Pénz, pénz, pénz! 4/8

Jankovics Marcell, k, 01/30/2018 - 00:10

 

    

 

 

 

 

 

 

     A forint Magyarország európai uniós csatlakozása (2004) után is megmaradt, de a többi EU-taghoz hasonlóan mi is vállaltuk, hogy euróra cseréljük, amint a gazdaság teljesíti az eurózónához való csatlakozás feltételeit. 2001-ben az euró bevezetését még 2006-ra várták, a várt időpont azonban a gazdaság mutatóinak romlásával párhuzamosan folyamatosan tolódik. Bevezetését az euróval kapcsolatos más országok (Nagy Britannia, Dánia, Svédország, illetve Lengyelország, Csehország, Bulgária óvatossága, és a nemzetközi szkepticizmus is késlelteti. 2008 óta a forint szabadon lebeg, vagyis nincs mögötte aranyfedezet.

    Pénzeink külleméről már többször ejtettem szót. Szép volt majdnem mindig, majdnem minden Magyarországon forgalomba hozott pénz. A pénzek esetében az érték(állóság) mellett mindig fontos volt esztétikai megjelenésük. Ez a történelmi idő előre haladtával nem mindig és nem mindenütt teljesült, ami egyebek mellett annak is betudható, hogy egyre több különféle információt kell hordozniuk, legalábbis a papírpénzeknek, lehetőleg mennél többféle módon, hogy a hamisításukat is ellehetetlenítse. A ma használatos bankjegyeket a nálam kereken egy hónappal idősebb Vagyóczky Károly készítette. Egyik pénze szebb, mint a másik. Csak egy kifogásom van, az sem esztétikai: a 10 ezresen látható Szent Istvánnak nincs füle. (Ahogy a képén látni, úgy nem tud a fül előtt nőni a haj.) Spongyát rá, annyira fontos ez, mint az, hogy a Lánchíd oroszlánjainak a szájában nincs nyelv.

    Sajnálkozhatunk amiatt, hogy a kézbe vehető pénz előbb-utóbb eltűnik az életünkből, amit én nagy kulturális veszteségnek érzek, hiszen ezzel megint eltűnik valami szép az életünkből, és marad csupán a numizmatikusok és múzeumlátogatók örömére. Egyre jobban terjed az internetes vásárlás, fizetés és utalás, amikor már csak számok jönnek-mennek elektronikus impulzusok formájában számítógépek között – ha helyes egyáltalán  jövés-menésnek nevezni ezt a folyamatot –, pénzforgalom már nincsen.   Egyre többen, egyre több helyen nem is pénzzel, hanem annak helyettesítőivel, bankkártyával, utalvánnyal, Bitcoinnal fizetnek. Voltak régen is pénzhelyettesítők, végső soron a papírpénz is az utalványból, egyszerű átvételi elismervényből nőtt ki. Létezett kötelezvény, kötvény, váltó, e követelést elismerő értékpapír, csekk, zseton, a Monopolyban használt játékpénz, amelyek az utóbbi kivételével mind pénzre válthatók voltak, tehát a virtuális jelző (jelentése látszólagos, nem valódi) nem igazán illik rá. A mai pénzhelyettesítők (bankkártya, utalványok) nagyon is valóságosak. Legfeljebb nem mindenütt fogadják el mindegyiket. A bankkártya még lehet szép, visel is magán a bankjegyekre emlékeztető jeleket, jelképeket, de az utalványokról (a ma nálunk használatosakról) ez már nem mondható el, hiszen egy alkalomra szólnak, olcsónak kell lenniük, a Bitcoin pedig láthatatlan, esztétikuma sincsen.

    A Bitcoin a bit (darabka, rész) és a coin (aprópénz) angol szavak találó összetétele. A bit az elektronikában a bináris (kettesalapú) digitális adatátvitel egysége, amivel választhatunk az igen és nem, be és ki, 1 és 0 között. Fizikai megnyilvánulása elektromos impulzus, egy mágnesezett pont vagy annak hiánya, melyek az adat egységnyi részét vagy annak hiányát jelzik. A Bitcoin pedig egy nyílt forráskódú digitális fizetőeszköz, amelyet 2009. január 3-án egy ismeretlen bocsátott ki, közvetlenül a 2008-as amerikai bankválság kirobbanása után. Az elnevezés vonatkozik továbbá a fizetőeszközt kezelő nyílt forráskódú szoftverre és az azzal létrehozott elosztott hálózatra is.

     A többi elektronikus fizetőeszköztől eltérően a Bitcoin nem függ központi kibocsátóktól és hatóságoktól. A Bitcoin a peer-to-peer  (egyenrangú) hálózat csomópontjai által tárolt elosztott adatbázisra támaszkodik. Az adatbázis tartalmazza a fizetések adatait, garantálva az elektronikus fizetőeszközökkel szembeni alapvető követelményeket. A biztonságot digitális aláírások és proof-of-work  (munka mint bizonyíték) rendszer adják. A tagok anyagi biztonságát garantálja,  hogy vannak olyan „bankok”. amelyek a valódi pénzt Bitcoinra és Bitcoint valódi pénzre váltanak.

    A Bitcoinok biztonságosan tárolhatók egy pénztárcafájlban, személyi számítógépen, mobiltelefonon, külső adathordózókon, vagy felhőalapú szolgáltatóknál, küldésükhöz és fogadásukhoz pedig csak a küldő illetve a fogadó Bitcoin címe szükséges. A peer-to-peer felépítés és a központi irányítás hiánya megakadályozza, hogy hatóságok a forgalomban levő pénzmennyiséget és pénzmozgásokat ellenőrizzék vagy befolyásolják. Ha eddig nem derült volna ki, ebből annál inkább, hogy a Bitcoin a darknet (a „sötétháló”) gyűjtőnéven nevezett tiltott szolgáltatásokat nyújtó hálózatok fizetőeszköze olyan árucikkekért, amelyeket tilt a törvény a kábítószertől a pénzmosáson és a pedophil prostitúción át a bérgyilkosságig. Igen, rajtuk keresztül a pénz is „tisztára” mosható. Ha ui. e körben bankkártyával fizetne valaki, lelepleződne a hálózat  és az üzletfél is. Ezért egy titkos hálózatba belépni is csak különleges szoftverrel, beállítással és fölhatalmazással lehet.

   Nemrégiben szivárgott ki a netre az FBI belső jelentése a Bitcoinról. Az április 24-ei keltezésű dokumentumból kiderült, hogy a kiberbűnőzők is egyre jobban ráállnak annak a használatára.  A Bitcoin virtuális pénz egyedi tulajdonságai komolyan megnehezíthetik az illegalitásban tevékenykedők leleplezését címet viselő jelentés volt az FBI első hivatalos kutatási anyaga a Bitcoinról. Nem minősítették ugyan titkosnak, de egy „Csak hivatalos használatra” jelzéssel azért ellátták. (A virtuális jelzőt a Bitcoin esetében sem tartom szerencsésnek, épp azért, mert pont az ellenkezője annak, amit ez a jelző jelent. Nem látszik, tehát látszólagosnak sem mondható, viszont nagyon is valódi, mivel, mint forrásom írja, átváltható pénzre.)

     A jelentés röviden összefoglalja és elmagyarázza a Bitcoin működési elvét, hangsúlyozva, hogy annak  decentralizált jellege komoly kihívások elé állítja a rendfenntartást. Az egyik legnagyobb problémaként a Bitcoin-felhasználók egymástól való pénzrablását jelölték meg. Persze a fenyegetés nem új, találkozott már az FBI hasonlóval. A jelentésben megjegyzik, hogy még egy ideig csak kiegészítő eszközként használja majd az alvilág a Bitcoint más virtuális pénzek, így például a WebMoney mellett, “amit egyelőre nincs sok okuk elhagyni”. Mindent egybevetve tehát a jelentésből nem az derül ki, hogy az FBI inkább éberségre, óvatosságra és felkészülésre int, mondván, hogy ha a Bitcoin gazdasága stabilizálódik és továbbfejlődik, akkor a kibertéren kívüli illegális aktivitásokhoz is egyre vonzóbbnak fog majd bizonyulni – példaként pedig a szokásos klasszikusokat idézték: gyerekpornó, emberkereskedelem, szerencsejáték és terrorizmus.

     Forrás: BetaBeat. A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

 

Pénz a népnyelvben, szlengben

 

Kezdjük azzal, hogy a szleng is népnyelv, annak fővárosi, majd az urbanizációval az egész nyelvterületen elterjedő változata. Mivel oly sok régi pénznévről esett szó, ne hagyjuk ki a népnyelvben, szlengben (argóban) használatos, „divat” szerint változó neveit sem. Ábécésorrendben haladok, nem (a bizonytalan) időrendben.

    Della. A dollárból.

    Dohány. Az 1862-ben fölbukkant elnevezésnek két magyarázata van. Az egyik szerint a gyűrött bankjegycsomó és a fölfűzött dohánylevelek közti hasonlóság.  A másik szerint a vágott dohányt és a fémpénzt egyaránt kostökben tartották. A kos levágott, és kikészített, olykor cifrán díszített herezacskója szolgált mindkét célra. Az előbbire szimbolikus nyelvi ok is szolgált érvként: a herezacskó a hímállat tehetősségének „magját” tartalmazta életében, a pénzes zacskó pedig gazdája tehetősségét, a pénzmagot. (Mellékesen: a „mag” más nyelvben is jelent egyszerre növényi és férfimagot. Lásd latin semen, angol seed.)

   Fabatka. (1613, 1843) Teljesen értéktelen pénz. Ilyen értelemben a batka elnevezést önállóan is használták. Az utóbbi cseh eredetű. Cseh babka = garas, fillér. a fa jelző a hitványságát nyomatékosította, mondván a legértéktelenebb pénz fából készült hitvány utánzatáról van szó. Lásd még fapénz, fagaras, fapoltúra.

   Fitying. Ez is a XIX. század (1846) leleménye. A hangulatfestő fitty szavunk lehet az alapja, semmiség, semmibevétel értelemben. Lásd fittyet hány, fityisz.

   Gázsi. (1722) Francia eredetű, német közvetítéssel került hozzánk. Francia gages = bér, díjazás.

   Guba. E több jelentésű ősrégi szavunkhoz 1898-ban ragadt a fizetés, pénz jelentés. Kétféle magyarázata van ennek is. A valószínűbb, hogy a német argóból eredő, pénzt előkotor jelentésű guberál (pl. kuberieren = fizet) igéből elvonva képződött. Erőltetettebbnek vélem azt a szófejtést, mely szerint a (mákos) guba nevű tésztánkról kapta volna a nevét, mondván, a korong alakú tészta (karikára vágott kiflik?) látványa szülte volna képzettársításként. 

    Jatt. Jiddis eredetű, mint a városi argószókincs nagy része. Kéz, kar, borravaló a jelentése. Jattol = kezet fog, pénzt ad át diszkréten.

    Korpa. 1924-ben általában pénzt jelentett az argó és a diáknyelv lekicsinylően használatában. Ennek talán a korona elértéktelenedése volt az oka. Azt nem tartom valószínűnek, hogy kitalálója annak tudatában dobta be, hogy a súlymérték legkisebb  egysége valaha a búzaszem volt. A diáknyelv meríthette volna éppen meséből is. A Szerencse és az Áldás c. novellamese szegényember hőse az Áldástól kapott 100 forintot a korpába rejti. A felesége nem tudva erről a korpát (és a belerejtett pénzt) egy szűcsnél puliszkalisztre cseréli. A pénzzel együtt, aminek így búcsút mondhatnak.

    Lé. Amiből él, lébecol az ember, amiből telik a lére (piára).

    Lóvé. (Ebből lovetta.) Ez viszont cigány eredetű szó, s egyszerűen pénzt jelent. 1900-ból való első lejegyzése. A haza szlengben a jiddis után cigány szavakból van a legtöbb.

    Marha. (1358) Kincs, ingóság, vagyon, később jószág, háziállat, szarvasmarha a jelentése. Német, közelebbről bajor-osztrák közvetítéssel a latin piac, kereskedelem, piaci áru, vásár, kereskedő jelentésű szócsaládból került hozzánk. Lásd latin merx = áru, mercator = kereskedő, mercurialis = kereskedő (céh). Mercurius (görög Hermész) isten többek között a pénz, szerencsejátékok föltalálója és a kereskedelem égi patrónusa volt. 

   Peták. (XVII. sz.) A kis értékű 5 krajcáros nevéből. (Szlovák pät = öt.)

   Picula. (1858). Pecula. Ezüst tízkrajcáros váltópénz,  a hatos neve volt. Ismeretlen eredetű. A cseh pikula (= kicsiny pénzdarab) lehet az egyik forrása. Az, hogy mi c-vel ejtjük, talán a pici, picurka szavunk hatása.

   Ruppó.  Pénzt, forintot, 1 forintos érmét jelent. A börtönszlengből gyűjtötték, sok mással szóval együtt. Lehet a rubel vagy a rúpia játékos torzítása. Saját fiatalkoromból úgy rémlik, rúpia volt a forrása. Fiatalon keresi az ember a különlegest, amivel fitogtatja a műveltségét. Esetünkben azt, hogy tudja, van ilyen pénz.

    Steksz. Angol eredetű. Lásd stake, stakes (főleg többes számban) = tét fogadásban, szerencsejátékban; tesz (kockára, lapra, szó szerint és átvitt értelemben); stakeholder = aki a tétet tartja, stake horse = versenyló, stake money = tétösszeg.

    Suska. (1844) Kukoricacsuhé. A székelyeknél a termés tokforma héja, hüvelye, pl. fenyő suskája, azaz toboza, mely a magvakat rejti. A Mátyusföldön, Bars vármegyében, Hontban elterjedt szlovák sustyára vezethető vissza. Valószínűleg a Tiszántúlon, ottani szlovákok közvetítésével terjedt el először. Hogy lett belőle a pénz neve (feltételezések szerint először a debreceni diáknyelvben)? Talán ugyanúgy, ahogy a dohány esetében, a susogó zöld kukoricalevelekhez társult a ropogós zöld hasú bankók hangja, képe.  

    Vas. Az Országos Közművelődési Tanács 1916. Első félév 20. füzetében olvasom a vaspénzről:

„A hadviselés számos olyan nyersanyagot emészt fel, amelyeket a háború alatt újból beszerezni nem lehet. Az ágyúgyártás, a fegyverek és lövedékek gyártása például rengeteg mennyiségű rezet, bronzot, nikkelt, aluminiumot, ónt és ólmot fogyaszt. Mivel bányáink ezeket a fémeket részben nem termelik, részben pedig csak csekély mennyiségben tudják termelni, azért a hadvezetőség a hadieszközök és lövőszerek gyártásához szükséges fémanyagot egyéb tárgyak fémanyagából szerzi meg. Magyarországban, Ausztriában és Németországban egyaránt gyűjtik a háztartásban és az iparban nélkülözhető vagy fölösleges és használhatatlan fémtárgyakat, amelyekből a rézanyagot, ólmot, nikkelt vagy alumíniumot kiválasztják, beolvasztják és a hadiszergyárakban alkalmas módon újból felhasználják.

    A nikkelből nagy mennyiséget fogyasztott béke idején az állami pénzverő is, mert 10 és 20 filléreseink gyártására kizárólag ezt használták. A pénzverésre fordított nikkelanyagot most úgy próbáljuk hasznunkra fordítani, hogy a nikkel váltópénzt kivonják a forgalomból, beolvasztják és helyettük vasból vert váltópénzt gyártanak. Németország már az 1915. év őszén forgalomba hozta az acélból vert váltópénzeket, amelyek a nikkelpénzt pótolják és csakhamar mindenütt népszerűekké váltak.

    A kereskedelmi forgalomban a vaspénz nem újdonság. A félművelt és vadonélő afrikai, ausztráliai népek közül sokan ma is különböző alakú vasdarabokat használnak és ezzel fizetnek, vagy ezzel cserélik be árúikat. A vaspénz nem is legősibb formája a vásárlási eszköznek. A tudósok kutatása azt bizonyítja, hogy a tárgyak kicserélése volt a kereskedelmi forgalomnak a legkezdetlegesebb módja. Bizonyos, hogy ősi időkben csak ezt ismerték és hosszú fejlődés után jutott el az emberiség a különböző alakú vaspénzekhez, a vaspénztől pedig a pénznek mai alakjához.”

    Zsé. A zseton játékpénz rövidítése.

    Zseton.Nem szorul magyarázatra.

    Zsozsó. Valószínűleg a zsoldból képződött.

    Zsuga.  (1868) Kártya. Mivel kártyával rendszerint pénzben játsszanak, és a kártyalapok elékeztetnek is a bankjegyekre, a névátvitel nem szorul különösebb magyarázatra.

    

   

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap