásunkhoz, (magyarul ázsió, felár, felpénz, prémium a jelentése), szintén kettős értelmű. Jelent ezüstpénzt, mely a XVIII. sz. végén és a XIX. század elején forgalomban volt Magyarországon.  És jelent női nyakéket, melynek a láncán ezüstpénzek vagy más, sokszor a forgalomból már kivont pénzérmék csüngenek.  

       A pengőt 1926 decemberében vezették be. Minőségét jelzi, hogy a korona átváltásakor 12 500 koronáért adtak 1 pengőt. Aranyalapú valuta volt, 1 kg arany 3800 pengőt ért, de aranypengő sohasem került forgalomba. Váltópénze a fillér volt (1 pengő = 100 fillér).

      A II. világháborút követő infláció során a világ összes pénzneme közül a pengő szenvedte el a legnagyobb értékveszteséget. 1946. július 10-én döntött világrekordot a magyar infláció, ugyanis ezen a napon 348,46%-ot romlott a pénz, az árak 11 óra alatt a duplájukra nőttek. A világháború a Horthy-rendszer stabil pengőjét már 1944 végén elindította a lejtőn – ekkor a magyar valuta az 1938-as érték huszonhatod részére csökkent – ezt azonban messze túlszárnyalta az 1945-ös esztendő, mely az előző évihez képest hatvanketted részre értékelte le a pengőt. A magas infláció közvetlen oka az ország romos, kifosztott állapota volt, az infrastruktúra és a gyárak megsemmisülése, a termelés visszaesése. A moszkvai fegyverszüneti egyezményben megállapított jóvátétel az országra további, már-már elviselhetetlen terheket rótt. Az áruhiány mellett Magyarországot pénzhiány is jellemezte, ami az Ideiglenes Kormányt a bankóprés beindítására ösztönözte. De míg a kormányok próbáltak egyensúlyozni a pénztelenség és a gazdasági összeomlás között, addig a bankóprés használatára jogot szerző Vörös Hadsereg ellenőrizetlenül szórta ki az elértéktelenedő papírpénzeket. Egy kiló kenyér 1945 augusztusában 6 pengőbe került, a rákövetkező év júniusa végén már 5,85 milliárd pengőt kellett érte kifizetni. Az infláció tetőpontja az 1946-os év júliusa lett, amikor egy hónap alatt 41 900 billiót romlott a pengő értéke, vagyis az árak átlagosan 15 óránként megduplázódtak.

     A kormány 1945 során a pénzek felülcímkézésével kísérletezett, a romlás azonban gyorsabb volt annál, hogy ez a módszer sikeres legyen. 1945 őszén vagyondézsmát is kivetettek a forgalomban lévő pénz csökkentésére, de ez is csak a folyamat lassítására volt képes. 1946. január 1-től aztán bevezették az értékesebb adópengőt, hogy Magyarország értékálló párhuzamos valutával rendelkezzék, hamarosan azonban ez is követte a pengő példáját. Mind nagyobb címletű pénzeket bocsátottak ki: a pengő után hamarosan jött a milpengő – azaz millió pengő – de miután ebből is kiadták az egymilliárdos címletet, be kellett vezetni a bilpengőt, ami a milliárd ezerszeresét jelentette. 1946 júniusában már a bilpengő is a százmilliós címletnél tartott, ami azóta is a világtörténelem legnagyobb címletű bankjegyének számít.

     A kormány végül – a Bethlen-féle konszolidációhoz hasonlóan – egy új valuta bevezetésével, és a költségvetés szigorú felügyeletével tudott úrrá lenni a hiperinfláción, amiben segítségére volt az újjáéledő magyar ipar termelésének növekedése is. 1946. augusztus 1-jén jelent meg a pénzpiacokon az új valuta, melynek átváltása során 400 000 kvadrillió – tíz a huszonkilencediken – pengőért adtak egyetlen 1 forintos pénzérmét. A koalíciós Nagy Ferenc-kormány pénzügyi reformja (és nem Rákosiéké, ahogy utóbb a kommunista propaganda állította) legyőzte a történelem addigi legnagyobb inflációját.

    A dolgát megkönnyítette, hogy a Magyar Nemzeti Bank visszakapta az új pénz fedezetéül szolgáló aranykészletét. 1945január 23-án egy vasúti szerelvény, az ún. aranyvonat vitte nyugatra az előrenyomuló szovjet Vörös Hadsereg elől az MNB 30 tonnás aranykészletét, nagy összegű devizatartalékait, valamint letétbe helyezett értékeket, dokumentumokat (például Mátyás király Corvináit), a méteretalon platinarúdját és a deportált zsidóktól begyűjtött értékeket. A szállítmányt az amerikai hadsereg lefoglalta és hadizsákmánynak 

minősítette. 1946. június18–25-én Washingtonban a Nagy Ferenc miniszterelnök vezette küldöttség tárgyalásán döntöttek az MNB aranykészletének és más értékeknek, köztük

műkincseknek a visszaadásáról. 1946augusztus 6-án a hadizsákmány egy része visszatért Budapestre. Nem minden, mivel az aranyvonatot az amerikai katonák is megdézsmálták, és az USA kormánya is visszatartotta egy részét. 2001-ben magyar származású amerikai holokauszt-túlélők pert indítottak a visszatartott vagyonrész ügyében. A károsultak kárpótlására 2005-ben alapítványt hoztak létre, amelynek 25,5 millió dollár áll rendelkezésére az amerikai költségvetésből.

     A forint bevezetésekor 5 éves voltam. Előttem van, ahogy az utcákon a szélfútta kora őszi falevelek és bilpengők együtt keringenek. A járdák a megolvadt aszfaltba taposott értéktelen alumínium váltópénzektől épp olyan képet mutattak, mint ma a kiköpött és odaragadt rágógumiktól.

     Az új forint az alumínium érmék anyagától eltekintve még aranyalapú és szép pénz volt a kibocsátáskor. Különösen a viszonylag sokáig változatlan 1947-es sorozat tetszett. Apróból a lyukas 2 filléres a réz 10 és 20 filléres, a nikkel 5 forintos, papírpénzből a 10-es, 50-es és a 100-as.  Leesett az állam, amikor az interneten olvasom, hogy 1946-ban 1 kg arany 13 210 Ft-tal volt egyenértékű. Ma a „négy kilences” színarany kilója 10 millió 268 ezer forintot ér a világpiacon. Ez kereken 777-szeres szorzó! Átlagnak nem is olyan meglepő, és az átlagos mozijegy ennyibe kerül, akkoriban 2 forint volt, de ez csak átlag. Ha belegondolunk, van olyan, ami 1000-szer annyiba kerül, mint majd 70 éve, a hajvágás például. Igaz, olyan is van, ami csak 300-szor. Átlagosan és kerekítve a kenyér például. Furcsa, de emlékszem, mert le-leküldtek vásárolni: a kenyér kilója kereken 1 forintba, a finomliszté 1 forint 40-ba, a cukoré 7 forintba. Másfél liter tej liter 2 forintot kóstált. Ez azért maradt meg bennem. Mert kaptam 2 forintot és egy üres, másfél literes tejes kannát, és hazafelé menet megbotlottam, és a tej nagy része kiömlött. Lett is nemulass belőle!  2 forint volt a legolcsóbb cigaretta (Munkás), a helyi telefonbeszélgetés 60 fillér, ugyanennyibe került levélre a bélyeg vidékre.  A buszjegy vonalhatárig 1 forint volt még 1960-ban is. Erre meg azért emlékszem, mert a Pannónia Filmstúdió megállója az 56-os busz vonalhatárán  túl esett, így oda 1 forint 50-ért kellett jegyet vennem. A heti villamosbérlet 6 forintba került. Mint írtam, a forint váltópénze is a fillér volt, de ahogy romlott az értéke, úgy szűntek meg előbb az alacsony értékű érmék, később a papírpénzekből lettek érmek, majd elkezdtek nőni a számjegyek a bankjegyeken.  A 100 forintos bankjegyet 1996-ban cserélték le az új, immár az 1 eurósra kacsintó „bimetál” érmeváltozatra. A fillérérméket 1999-ben vonták ki a forgalomból.  2008-ban az egy- és kétforintos érmék is kikerültek a használatból. 2009-ben a 200 forintos bankjegyeket is érmék váltották.  A bankjegyek közt már a 20 ezresnél tartunk, de megjelentek – a további pénzromlást föltételezve tréfás 50 ezresek is, pl. Rózsa Sándor mellképével, vagy pedig több használatban lévő és forgalomból kivont papírpénzből összefotózva éppen a 2015. év őszi econventio alkotói pályázat egyik első díjasának, a nagykanizsai Rodek Józsefnek a képén (Pénz origami).

 

 

 

    

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap