Pénz, pénz, pénz! 5/8

Jankovics Marcell, sze, 01/31/2018 - 00:08

 

    

 

 

 

 

 

   

 

    Bár honfitársaim túlnyomó többsége ismeri és használja a forint különböző címleteinek népnyelvi változatait – azért népnyelv, mert mindenkié, a rend kedvéért ezeket is fölsorolom röviden.

     Kiló a 100 forint neve. Korábban 100 pengőé volt (1934). Annak ellenére, hogy a kiló forrása az ezret jelentő görög khílioi. Ráadásul a száz forintos értéke nem emelkedik, hanem folyamatosan süllyed.

    Rongy = 1000 forint. Ez is 1924-ben keletkezett. Nagyobb címletű bankjegyre mondták megvetően, amit szintén a korona leértékelődése válthatott ki.

   Az ezrest rúgónak is nevezik. Csak sejtéseim vannak róla, miért. Talán a rúg ige egy bizonyos mennyiséget elér, kitesz jelentésén alapszik (lásd 1000 forintra rúg), de belejátszhat az illetmény, fizetés, bér, kérelem, egyházi tulajdon jelentésű ruga szó, mely ismert volt ukrán, román, bulgár, albán, orosz és középkori görög nyelvben is, és a latin rogo 1 (= kér, kérdez) igére megy vissza. A keleti egyház szókincsébe tartozhatott. A rúg és a ruga ugyanabban a mondatban szerepel az 1213/1550-es Váradi Regestrum szövegében.

   ’R’ betűs az ezres harmadik szlengneve is, a ropi. Ez nagyon új lehet, és ellentétes az értelme a rongyéval, hiszen (?) a ropogós becéző alakja, ugyanúgy, mint a névadó sóspálcikáé.

    Lepedő = 10000 forintos, esetleg annál magasabb címletű bankjegy. Papírpénz értelemben került tréfás használatba 1862-ben. Magyarázata egyszerű. A korai papírpénzek, különösen a nagycímletűek mérete nagy volt, csak összehajtogatva fért a pénztárcába.

    Guriga = millió. Mivel milliós bankjegyet nem nyomtak a II. világháború előtt Magyarországon, ahhoz, hogy valakinél ennyi pénz legyen, ahhoz kötegben vagy gurigába tekerve kell tartania. Érdekes, hogy angolul a pénzköteg is tekercs, azaz guriga (= bankroll).

A milliónak is vannak becéző alakjai. Lásd milla, milka, miska, misi.

 

Számok és betűk  

 

Együtt szereplésük olyan természetes és mindennapi, hogy észre sem vesszük. Lásd dátumokban, postacímen, rendszámban, számlaszámban, különféle kódokban, kézi számológépen más írásjelek társaságában; matematikában, fizikában, kémiában. Meg is felelhetnek egymásnak, és nemcsak abban az értelemben, ahogy – mondjuk – egy képletben a betűk helyére számot írhatunk. Távirányító, mobiltelefon számlapján ugyanaz a gomb számnak és betűknek az előhívására szolgál. Például a 2-es gomb alatt találjuk az a, á, b, c betűket is.

    A szám és betű megfelelése az írásbeliség kezdeteire nyúlik vissza. Köztudott, hogy a rómaiak betűkkel jelezték a számokat. Sajnos, a római számok kiszorulóban vannak. Annyira, hogy keresztrejtvénykészítők érdemesnek tartják rákérdezni akár egy, akár két vagy többjegyű számokra.  Az én nemzedékem még használja őket – jómagam is ebben a dolgozatban –  a századok, dátumozáskor a hónapok jelzésére, az emeletek, iskolai osztályok  sorszámozására. A latin írásbeliség uralma idején a középületekre festett, vésett latin nyelvű nagybetűs feliratokba számsorokat, mind közönségesen dátumokat rejtettek. Úgy, hogy a számokat is jelentő betűket a többinél kissé nagyobbra pingálták. Így például a késmárki Szent Kereszt-bazilika mellett álló késő reneszánsz harangtorony homlokzatán latin felirat árulja el kissé botladozó kronosztichonban (disztichonban) az építkezés dátumát: IGNEA CONTIGER LIBRÆ SOL LVCIDVS ASTRA HOC AVTOR QVANDO CONTINVAVIT OPVs. ANNO MDXCI. XVIII. SEPTEM:. Az adott időmértéknek megfelelni igyekvő, s ezért szabad fordításban: „Fénybe borítja a nap tüze immár a Mérleges égőt, szerzője amidőn művével ideállt. 1591. szeptember 18.” A nagyobb betűk számértéke összeadva ugyanezt az évszámot adja ki.    

     Az már nem annyira ismert, hogy az ősi ábécékben is ugyanazokkal a jelekkel írták a betűket és a számokat. A héber ábécé esetében a betűk számértékei ma is ismertek. Az ábécé első betűjével kezdődő számsorban az első betűnek, az alefnek az értéke 1, a bethnek 2, a gimelnek 3, a dalethnek 4 és így tovább a 22 betűs ábécé utolsó betűjéig, a tavig, amelynek a 400 felel meg. Mivel a 22 betű nem elég a kerek számok jelölésére, ezért a szövegek írásában és kiejtésében is (ma már) nélkülözhetetlen, a betűkbe, a betűk alá, fölé biggyesztett pontok, vonalak itt is szerepet kapnak. Ha például az alef fölött két pont vagy ferde vonal van, akkor nem egyet, hanem ezret jelent. A betűk számértéke a szent szövegek titkos tartalmának a föloldásában, értelmezésében is fontos szerep jut. Ezt a „tudományt” számmisztikának, idegen szóval numerológiának nevezzük.

     Csak az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a betűk kiejtett nevének saját jelentése is van (volt). Az alefnek ökör, a bethnek ház, a gimelnek teve, a dalethnek ajtó.

 

 

Pénz a szólásokban, közmondásokban

    

O. Nagy Gábor 90 pénzzel kapcsolatos szólást gyűjtött össze (Magyar szólások és közmondások, Gondolat 1966). Az ismertebbek közül szemelgetek, közéjük csempészve azokat, amelyek nekem jutottak az eszembe:

     A pénz nem boldogít. pénznek nincs szaga (mondta Vespasianus császár, amikor szóvá tették neki, hogy megadóztatja a nyilvános illemhelyeket). Dől hozzá a pénz.  Ezért a pénzért le is ülhetünk. Fölveti a pénz. Fut a pénze után. Ismerik, mint a rossz pénzt. Kifolyik a pénz az ujjai közül. Kilopja a pénzt a más zsebéből. Még a bőre alatt is pénz van. Megéri a pénzét. Minden pénzt megér. Napi (heti) penzum. Nem lopja a pénzt. Nincs az a pénz, amiért … (Van az a pénz…). Pénz áll a házhoz. Pénz az ablakban. Pénz az istene. Pénzt vagy életet! Pénz beszél, kutya ugat. Pénz olvasva jó. Pénzt, paripát, fegyvert sohse bízz másra! Rossz pénz nem vész el. Se pénz, se posztó.

     Garasra (ebből is gyűjtött 28-at): Garasoskodik. Letette a garast. Nem ér egy lyukas garast sem.

     Más szavakra: Egy árva fityinge sincs. Fabatkát sem ér. Hárman vannak, mint krajcár a garasban. Kerek, mint a tallér. Ki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli. Máriás huncut. (Játékban csalóra mondták.) Nem adnám, száz forintért,… Nem ér egy petákot sem.  Nincs egy lyukas fillére sem. Nincs egy (rozsdás) vasam sem.

 

„Anyagias” mítoszok, legendák, mesék

 

A mítoszokra általában nem jellemző, hogy a pénz, kincs központi szerepet játszana bennük. Ha mégis, akkor a kincs többet jelent materiális vonzerejénél. Két görög példát mutatnék be, melyekben az arany, a pénz (aranypénz) kézzelfoghatóan jelenik meg.

   

     Midasz, élvhajhász makedóniai király története jól ismert. Hősünk nem közönséges halandó, hiszen anyja istennő, apja pedig egy névtelen szatír, erdei félisten volt Dionüszosz isten kíséretében. Történt, hogy Szilénosz, ez a vén korhely szatír berúgván lemaradt Dionüszosz kíséretétől. Midasz nevezetes rózsakertjében találtak rá a király kertészei. Midasz kísérővel Dionüszosz után küldte. Az isten megörült, és követet küldött Midaszhoz azzal, hogy kérdezze meg, mit kíván jutalmul. Midasz habozás nélkül rávágta: Változzék arannyá minden, amihez érek!

      Megfontolatlan kérés volt, mert nemcsak az élettelen tárgyak, hanem a növények és állatok, az asztalra terített étkek és italok is arannyá változtak. Midasz sem enni, sem inni nem tudott. Könyörögni kezdett Dionüszosznak, hogy szabadítsa meg az áldástól, mielőtt éhen-szomjan hal. Miután az isten kiélvezte a helyzetet, elküldte egy bizonyos forráshoz, hogy mosakodjék meg benne.  Midasz így cselekedett, megszabadult az átoknak bizonyult áldástól, és a patak vize sem változott érintésétől teljesen arannyá, de a homokja azóta is csillog az aranyszemcséktől.

     Midasz története, ha a szereplők természetfölötti voltától eltekintünk, tekinthető az említett patak medréből kimosható arany eredetét magyarázó mondának, tekinthető erkölcsi példázatnak a mohóságról, és az azt követő törvényszerű bűnhődésről. Ez utóbbi értelme visszaköszön a hasonló tárgyú mesékben a három kívánságról.  (Nem tartozik a tárgyhoz, de Midasz később szembekerült egy másik istennel, Apollónnal, aki büntetésül szamárfület növesztett neki. Apollón, mint korábban Dionüszosz, jókat nevetett saját tréfáján, de Midasz oly annyira nem találta viccesnek az ötletet, hogy belehalt a szégyenbe. 

 

    A másik mítosz sokkal misztikusabb. Hősnője Danaé, Akrisziosz lánya, akit atyja egy jóslat miatt, mely azzal fenyegette, hogy az unokája fogja megölni, bronzajtós tömlöcbe zárt, és harapós ebekkel őriztetett. Az óvóintézkedés hiábavaló volt, Zeusz aranyeső képében tette magáévá Danaét azon a nyíláson keresztül, amelyen keresztül a nőt táplálták, s ő szült neki a börtönben egy fiút, Perszeuszt. A furcsa nászt Tiziano 1545-ben több változatban megfestette. Nápolyban, Bécsben, a madridi Pradóban, szentpétervári Ermitázsban látható. (Tiziano festménye.) Akrisziosz nem merte megölni sem a leányát, sem a gyermeket, egy ládába zárta őket, s azt bedobta a tengerbe. A ládát az ár egy távoli szigetre sodorta, ott egy halász kifogta, és kiszabadította az anyát és fiát.

    A „perzselő” nevű Perszeusz első a görög naphéroszok sorában, kalandjai naphéroszi vállalkozáshoz illőek. Közülük a legnevezetesebb Androméda királylány megszabadítása a tengeri szörnytől, mely csillagképek együttese formájában az égboltnak azon a részén látható, a Kos csillagkép fölött, amerre az i. e. évezredben tavasszal jár a Nap, vagyis amikor növekvő világossága és erősödő melege legyőzi a sötétséget és a hideget. Az égi szereplők a saját nevükön szerepelnek ma is az égen. Perszeuszt és Andromédát az azonos nevű csillagképpel azonosíthatjuk, a hős táltosparipáját, a Pégaszoszt szintén. A Kos alatt tátja óriási száját a szörny a Cetus csillagzat képében (görög nevén Kétosz). A Perseus csillagkép kezében tartja Medúsza gorgó általa levágott fejét, hogy vele a szörnyet kővé dermessze. Párviadalukat az égbolt tetejéről Cepheus (Képheusz) király és Cassiopeia (Kassziopeia) királynő figyeli az elbeszélés szerint nagy izgalommal.

    Perszeusz meseszerű történetének változatait az egykori mediterrán világ más pontján is mesélték. Hogy ismerős párhuzamot említsek, a csecsemő Mózest is vízre teszik egy kis ládikában, Szent György is legyőz egy sárkányt, hogy megszabadíthassa a szörnynek kitett leányzót.  Annyira meseszerű – és a maga szimbolikus módján csillagászati értelemben is igaz lévén a közelmúltig –, hogy magyar meseváltozatai a történetnek mindmáig népszerűek. Illusztráltam is közülük egyet (A pingált szobák), amelyben a kérdéses víznek Duna a neve. Nem tartozik ide, de mivel érdekes, leírom, hogy Danaé neve ősi, indoeurópai folyamistennőt takar. Az olyan kelet-közép-európai folyók, mint a Don, Dnyeper, Dnyeszter, Dvina, Duna, mondhatni, mind az ő gyermekei. A Perszeusz-mítosz legismertebb magyar népmesei változatának a címe, egyben hősének a neve Duna, Isten keresztfia.

     Nemcsak a vízre tevés volt közös témája a hivatkozott ókori mítoszoknak és meséknek, hanem a szűzféltés, a torony és az aranyeső is. Számos elbeszélés szól arról a szűz leányról, akit apja féltésből toronyba záratott. Ez a mozzanat meseváltozatokban és kegyes történetekben szintén máig él. Szent Borbálát (december 4.) pogány apja, Dioscurus is azért csukatta toronyba, hogy kérők ne férkőzhessenek hozzá. A toronynak volt ugyan két ablaka, de Borbála apja távollétében rávette az építőket, hogy vágjanak a falba egy harmadikat is, apjának adott későbbi magyarázata szerint azért, mert a Szentháromság világosította meg a lelkét (a szent szűz attribútuma a három ablakos torony vagy annak makettje). Ezen át becsempészett magához egy papot, aki megkeresztelte. Amikor ezt apja megtudta, a pappal együtt megszökött. Egy sziklahasadékban rejtőztek el, Dioscurus azonban rájuk talált, mert egy pásztor elárulta őket. Ezért később úgy bűnhődött, hogy juhai sáskákká váltak. Az apa megkorbácsolta a leányát, majd átadta a római hatóságoknak. Azok megkínozták, orcáját tüzes fáklyával verték, de nem tudták hitét megtörni. Végül is az elvetemült apa fejezte le saját kezűleg (†306). Az ő büntetése sem maradt el, szörnytette színhelyén villám sújtotta halálra.

    VII. században keletkezett legendája Borbála névünnepét a Nyilas havában (november 23– december 21/22) helyezte el. Már az apának a neve is beszédes: Dioszkurosz ugyanis a Nyilassal átellenben, a Tejút másik végén látható Ikrek összefoglaló mitológiai nevének egyes számú alakja. a sziklahasadék rejtekhely a Tejút Nyilas feletti hasadékának a jelképe, a villám, mely a hóhér atyát agyoncsapja, Jupiteré, a Nyilas asztrológiai uráé; a tüzes fáklya a Nyilas tüzes elemű voltára utal, a sáskák pedig magát a Nyilast jelképezik. Több kutató egyetért abban, hogy a Jelenések könyvében szereplő félelmetes sáskákat a Nyilas csillagkép egykorú egyiptomi ábrázolásairól mintázta az író evangélista (Jel 9,7–10).

    A torony is illik a Nyilas jegyébe, magát a Tejutat jelképezi. Borbála naptári szomszédja Szent Miklós (december 6.). Az ő legendájában is fontos szerepet játszik hármas szám, a torony, amelybe aranypénzt dobált be lányoknak az ablakon. Róla, róluk alább bővebben szólunk. A torony Szűz Mária attribútumaként, a szeplőtelen fogantatás (december 8.) jelképe, s általában a szüzességé.

    A tornyos történetek szimbolikájának két fontos eleme, az aranypénz és a tornyon vágott nyílás szexuális jelkép (bedobott pénzmag ~ férfimag, nyílás, hasadék ~ vagina), melynek kozmológiai vonatkozása is van: a napisten, naphérosz fogantatását meséli el. Ez a mitikus, csillagászati esemény pedig a Nyilas havában következik be, annak feltételeként, hogy ugyanebből a nyílásból, a tejúthasadékból a téli napfordulókor újjászülethessék a Nap és ikerfivére, a Hold. A középkori tarokk (tarot) kártya egyik lapja a „Torony” vagy az „Isten háza” nevet viseli. A lap képecskéje a torony-szimbolizmus foglalata: torony látható rajta, tetején a kisázsiai kő- ill. toronyistennő Kübelé bástyakoronájával. Látható még rajta toronyba csapó égi tűz és aranypénzeső, a tornyon három ablak, és az ablakból kipottyanó ikrek. Úgy, ahogy a Danaé-mítoszt Vízi Péter és Vízi Pál c. mesében olvashatjuk. Mesékben a hősnő nem aranypénztől, hanem valami mástól, például szőlőszemtől esik a szűz teherbe. (A kártyalap képe)

 

 „Pénzes” szentek

 

   Folytassuk mindjárt Borbála naptári szomszédjával, Szent Miklóssal.  

     Myrai avagy Barii Szent Miklós (december 6.) a keleti egyház egyik fő szentje, a gyermekek Mikulása, Télapója, Karácsony Apója. Ma minden bizonnyal ő a legnépszerűbb, legismertebb szent az egész világon. Ugyanakkor Szent Miklósnak, a kis-ázsiai (lükiai) Myra püspökének (†350 körül) igaz arcát a Mikulás vattaszakálla eltakarja, azonosítását a köréje nőtt legendabokrok lehetetlenné teszik. Így aztán 1968-ban ő is a naptárból száműzendő szentek listájára került, hallatlan közkedveltségének köszönhetően azonban helyi tiszteletét megengedte az egyház.

     Kultusza a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a VI. században – azóta ülik temetése emléknapját december 6-án –, majd átterjedt Itáliára is, amikor ereklyéit az olasz Bari városába lopták (1087). Ezzel vált egyetemes szentté. Burjánzó legendáiból ide csak a tárgyunkba illőket válogattuk. Figyelemre méltó, hogy legendáiban sokszor felbukkan a hármas szám. Egy ízben úgy magyarázta meg hallgatóságának a Szentháromság titkát, hogy felkapott egy téglát, mondván: miképpen három elem: föld, víz és tűz alkotja a téglát, úgy van 3 személy egy istenségben.  3 zsákocska arannyal 3 éjszakán át 3 szüzet megsegített, hogyne kelljen prostitúcióból élniük, s atyjuk tisztességgel férjhez adhassa őket. Az elbeszélés szerint éjjel, amikor aludtak, az ablakukhoz lopódzott, és bedobta ajándékát. Így lett a férjhez menő leányok patrónusa. A 3 zsákocska vagy erszény, illetve 3 aranygolyó (érme) a legfőbb attribútuma. A Magyar Nemzeti Galériában látható gótikus szobra a kezében könyvet tart, azon nyugszik a 3 arany golyó.  Magát a legendát úgy ábrázolják, hogy Miklós óriás (!) alakja egy torony mellett áll, amelynek felső ablakában látjuk a 3 alvó leányt, ő maga pedig épp bedob 3 arany korongot. Ezt látjuk a nevezetes veleméri templom falképén, amelyen a szintén hatalmas termetű Szent László mellett áll, és a Nemzeti Galéria késő gótikus oltárképén. (Kép valamelyikről.) Miklós több elbeszélésben gondoskodik a pénzügyletek tisztaságáról; az ezzel foglalatoskodók is hozzá imádkoztak. A vásárolt portékára adott foglalónak régen nálunk „Szent Miklós pénze” volt a neve, az alkut szentesítő áldomást „Szent Miklós poharából” itták meg a felek. Aranygömböcskéi bankházak jelvényei voltak (lásd a Medici-címert). Ide tartozik, hogy Miklóst a történelmi Magyarország nemesfémbányászai is patrónusukként tisztelték. A felvidéki Bakabányán ezért emeltek neki a középkorban templomot.

      Egy másik legendabokorból a vízen járók, utazó kereskedők és vízimolnárok patrónusaként néz ránk. Egyszer hajóútra kelt, s noha az idő tiszta, a tenger pedig csöndes volt, figyelmeztette a hajósokat, hogy vihar lesz, mert látta az ördögöt a hajóba bemenni. A vihar később ki is tört, de Miklós lecsendesítette, sőt, egy szerencsétlenül járt matrózt fel is támasztott. Útjáról visszatérőben a hajóját „eltérítették”, Miklós imájára azonban a hajó minden mesterkedés ellenére befutott a hazai kikötőbe. Máskor nagy volt a drágaság Myrában, és a szegény nép nem jutott kenyérhez. Miklós a kikötőben megforduló gabonaszállító hajók gazdáit arra kérte, hogy adjanak néki a búzájukból a város számára. Azt ígérte nekik, hogy egy szem, annyi híja sem lesz a rakományuknak, Isten majd kipótolja. Így is lőn, a könyörületes gabonakereskedők valóban csodát láttak, mert bár búzájukból bőséggel adtak, mégsem hiányzott belőle egy szem se. Még a halála után is megmentett egy süllyedő hajót, melynek matrózai hozzá imádkoztak.

     A legendák egyértelműen utalnak Miklós Nyilas hónapbéli naptári helyére. Az itt nem sorolt legendái mellett mindenekelőtt a szent úti kalandjai és hajós történetei. A vihar-lecsillapítás egyenesen jupiteri tett. Mint már említettem, a Nyilas csillagképnek a Jupiter bolygó az asztrológiai ura. Jupiter, görög nevén Zeusz ilyetén „láthatatlan” jelenléte Szent Miklós legendájában arra a következtetésre juttat, hogy a toronyba zárt Danaéra zuhintott aranyakról szóló mítosz lehetett a végső forrása a szent püspök lányok lakta toronyszobába dobált aranyait elmesélő legendájának. Megerősít ebben a föltevésben, hogy a mítosz még magyar népmesék formájában is él ma. 

    Visszatérve a Nyilas csillagképhez, itt található az egyik hely, ahol fontos égi utak találkoznak: a Tejút és az Állatöv, napfordulói főkör és nappálya, valamint az égi egyenlítő metszi itt egymást. Ezek az „utak” vízi útként is megjelennek a hiedelmekben. A folyam menti műveltségek mítoszkincsének központi eleme, hogy a Tejutat saját folyójuk égi másának tekintik: az egyiptomiak égi Nílusnak, a hinduk égi Gangesznek, az obi ugorok az Ob égi másának. A hinduk egyenesen úgy tartják, hogy a Gangesz a Tejút lefolyása. A Visnu Purana szerint a Tejúton járó Visnu (Orion csillagkép) lábából (Rigel csillag, az arab név „Láb”-at jelent) patakzik a szent égi folyam a földre. Hogy nem véletlen egybeesésről van szó, azt több másik Nyilas-szent legendája is tanúsítja. Mindenekelőtt említsük meg Szent Ányos püspököt (november 17.),akit ugyan még a Skorpió havában köszöntöttek, s akinek szintén attribútuma a horgony, és akinek tiszteletére alapította I. András király a tihanyi apátságot. Az apátság címerében is ő látható horgonnyal, amint egy kikötni készülő hajót fogad.  A középkorban a két püspök alakját összekapcsolták. A tihanyi templom közelében találhatók a Szent Miklósról elnevezett hajdani ortodox monostor maradványai. Szent Kelemen (november 23.), aki Miklóssal, Katalinnal (november 25.) és Borbálával (december 4.) a bányászok Nyilas-béli védőszentje, egyik csodájában csákányával vizet fakasztott vele együtt kényszermunkára ítélt bányásztársainak. A csoda hírére a környékbeliek csapatostul keresztelkedtek meg, mire rabtartója úgy feldühödött, hogy horgonyt köttetett a nyakába és vízbe dobatta (†101). A horgony okán néha össze is tévesztik Kelement Miklóssal, ugyanis mindkettőjüknek – az utóbbinak hajószent minőségében – szintén horgony az attribútuma. Ugyancsak november 23-án ünnepli az egyház Szent Kolumbánt (†615), aki legendája szerint szintén fakasztott sziklából vizet, és Miklóshoz hasonlóan hosszú, kalandokkal teli hajóutakat tett meg. Még ha csak tengeren járt volna, nem lenne szokatlan, hiszen ír volt, de az európai kontinensen utazva is rendre a folyókon, tavakon közlekedett. (Hajózott a Loire-on, Moselen, Rajnán, a Zürichi-, a Boden-tavon stb.)

     Miklós hazai (közép-európai) vízi kultuszából már a századvégre semmi sem maradt.

„Nyilvánvalóan Nepomuki Szent János tisztelete mosta el. Az aradi molnároknak jellemző módon a régi és új: Miklós és János volt a közös patrónusa. A múlt századból már csak foszlányokat tudunk idézni. Így Miklós a muraközi vend vízimolnároknak védőszentje volt, ünnepét nagy áldomásokkal ülték meg. A szegedi vízimalmok hajdani Miklós-patronátusára emlékeztetett még a múlt században is az első kőpadágasra vésett három […] »napsugárdísz«.” – írja erről Bálint Sándor.

    

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap